fbpx

2022-es magyar vonatkozású ügyek az EU Bírósága előtt; a jogalap nélkül megfizetett áfa, mint behajthatatlan követelés visszatérítése?

Humda Zrt. (C-397/21)
A Humda Zrt. jogelődje (a továbbiakban: Humda) megbízta a „BHA” Bíró Hűtéstechnikai és Acélszerkezetgyártó Ipari Kft.-t (a továbbiakban: BHA) azzal, hogy a BHA a 2015-ben Milánóban tartott világkiállítás magyar pavilonjának megvalósítására keretében szolgáltatásokat nyújtson a részére. E szolgáltatások után a BHA magyar áfát számított fel, melyet a Humda megfizetett, a BHA pedig a felszámított áfát befizette a magyar adóhatóság részére.
Adóhatósági ellenőrzés során derült fény arra, hogy a magyar jogszabályok értelmében a szóban forgó áfát nem Magyarországon kell megfizetni, mivel az érintett szolgáltatásnyújtás egy Olaszországban található ingatlannak minősülő vagyontárgyhoz kapcsolódott.
A Humda a jogalap nélkül megfizetett áfának megfelelő összeg és az arra eső kamat visszatéríttetése érdekében kérelemmel fordult a magyar adóhatósághoz. Az adóhatóság az áfa visszatérítését elutasította azzal az indokkal, hogy a szóban forgó szolgáltatásnyújtásra nem Magyarország területén került sor, az a Humda tekintetében Magyarországon nem keletkeztetett adólevonási jogot. Tehát, mivel az érintett szolgáltatásnyújtás nem tartozik a magyar áfaszabályozás hatálya alá, a Humda által kért visszatérítés nem teljesíthető.
Az ügy a bírósághoz került, amely az EU Bíróságához fordult előzetes döntéshozatalért. Az Európai Bíróság döntése értelmében ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amelynek értelmében az az adóalany, akinek a részére valamely másik adóalany szolgáltatást nyújtott, nem kérelmezheti közvetlenül az adóhatóságtól azon áfaösszeg visszatérítését, amelyet e szolgáltatásnyújtó a részére jogalap nélkül felszámított, és amelyet ez utóbbi az államkincstár részére megfizetett.
Továbbá a Bíróság megállapította, hogy a héasemlegesség elve megköveteli, hogy az áfa észszerű időn túl történő visszatérítése folytán keletkezett pénzügyi veszteségeket az adóhatóság késedelmi kamatok fizetése mellett egyenlítse ki. Az ezen összeg utáni kamatok alkalmazására vonatkozó részletes szabályok a tagállamok eljárási autonómiájának körébe tartoznak, amelynek kereteit az egyenértékűség és a tényleges érvényesülés elve határozza meg.
A fenti ügy konklúziója tehát az, hogy nemcsak a számlakibocsátó, hanem a vevő részéről is merülhetnek fel áfát érintő követelések, amelyek visszatérítése közvetlenül kérhető az adóhatóságtól bizonyos speciális körülmények fennállása esetén. Ezekben az esetekben azonban jelenleg még csak az EU precedensjogra történő hivatkozással lehetséges az áfa visszatéríttetése, mivel az Áfa törvény nem tartalmaz kifejezett rendelkezést erre vonatkozóan.
Pannónia Életbiztosító (C-458/21)
A Pannónia Életbiztosító 2012 szeptembere óta értékesített olyan egészségbiztosítási terméket, amelynek keretében bizonyos feltételek mellett vállalta, hogy ötféle súlyos betegség esetén külföldi gyógykezelést nyújt a biztosított magánszemély részére.
A biztosítási szolgáltatások teljesítése érdekében együttműködési szerződést kötött a spanyol jog hatálya alá tartozó Best Doctors España SAU társasággal (a továbbiakban: Best Doctors).
Ezen együttműködési szerződés értelmében a Best Doctors egyrészt arra vállalt kötelezettséget, hogy az orvosai a részükre megküldött dokumentáció alapján felülértékelik a biztosított magánszemély orvosi információit annak felülvizsgálata érdekében, hogy e személy ténylegesen jogosult-e a biztosítási szolgáltatásokra, illetve gondoskodnak a külföldi ellátással kapcsolatos valamennyi adminisztratív teendő elvégzéséről is (pl. egészségügyi szolgáltatókkal való időpontegyeztetés, az orvosi ellátás megszervezése, a szállodai elhelyezés, utazás megszervezése, ügyfélszolgálat működtetése stb.).
Az együttműködési szerződés alapján a Pannónia Életbiztosító minden egyes biztosított után éves díjat fizetett a Best Doctors részére.
A vizsgált időszakban a Best Doctors három számlát állított ki, amelyek vonatkozásában a Pannónia Életbiztosító nem teljesített áfafizetési kötelezettséget, amely miatt az adóhatóság ellenőrzési eljárásában adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg.
A Pannónia Életbiztosító a fenti adókülönbözetet vitatta, majd az ügy végül a Kúria elé került. Felülvizsgálati kérelmében a Pannónia Életbiztosító azt állította, hogy a Best Doctors által nyújtott alapvető szolgáltatásnak terápiás rendeltetése van, mivel közvetlenül és egyértelműen diagnosztikai célt szolgál. A diagnosztizálást követően nyújtott adminisztratív szolgáltatások pedig a diagnosztikai tevékenység járulékos szolgáltatásának tekinthetőek, tehát a Best Doctors által kínált szolgáltatások összességükben megfelelnek a HÉA-irányelv egészségügyi szolgáltatásokra irányadó adómentességi rendelkezésnek.
A Kúria az ügyet az EU Bírósága elé terjesztette, arra a kérdésre keresve a választ, hogy a kérdéses szolgáltatások nyújtása ténylegesen olyan egészségügyi szolgáltatásnak minősül-e, amely a HÉA-irányelv érintett adómentességi rendelkezésének hatálya alá tartozik.
Az EU Bírósága döntése értelmében a Best Doctors által végzett tevékenységek bár közvetve magukban foglalhatnak olyan kiegészítő tevékenységeket, amelyek önmagukban egészségügyi szolgáltatásoknak minősülnek (mint például a beteg fizikai vizsgálata, korábbi kórtörténet elemzése, szövettani elemzések), azonban e szolgáltatások elsődleges célja jelen kontextusban csupán a szakértői véleményadás, a terápiás hatásuk pedig csak közvetett. Ebből fakadóan tehát az említett szolgáltatásokat nem lehet terápiás célúnak tekinteni, így az egészségügyi szolgáltatásokra vonatkozó adómentességi rendelkezés nem alkalmazható a Best Doctors által a Pannónia Életbiztosítónak nyújtott szakértői véleményadás tekintetében.
Továbbá nem alkalmazható az adómentességi rendelkezés a Best Doctors által nyújtott, a szakértői vélemény kiadásához kapcsolódó adminisztratív szolgáltatásokra sem, tekintettel arra, hogy ezen szolgáltatások közvetlen célja szintén nem az, hogy védje az emberi egészséget, beleértve annak fenntartását és helyreállítását is, hanem az, hogy gondoskodjon a külföldi egészségügyi ellátással összefüggő logisztikai szervezésről.
A fenti ügy konklúziója tehát, hogy az egészségügyi tartalmú szolgáltatások nem automatikusan minősülnek adómentesnek a HÉA-irányelv értelmében, mindig az adott ügylet konkrét elemeinek elemzése szükséges az adómentesség megállapításához. Egészen pontosan, az áfamentesség alá tartozó, orvos által nyújtott egészségügyi ellátások körébe nem tartoznak azok a szolgáltatások, amelyek abból állnak, hogy ellenőrizzék a biztosított súlyos betegsége diagnózisának helyességét, a gyógyulása érdekében meghatározzák a legjobb egészségügyi ellátásokat, és megfelelő biztosítási szerződés megléte esetén gondoskodjanak a biztosított külföldi gyógykezeléséről.
A.T.S. 2003 Vagyonvédelmi és Szolgáltató Zrt. (C-289/22)
Ebben az ügyben az EU Bírósága végzés kiadásával határozott, tekintettel arra, hogy a feltett kérdésre adandó válaszok egyértelműen levezethetőek az EU Bíróság korábbi ítélkezési gyakorlatából. Ezt szem előtt tartva, mégis hasznosnak tartjuk, hogy az ügy kapcsán visszatérjünk az üzleti ellenőrzés témakörére, melynek fontosságára a NAV a közelmúltban a honlapján tett közleményével ismételten felhívta az adózók figyelmét.
Az A.T.S 2003 Zrt. vagyonvédelmi és takarítási szolgáltatásokat nyújtott saját alkalmazottakkal, alvállalkozók bevonásával és munkaerő-kölcsönző társaságoktól kölcsönzött munkaerő igénybevételével. Ez utóbbi munkaerő‑kölcsönző társaság később az A. T. S. 2003 Zrt.  alvállalkozója lett, és a teljesítés érdekében maga is munkaerő‑kölcsönző társaságot vett igénybe.
Az adóhatóság az A. T. S. 2003 Zrt. terhére – többek között – áfahiányt állapított meg, illetve a levonható áfával összefüggésben megállapította fiktív számlázási láncolat fennállását. Továbbá a számlázási láncolatban olyan munkaerő‑kölcsönző társaságok igénybevételét tárta fel, amelyek nem folytattak tényleges gazdasági tevékenységet, és nem feleltek meg a nemzeti jogszabályokban e tevékenység gyakorlására vonatkozóan előírt feltételeknek
A nyomozás során összegyűjtött adatokra és információkra tekintettel az adóhatóság megállapította, hogy az A. T. S. 2003 Zrt. nemcsak nem járt el kellő körültekintéssel, hanem azáltal, hogy munkaerő‑kölcsönzési szerződéseket kötött olyan társaságokkal, amelyek nem rendelkeztek a megállapodás szerinti szolgáltatások teljesítéséhez szükséges eszközökkel, vagy amelyek semmilyen tényleges gazdasági tevékenységet nem végeztek, hozzájárult egy mesterséges módon létrehozott szolgáltatási lánc létrehozásához.
Az A. T. S. 2003 Zrt. vitatta a vele szemben felhozott tényeket, és arra hivatkozott, hogy a tőle elvárható kellő körültekintéssel járt el annak ellenőrzése során, hogy a szóban forgó számlák nem kapcsolódnak adócsaláshoz.
A Fővárosi Törvényszék az EU Bírósága elé terjesztette az ügyet, kérdéseiben pedig arra kereste a választ, hogy, amennyiben nyomozati eljárás alapján az adóhatóság megállapítja a szolgáltatási láncolat bármely tagja esetében adókijátszás/adócsalás tényét, úgy vitathatja-e ezek alapján a vizsgált adózó adólevonási jogának jogszerűségét. Megkövetelhető-e tehát az adózó általános üzleti ellenőrzési kötelezettsége körében, hogy a láncolat korábbi tagjaira vonatkozóan a jogszerű működés feltételei betartását ellenőrizze és kötelezettségszegés esetében jogszerűen élhet-e a rá áthárított áfa levonására vonatkozó jogával.
Az EU Bírósága döntésében kifejtette, hogy ha valamely adóalanytól adócsalás fennállása miatt tagadják meg a levonási jog által biztosított előnyt, a nemzeti bíróságok feladata annak vizsgálata, hogy objektív körülmények alapján levonható-e az a következtetés, hogy az adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jog alátámasztására hivatkozott ügylettel ilyen csalásban vesz részt.
Bár nem követelhető meg az adózótól, hogy a teljes korábbi szolgáltatási láncolatban vizsgálja, hogy azok szereplői tiszteletben tartották-e az adójogszabályok rendelkezéseit, azonban, ha az e szabályok megsértéséből eredő jeleket észlel, úgy megkövetelhető ezen adóalanytól, hogy fokozott körültekintést tanúsítson, és hogy megtegye azokat az intézkedéseket, amelyek észszerűen elvárhatók tőle, hogy az adócsalásban való részvétel gyanúját elkerülje.
A fenti ügy konklúziója tehát, hogy az adóalanynak az általa teljesített ügyletek vonatkozásában mindig olyan mértékű körültekintést kell tanúsítania, hogy egy adóhatósági ellenőrzés esetében objektív bizonyítékok alapján kizárható legyen egy esetleges adókijátszásban való részévétele.

A cikk szerzője Bély Edina, a VGD Hungary szenior adótanácsadója, adószakértő.
The post 2022-es magyar vonatkozású ügyek az EU Bírósága előtt; a jogalap nélkül megfizetett áfa, mint behajthatatlan követelés visszatérítése? appeared first on Adó Online.