Hírek

Releváns jogszabályhely: 2017. évi CLIII. törvény 6. §, 45. §, 54. §.
Ami a tényállást illeti, az ingatlan a felperes tulajdonát képezi 1/1 arányban. A felperessel szemben az önkormányzati adóhatóság adóvégrehajtási eljárást indított, az ingatlan tulajdoni lapjára végrehajtási jog került bejegyzésre. Az elsőfokú adóhatóság az ingatlan becsértékét megállapította. A két alkalomra is kitűzött árverés sikertelen volt. Az elsőfokú adóhatóság ezt követően a becsértéket a korábbi összeg kétharmadára módosította, és három új árverést tűzött ki sikertelenül az ingatlanra a csökkentett becsértéken. A jelen pert közvetlenül megelőző közigazgatási eljárásban a hatóság a becsértéket tovább csökkentette. A becsérték módosítása ellen a felperes végrehajtási kifogást terjesztett elő.
A NAV Fellebbviteli Igazgatósága végzésével az elsőfokú adóhatóság intézkedését helybenhagyta. Rögzítette, hogy az elsőfokú adóhatóság helyszíni szemlét tartott, amelynek során megállapította: az első becsérték-csökkentés óta értéknövelő beruházás nem valósult meg, csupán állagmegóvási munkálatok zajlottak. Kifejtette, hogy az árverés hatósági kényszerintézkedés, amelynek során a piaci értékesítéshez képest hiányoznak a szokásos tényezők. A becsérték meghatározása ezért nem a tényleges forgalmi értéket tükrözi, hanem azt az összeget, amelyen az ingatlan vélhetően értékesíthető lesz. Az ismételten sikertelen árverések megalapozták a becsérték csökkentését, amelynek célja kizárólag az értékesítés sikerének elősegítése.
Az alperes fellebbviteli igazgatóság az elsőfokú hatóság végzését helybenhagyta. Kiemelte, hogy öt árverés zajlott eredménytelenül. A törvény szerinti minimál áron sem érkezett ajánlat. A jogszabály lehetővé teszi a becsérték módosítását, annak mértéke mérlegelés tárgya. Többszöri sikertelen árverés után a csökkentés szükségszerű és indokolt, mert ha a 65%-os minimál áron sincs érdeklődés, reálisan csak ennél alacsonyabb értéken biztosítható az értékesítés.
A felperes keresetében az adóhatóság támadott végzésének hatályon kívül helyezését, megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését, másodlagosan a végzés megváltoztatását kérte. Kiemelte, hogy az általa kifogásolt alperesi magatartás nem a folyamatos becsérték-csökkentés, hanem az a jogszabályi hátteret nélkülöző gyakorlat, a becsértéket progresszíven, exponenciálisan csökkentette.
Az elsőfokú bíróság döntése
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az alperes határozata kifejtette, hogy az ingatlan értékesítése több alkalommal, köztük a becsérték 65%-án sem járt sikerrel. Ez megalapozta a becsérték módosítását. Hangsúlyozta, hogy a felperes számára más vagyontárgyából nem biztosítható fedezet, így kizárólag az ingatlan árverése révén teljesíthető a tartozás.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperes felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasítását, másodlagosan a jogerős ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy a Kúria semmisítse meg a megtámadott közigazgatási cselekményt és kötelezze a közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására.
A felperes álláspontja szerint az alperesi határozat nem mutatta be mérlegelése okszerűségét, nem tárta fel, hogy a megállapított tényállás hogyan áll összhangban a végrehajtás céljával és az alapelvi követelményekkel.
A Kúria megállapításai
A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem alaptalan. Rögzítette, hogy a jogvita tárgya annak megítélése, hogy az adóhatóság a többszöri sikertelen árverést követően az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (Avt.) 45. és 54. §‑ai alapján jogszerűen és megfelelő indokolással mérsékelte-e a végrehajtás alá vont ingatlan becsértékét.
Az ügyben öt árverés zajlott le eredménytelenül, sem az eredeti, sem a módosított becsértéken, sőt minimáláron sem érkezett ajánlat. Ezek a tények objektíve igazolják, hogy a becsérték módosítása indokolt lehet.
A mérlegelési jogkör gyakorlásának törvényességét illetően a Kúria megállapította, hogy az alperesi határozat rögzítette a sikertelen árverések tényét, az ingatlan értékesíthetőségének hiányát, az értéknövelő beruházások elmaradását, a felperes más vagyontárgyainak fedezethiányát, valamint a végrehajtási jog elévülésének kockázatát. Ezek olyan okszerű szempontok, amelyek alátámasztják a becsérték mérséklését. A döntés tehát nem tekinthető automatizáltnak, hanem a mérlegelési jogkör rendeltetésszerű gyakorlásának felel meg.
Nem alapos a felperes azon érve sem, hogy a becsérték mérséklése aránytalan volt. Az Avt. a becsérték mértékét nem az adótartozás összegéhez, hanem az értékesíthetőséghez és a piaci viszonyokhoz köti, egyúttal előírja az arányosság és a legkisebb sérelem követelményének figyelembevételét (Avt. 6. §). Az alperesi határozat e szempontokat mérlegelte: számba vette a sikertelen árveréseket, az értéknövelő beruházások hiányát, a fedezethiányt, valamint az eljárás elhúzódásának hátrányait. Figyelembe vette azt is, hogy az adós rendelkezési joga az ingatlan felett fennmaradt, így maga is értékesíthette volna a tartozás kiegyenlítése érdekében.
A Kúria kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság az új eljárásban a Kúria iránymutatásának megfelelően a jogvita tárgyát helyesen határozta meg, és a vizsgálatot a becsérték-módosítás jogszerűségére koncentrálta. Kellően értékelte az adóhatóság indokait, figyelembe vette a felperesi érdekeket is, és megalapozott következtetést vont le arra nézve, hogy a mérlegelés megfelelt az Avt. alapelveinek, így különösen az arányosság követelményének.
Mindezekre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet a jogszabályi előírásoknak megfelel, az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének eleget tett, a felülvizsgálati kérelemben felhozott érvek ezért nem alaposak.
A Kúria ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria V.Kfv.35.161/2025/6.) a Kúriai Döntések 2026/2. számában 41. szám alatt jelent meg.