Hírek

Releváns jogszabályok:
– 2017. évi CL. törvény az adózás rendjéről
– 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról
– 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
– 2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről

1. A vállalkozások méret szerinti besorolása
A vállalkozások méret szerinti besorolása szükséges ahhoz, hogy eldönthető legyen, az adott vállalkozás mikro-, kis- vagy középvállalkozásnak (a továbbiakban: kkv) minősül-e. A besorolás szabályait a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: KKV tv.) tartalmazza, amely alapján kijelenthető, hogy kkv-nak minősül az a vállalkozás, amelynek az összes foglalkoztatotti létszáma 250 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétele legfeljebb 50 millió eurónak megfelelő forintösszeg, vagy mérlegfőösszege legfeljebb 43 millió eurónak megfelelő forintösszeg.
A kkv-kategórián belül kisvállalkozásnak minősül az a vállalkozás, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 50 főnél kevesebb, és az éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 10 millió eurónak megfelelő forintösszeg; mikrovállalkozásnak pedig az a vállalkozás minősül, amelynek összes foglalkoztatotti létszáma 10 főnél kevesebb, és éves nettó árbevétele vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2 millió eurónak megfelelő forintösszeg. A besorolás során az euróban megadott összeg alatt az eurónak megfelelő forintösszeget kell érteni, és ezt a vállalkozás üzleti évének zárásakor érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által megállapított deviza-középárfolyamon kell átszámítani.
A KKV tv. meghatározásában vállalkozásnak a gazdasági tevékenységet folytató jogalany tekinthető; tehát az a jogalany, aki gazdasági tevékenységet végez, függetlenül a szervezeti formájától és az elsődleges céljától, vállalkozásnak minősül.
A kkv-besorolás során azt kell először megnézni, hogy az adott szervezet a KKV tv. értelmében vállalkozásnak minősül-e, majd pedig azt kell megvizsgálni, hogy a fentiekben felsorolt mutatószámok alapján besorolható-e a kkv-kategóriába. A besorolás során a foglalkoztatotti létszámra irányadó mutatószámot minden esetben figyelembe kell venni, míg az éves nettó árbevételre és a mérlegfőösszegre vonatkozó mutatószámok közül elég az egyiket – a kisebb értékűt – figyelembe venni. Ebből következően a vállalkozásnak a foglalkoztatotti létszám mellett vagy a nettó árbevétel vagy a mérlegfőösszeg adatát kell figyelembe vennie. Ez egyben azt is jelenti, hogy az éves nettó árbevétel, illetve a mérlegfőösszeg egyike akár meg is haladhatja az adott besoroláshoz kapcsolódó értéket.
A kkv-besorolás során további feltételekre – vállalkozások összefonódására, így a partner vállalkozásnak, kapcsolódó vállalkozásnak való minősülésre – is figyelemmel kell lennie a vállalkozásnak, azonban, tekintettel arra, hogy jelen cikk kereteit meghaladja ezen téma ismertetése, valamint figyelemmel arra, hogy számos szakirodalom tartalmazza részletesen a kkv-besorolás szabályait, annak részletes ismertetésétől eltekintünk.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao tv.) vonatkozó rendelkezéseit áttekintve láthatjuk, hogy több, kifejezetten a kkv-k körébe tartozó vállalkozások által igénybe vehető kedvezményt is tartalmaz, amelyek a következők:
– a mikrovállalkozások létszámnövelését ösztönző kedvezmény;
– a kkv-k beruházási adóalap-kedvezménye;
– a kkv-k beruházási hitelkamatának adókedvezménye;
– a kkv-k fejlesztési adókedvezménye; valamint
– az egyes tárgyi eszközök 100 százalékos értékcsökkenési leírása.
Az adózónak a kedvezmény alkalmazása előtt meg kell vizsgálnia, hogy az adott kedvezményre irányadó szabály mely időpontra vonatkozóan írja elő a kkv-nak minősülést, tekintve, hogy van olyan kedvezményszabály, amelynél az adóév első napján és van olyan kedvezmény, amelynél az adóév utolsó napján kell megfelelni a kkv kategóriának.
Az adózónak a ’29 jelű nyomtatvány NY–01 lap 21. és 22 sorában kell jelölnie, ha kkv-nak minősül.
A továbbiakban a fentebb felsorolt kedvezményekre vonatkozó főbb szabályokat tekintjük át.
2. Beruházáshoz kapcsolódó kedvezmények
A tao-törvény számos olyan kedvezményt tartalmaz, amely beruházásokhoz kötődik: a kifejezetten kkv-k által alkalmazhatók közül ilyen a kkv-k beruházási adóalap-kedvezménye, a kkv-k beruházási hitelkamatának adókedvezménye, valamint a fejlesztési adókedvezmény.
2.1. A kkv-k beruházási adóalap-kedvezménye ​
Az adóalap-kedvezmény igénybevételére az a vállalkozás jogosult, amely
– az adóév utolsó napján a KKV tv. szerinti kkv-nak minősül;
– az adóév egészében valamennyi tagja (részvényese, üzletrész-tulajdonosa) az adózón kívül kizárólag magánszemély volt; továbbá
– a beruházás kedvezményre jogosító beruházásnak minősül.
Nem zárja ki a törvény a kedvezmény igénybevételét, ha az adózó tagjai (részvényesei, üzletrész-tulajdonosai) között Munkavállalói Résztulajdonosi Program szervezete vagy visszavásárolt saját részvény, üzletrész révén a társaság saját maga is található a magánszemélyek mellett.
2.1.1. Az adóalap-kedvezmény igénybevételének feltételei ​
A Tao tv. 7. § (1) bekezdés zs) pontja értelmében az adóév utolsó napján kkv-nak minősülő adózó – döntése szerint – csökkentheti adózás előtti eredményét
– a korábban még használatba nem vett ingatlan (kivéve az üzemkörön kívüli ingatlant) üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értékével;
– a korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értékével;
– az ingatlan bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetésváltoztatás, átalakítás értékével; továbbá
– az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szoftvertermékek felhasználási joga, szellemi termék bekerülési értékével,
amennyiben megfelel a tao-törvény által megszabott további feltételeknek.
A kedvezmény alapjául tehát az adóévben a beruházásként elszámolt összeg szolgál, azzal, hogy az adóalap-kedvezmény mértéke nem haladhatja meg az adózás előtti eredmény összegét.
Az adóalap-kedvezmény összegét a ’29 jelű bevallás 03–02 lap 7. sorában kell az adózónak szerepeltetnie.
Alapelv, hogy a tao-törvényt a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv. tv.) rendelkezéseire figyelemmel, azokkal összhangban kell értelmezni. A tao-törvény nem határozza meg, hogy mi minősül beruházásnak, így a számviteli törvényben lévő fogalommeghatározást kell alkalmazniuk az adózóknak annak eldöntése során, hogy az adott tevékenység beruházásnak minősül-e.
A számviteli törvény beruházás fogalmának részletes ismertetése jelen cikk kereteit meghaladja, ezért attól eltekintünk.
A hivatkozott jogszabályi rendelkezésből látható, hogy a tao-törvény – főszabály szerint – kizárja a kedvezményezetti körből a már korábban használatba vett tárgyi eszköz beszerzését, felújítását, az ingatlanon végzett felújítás, bővítés, rendeltetésváltoztatás, átalakítás kivételével. Ingatlannak minősül a föld és a földdel alkotórészi kapcsolatban álló minden dolog (Tao tv. 4. § 18. pont). Az ingatlan fogalmából következően kijelenthető, hogy nem alkalmazható a kedvezmény az ingatlanhoz kapcsolódó vagyoni értékű jog – például bérleti jog – megszerzése esetén, illetve telekvásárlás kapcsán sem lehet a kedvezményt érvényesíteni. Élhet azonban az adóalap-korrekcióval az a kastélytulajdonos, amely a korábban gyermekotthonként használt kastély rendeltetését megváltoztatva azt szállodává alakítja.
Nem alkalmazhatja az adóalap-csökkentést az adózó az üzemkörön kívüli ingatlan, az ültetvény bekerülési értékére, az üzemkörön kívüli ingatlan, az ültetvény bekerülési értékét növelő adóévi felújítás, bővítés, rendeltetésváltoztatás, átalakítás értékére. Üzemkörön kívüli ingatlan az az ingatlan, amely nincs az adózó vállalkozási tevékenységével közvetlen összefüggésben; ilyennek minősül különösen az üzemen belüli lakóépület, valamint az elsődlegesen jóléti célt szolgáló épület, építmény (Tao tv. 4. § 34/a. pont).
Kizárja az adóalap-kedvezmény alkalmazhatóságát a tao-törvény a hibás teljesítés miatt a jótállási időn belül cserébe kapott tárgyi eszköz, szoftvertermékek felhasználási joga, szellemi termék bekerülési értékére, ha a cserére visszaadott tárgyi eszközre, szoftvertermékek felhasználási jogára, szellemi termékre az adózó alkalmazta az adóalap-kedvezményt.
A kedvezmény összege – amelynek alapjául a beruházásonként meghatározott összeg szolgál – nem haladhatja meg az adózás előtti eredmény összegét, illetve az éves beszámolóját az IFRS-ek szerint összeállító adózónál a korrigált adózás előtti eredmény összegét. Az adóalap-csökkentő tételt nem veheti igénybe a vállalkozás, ha az adózás előtti eredménye negatív vagy nulla.
A kedvezmény alapjául az adóévben a beruházásként elszámolt összeg szolgál. Kiemelendő, hogy a beruházás üzembe helyezése a kedvezmény igénybevételének nem feltétele, megtartásának azonban már igen.
Tekintettel arra, hogy az adózó döntésén múlik a kedvezmény igénybevétele, ebből következően ezen döntés megváltoztatására – főszabály szerint – önellenőrzés keretében nincs mód, figyelemmel az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 54. § (3) bekezdésében foglaltakra.
Megjegyezzük, hogy az adózó által érvényesített kedvezmény adótartalma a közösségi szabályozás alapján állami támogatásnak minősül. (Erről részletesebben a 4. pontban lesz szó.)
2.1.2. Szankciók
A beruházás, szellemi termék bekerülési értékéből az adózás előtti eredmény csökkentéseként érvényesített összeg kétszeresét kell visszafizetnie az adózónak, ha a Tao tv. 8. § (1) bekezdés u) pontjában szereplő valamelyik tényállást megvalósítja, ezek az alábbiak.
Ahhoz, hogy az igénybe vett kedvezmény véglegessé váljon, az adózónak a beruházást a kedvezmény érvényesítésének adóévét követő negyedik adóév végéig üzembe kell helyezni. Az üzembe helyezést a számviteli törvény vonatkozó szabályai alapján dokumentálni is szükséges. A Tao tv. 8. § (1) bekezdés u) pont ua) alpontja alapján az igénybe vett adóalap-kedvezmény kétszeresével kell megnövelni az adózás előtti eredményt, ha az adózó a kedvezmény érvényesítésének adóévét követő negyedik adóév utolsó napjáig a kedvezmény alapjául szolgáló beruházást, szellemi terméket nem helyezi üzembe, nem veszi használatba. Nem terheli adóalap-növelési kötelezettség az adózót, ha az üzembe helyezés, a használatbavétel elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódás következtében maradt el, ilyen lehet valamilyen természeti esemény – például árvíz – bekövetkezte. Szintén kimentési ok, ha a beruházást az adózó azért nem helyezte üzembe, mert azt jótállási időn belül cserére visszaadta. Az adózás előtti eredményt a negyedik adóévről készített bevallásban kell növelni a jogosulatlanul igénybe vett kedvezmény kétszeresével.
Amennyiben az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév utolsó napjáig üzembe helyezi a beruházást, azonban azt az egyéb berendezések, felszerelések, járművek között veszi nyilvántartásba, akkor az üzembe helyezés adóévéről készített bevallásban az adózás előtti eredmény csökkentéseként érvényesített összegnek a kétszeresét kell szerepeltetni mint adóalap-növelő korrekciós tételt [Tao tv. 8. § (1) bekezdés u) pont ub) alpont].
Ahogyan azt fentebb már említettük, nincs mód az adóalap-kedvezmény érvényesítésére, ha a beruházás üzemkörön kívüli ingatlanra irányul. A tao-törvény azt az esetet is szankcionálja, ha a beruházás alapján üzembe helyezett tárgyi eszközt az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig üzemkörön kívüli ingatlanként is használja. Ebben az esetben szintén adóalap-növelési kötelezettség terheli az adózót, és a beruházás bekerülési értékéből az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg kétszeresét kell adóalap-növelő tételként alkalmaznia. Szintén adózás előtti eredménynövelési kötelezettség keletkezik, ha az üzembe helyezett tárgyi eszközt az adózó átsorolja az egyéb berendezések, felszerelések, járművek vagy a forgóeszközök közé, valamint, ha a szellemi terméket a forgóeszközök közé, az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig. Ha a forgóeszközök közé történő átsorolás az eszköz elháríthatatlan külső ok miatti megrongálódásának a következménye, abban az esetben nem kell alkalmazni az adóalap-növelő korrekciós tételt. A korrekciót az adózónak az első használat, illetve az átsorolás adóévéről készített bevallásban kell alkalmaznia.
Növeli az adóalapot azon beruházás, szellemi termék bekerülési értékéből az adózás előtti eredmény csökkentéseként elszámolt összeg kétszerese, amely beruházást, szellemi terméket, vagy amely beruházás alapján üzembe helyezett tárgyi eszközt az adózó az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév végéig elidegenít. Elidegenítésnek minősül, ha azt juttatásként átadja, értékesíti, apportálja, térítés nélkül átadja, valamint a pénzügyi lízing keretében, részletfizetéssel, halasztott fizetéssel átvett eszközt a szerződés szerinti feltételek teljesülésének meghiúsulása miatt visszaadja. Kivételként kezeli a tao-törvény a jótállási időn belül cserére visszaadott termék esetkörét, az adózás előtti eredmény növelési kötelezettséget ugyanis nem kell alkalmazni a jótállási időn belül cserére visszaadott tárgyi eszköz, szellemi termék után elszámolt összegre, a jótállási időn belül cserébe kapott eszköz esetén, azzal, hogy a 4 éves határidőt a cserére visszaadott eszköz üzembe helyezésétől, használatbavételétől kell számítani.
Az adóalap-növelést a szankcióval sújtott esemény adóévéről készített bevallásban kell szerepeltetni, a ’29 jelű bevallás 04–01 lap 15. sorában.
Az adózói életút során számos változás történhet, így átalakulhat, szétválhat, valamint egyesülhet más adózóval, de akár meg is szűnhet jogutód nélkül.
A jogutódlás tekintetében az Art. alapelvére kell figyelemmel lenni, amely alapján az adózó polgári jog szabályai szerinti jogutódját megilletik mindazon jogok, amelyek a jogelődöt megillették, továbbá terhelik a jogelőd által nem teljesített kötelezettségek a jogutódlással szerzett vagyonnal arányosan [Art. 12. § (1) bekezdés]. Tehát, ha az adózó az adóalap-kedvezmény igénybevételének adóévét követő negyedik adóév végéig átalakulásban, egyesülésben vagy szétválásban vesz részt, akkor az érintett adózónak – főszabály szerint – nem keletkezik adóalap-növelési kötelezettsége.
Más megítélés alá esik azonban az az eset, ha az adózó az adóalap-kedvezmény igénybevételének adóévét követő negyedik adóév végéig jogutód nélkül megszűnik. Ebben az esetben nem lehet szó jogutódlásról, ily módon nincs olyan szervezet, amely az adózás előtti eredmény csökkentésének adóévét követő negyedik adóév utolsó napjáig üzembe helyezze a beruházást, tehát adóalap-növelési kötelezettsége keletkezik az adózónak. Ekkor az érintett adózónak a megszűnés adóévéről szóló bevallásban meg kell növelnie az adózás előtti eredményét az utolsó adóévben vagy az azt megelőző 4 adóévben igénybe vett adóalap-kedvezmény összegének kétszeresével.
Nem kell visszafizetni az adózónak a kedvezmény késedelmi pótlékkal növelt összegét, ha a figyelési időszak alatt áttér a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv.) hatálya alá, mert a Katv. 28. § (1) bekezdése alapján az adózót e tekintetben döntési lehetőség illeti meg. Ez azt jelenti, hogy a kisvállalati adóalanyiságra való áttéréskor az adózó választhat, hogy visszafizeti a kedvezmény késedelmi pótlékkal növelt összegét vagy pedig vállalja az adókedvezményhez kapcsolódó figyelési időszakhoz kapcsolódó feltételek teljesítését, vagyis a tárgyi eszköz üzembe helyezését, valamint annak a könyvekben való szerepeltetését a figyelési időszak alatt. Visszafizetési kötelezettség keletkezik ugyanakkor abban az esetben, ha a figyelési időszak alatt a kisvállalati adóalany a tárgyi eszközt nem helyezi üzembe vagy elidegeníti.
Gaál Ágnes írásából, amely az Adó szaklap 2025/14-es számában jelent meg, a fentieken túl olvashat még többek között az adókedvezmények halmozásáról, a kkv-k beruházási hitelkamatának adókedvezményéről, a fejlesztési adókedvezményről, a kkv-k egyösszegű értékcsökkenési leírásáról és a foglalkoztatáshoz kapcsolódó adólap-csökkentő tételekről.
Az Adó szaklap 2025/14-es számában olvashat még a munkába járás költségtérítéséről, a feltételes adómegállapítás szabályairól, a székhelyszolgáltatás új szabályairól és a TB kifizetőhelyek feladatairól.