Hírek

A sorozat előző részeit itt találja.
A kkv-szabályozást 1977-ben vezették be. Felülvizsgálatát az tette szükségessé, hogy a termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások adóztatási helye a származási helytől (a szállító letelepedésének helyétől) a rendeltetési helyre (a termékek és szolgáltatások fogyasztásának helyére) tevődött át. Így a kkv-szabályozás alkalmazása tekintetében torzult a verseny az egy és ugyanazon tagállamban letelepedett és nem letelepedett kkv-k között.
Nézzük meg ezt két példán keresztül, mindkettő a felülvizsgálat előtti szabályokat fogja bemutatni.
Elsőként a származási helyen történő adóztatást nézzük meg. Vegyünk egy adóalanyt, aki az 1. tagállamban van letelepedve és rendelkezik egy belföldi vevővel, illetve egy 2. tagállami megrendelővel. Míg a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljesítési helye a szállító letelepedésének helye volt, a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás az 1. tagállamban volt adóköteles. Ezért a kkv-szabályozás keretében mind az 1., mind a 2. tagállamban lévő vevőknek és/vagy végső fogyasztóknak értékesített termékek és nyújtott szolgáltatások áfa-mentesek lehettek. Ekkor tehát az érintett szállító áfa-kötelezettségei mérséklődtek.
Most nézzük meg ugyanezt az adóalanyt, ugyanezekkel a megrendelőkkel, azonban az adóztatás a rendeltetési helyen történjen, de még a régi szabályok szerint. A szolgáltatásnyújtások esetében az általános szabály kimondja, hogy a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye a vevő letelepedésének helye. 2024. december 31-ig a kkv-szabályozás csak abban a tagállamban alkalmazható, ahol a szállító letelepedett. Így tehát eddig az időpontig a kkv-szabályozás értelmében áfa-mentes lehet az 1. tagállamban lévő vevő és/vagy végső fogyasztó részére történő szolgáltatásnyújtás, mivel mind a szolgáltató, mind a vevő és/vagy a fogyasztó (a rendeltetési helyen történő adóztatás) az 1. tagállamban található. A 2. tagállamban lévő vevő és/vagy végső fogyasztó számára nyújtott szolgáltatás azonban nem lehet áfa-mentes, mivel a kkv-szabályozás csak abban a tagállamban alkalmazható, ahol a szállító letelepedett. A rendeltetési helyen történő adóztatás esetén a 2. tagállamban található vevő részére teljesített termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra a 2. tagállamban alkalmazandó áfát kell felszámítani. Ez azt jelenti, hogy a szállítónak ahhoz, hogy a 2. tagállamban alkalmazandó áfát a végső fogyasztóra terhelhesse, és befizethesse az adóhatóságoknak, a 2. tagállamban adóalanyként nyilvántartásba kell vetetnie magát, és teljesítenie kell a 2. tagállam által meghatározott áfa-kötelezettségeket. Ezért a szállító áfa-kötelezettségei csak a letelepedésének helye szerinti tagállamban egyszerűsödtek, de az egyszerűsítés nem terjedt ki a többi tagállamra, ahol szintén adófizetési kötelezettség keletkezik.
Ezért 2024. december 31-ig, bár a kkv-szabályozás az áfa-fizetési kötelezettség helye szerinti tagállamban (ami megegyezik a letelepedés helye szerinti tagállammal) letelepedett szállító áfával kapcsolatos adminisztratív terheit enyhíti, ez a teher jelentős lehet akkor, ha a szállítót áfa-alanyként történő nyilvántartásba vételi kötelezettség terheli, és fel kell számítania a helyi áfa-t az összes többi olyan tagállamban, ahol szintén áfa-fizetési kötelezettség keletkezik. Ez különösen fontos akkor, ha a szállító végső fogyasztók számára értékesít terméket vagy nyújt szolgáltatást (e-kereskedelem és távértékesítés).
Ez a helyzet torzította a versenyt az áfa-fizetési kötelezettség helye szerinti tagállamban letelepedett és nem letelepedett kisvállalkozások között. Míg az áfa-fizetési kötelezettség helye szerinti tagállamban letelepedett kisvállalkozás élhet a kkv-szabályozás szerinti áfa-mentességgel, és részben vagy egészben mentesülhet az áfa-kötelezettségek teljesítése alól, az ugyanabban a tagállamban nem letelepedett kisvállalkozások kötelezhetők az áfa-alanykénti nyilvántartásba vételre és az adókötelezettségek teljesítésére, beleértve az áfa megfizetését is.
A cikk szerzője, Molnár Péter független adótanácsadó.