Hírek

Ha az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) rendelkezéseit vizsgáljuk, akkor az az adóalany fogalmát a következőképpen határozza meg: az a jogképes személy vagy szervezet, aki (amely) saját neve alatt gazdasági tevékenységet folytat, tekintet nélkül annak helyére, céljára és eredményére. Az érintett személy vagy szervezet jog- és cselekvőképességére személyes joga az irányadó, ha azonban személyes joga alapján nem lenne jog- és cselekvőképes, de a magyar jog alapján igen, akkor jog- és cselekvőképességét a magyar jog alapján kell elbírálni (Áfa tv. 5. § (1) bekezdés).
Gazdasági tevékenység valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik. Gazdasági tevékenység körébe tartozik különösen a termelésre, forgalmazásra irányuló ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenység, valamint az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is. Gazdasági tevékenység az is, ha az adóalany az egyébként a vállalkozásának részét képező, illetőleg a vállalkozása folytatásának eredményeként keletkező vagyont (vagyonrészt) és vagyoni értékű jogot ellenérték fejében hasznosítja (Áfa tv. 6. § (1)-(3) bekezdések).
Az Áfa tv. szerint nem gazdasági tevékenység és nem eredményez adóalanyiságot a Magyarország Alaptörvénye által, illetőleg az annak felhatalmazása alapján megalkotott jogszabály alapján közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet által ellátott közhatalmi tevékenység.
Közhatalmi tevékenység különösen a jogszabályalkotási, az igazságszolgáltatási, az ügyészi, a védelmi, a rendvédelmi, a külügyi és igazságügyi igazgatási, a közigazgatási jogalkalmazói, a hatósági ellenőrzési és pénzügyi ellenőrzési, a törvényességi felügyeleti és ellenőrzési, az államháztartási, európai uniós és egyéb nemzetközi támogatás elosztásáról való döntési tevékenység. (Áfa tv. 7. § (1)-(2) bekezdések)
A tulajdon kisajátítása, valamint az alábbi tevékenységek nem minősülhetnek közhatalmi tevékenységnek (Áfa tv. 2. sz. melléklet):
1. Telekommunikációs szolgáltatások nyújtása
2. Víz-, gáz-, villamos energia- és hőellátás
3. Termék fuvarozása
4. Vízi és légi kikötői szolgáltatások nyújtása
5. Személy szállítása
6. Értékesítési célra előállított új termék értékesítése
7. Mezőgazdasági termékekkel kapcsolatos olyan intervenciós tevékenység, amelyet az e termékek közös piaci szabályozásáról szóló rendeletek alapján végeznek
8. Kereskedelmi jellegű kiállítások, vásárok és bemutatók szervezése és rendezése
9. Raktározási szolgáltatások nyújtása
10. Kereskedelmi jellegű hirdetési- és reklámszolgáltatások nyújtása
11. Utazás szervezése
12. Munkahelyi és egyéb vendéglátás
13. Rádiós és audiovizuális médiaszolgáltatások keretében végzett kereskedelmi jellegű tevékenység
A forgalmi adózás szempontjából csak azoknak a tevékenységeknek a közhatalmi jellege bír jelentőséggel, amelyek ellenérték elérésére irányulnak, vagy azt eredményezik. A közhatalmi tevékenység legfontosabb, általános jellemzői a következők:
1. A tevékenység jogszabály általi meghatározottsága (tevékenység jogszabályban meghatározott, jogszabályi felhatalmazáson alapul, azt általában részletesen szabályozza a jogszabály).
2. A tevékenység gyakorlása során okozott kárért való felelősség a Polgári Törvénykönyvnek a közhatalom gyakorlásáért okozott kárért való felelősségre vonatkozó rendelkezésein alapul (vagy károkozás esetén azokon alapulna).
3. A tevékenység gyakorlására való jogosultság elnyerése (a közhatalom gyakorlásának az Alaptörvényből fakadó feltétele, hogy a közhatalom gyakorlója rendelkezzen demokratikus legitimációval).
4. A tevékenység gyakorlására való jogosultság egyben kötelezettség-e (a tevékenység gyakorlója a közreműködését csak törvényben meghatározott esetben tagadhatja meg, ellentétben a piaci szereplőkkel, továbbá nem háríthatja el a hatáskörébe tartozó ügyet, nem válogathat az ügyek között).
5. A szolgáltatás folyamatossága biztosításának a kötelezettsége (helyettesítés kérdése).
6. A tevékenység ellenértékének megállapítása (nem szabad piaci megállapodás tárgya, arról jogszabály kifejezetten így rendelkezik).
7. A tevékenység gyakorlója és a szolgáltatás igénybevevője közötti jogviszony jellege (a fennálló jogviszony alapvetően nem magánjogi jellegű, a felek nem kötnek megbízási szerződést, hanem szolgáltatás igénybevételére kerül sor).
8. A tevékenység során kiállított okirat joghatásai (valódiság vélelme fűződik a tevékenység gyakorlója által kiállított okiratban foglaltakhoz, végrehajtható, és az abban foglalt tényekre vonatkozóan bizonyítás nem vethető fel).
9. Együttdöntési jogkör, megkerülhetőség kizártsága (ezen szerv jóváhagyása nélkül a közhatalmi döntés nem érvényesülhet, azaz nem csak részt vállal a közhatalminak minősülő hatósági döntés meghozatalához szükséges tényállás tisztázásában).
10. Közvetlen közhatalmi joggyakorlás (nem közhatalmi az adott tevékenység, ha az ugyan hatóságok vagy bíróságok közhatalmi feladatellátását segíti elő, de önmagában nem tekinthető közhatalmi tevékenységnek, így például nem az a közhatalmat gyakorló szervezet munkájában közreműködő, de közvetlenül közhatalmat nem gyakorló szervezetek tevékenysége).
11. A tevékenység gyakorolására jogosultak körének zártsága (jogszabályilag limitált, kik végezhetik ezen tevékenységet).
12. Tanúsított tényekkel kapcsolatban megkerülhetőség (az adott szerv által tanúsított tények kötnek-e valamely hatóságot vagy folytathatnak le ellenbizonyítást e tények tekintetében).
Az Áfa tv. 2011. december 31-éig hatályos 7. § (2) bekezdése a tevékenység közhatalmi jellegének megállapíthatóságát attól is függővé tette, hogy az adott tevékenység gyakorlása során okozott kár esetén alkalmazandóak-e a Ptk. államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségre vonatkozó rendelkezései. 2012. január 1-jétől ez a feltétel nem szerepel a törvényben, tekintettel arra, hogy a közhatalmi tevékenységnek nem előfeltétele, hanem következménye (volt) az államigazgatási jogkörben okozott kárra vonatkozó felelősségi szabály alkalmazhatósága. Mindezeket figyelembe véve, egy adott tevékenység megítélése során továbbra is irányadónak tekinthetőek azok a bírósági döntések, amelyek valamely tevékenység tekintetében az államigazgatási jogkörben okozott kárra vonatkozó felelősségi szabályok alkalmazhatóságát mondták ki (függetlenül attól, hogy a Ptk-ban nincs „államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség” fogalom).
Így pl. figyelembe veendő a 3/2004. Polgári jogegységi határozat, amely megállapítja, hogy a közjegyzőnek a közokirat-készítő tevékenységével okozott kárért való felelősségére az államigazgatási
jogkörben okozott kárért való felelősségre vonatkozó rendelkezés alkalmazandó. A hivatkozott jogegységi határozat indokolása szerint: …a közjegyzőség intézménye egységesen a magyar igazságszolgáltatás szervezetén belül helyezkedik el, a közjegyzői tevékenység pedig jellegét tekintve egységesen közhatalmi tevékenység, vagyis az állam igazságszolgáltató funkciója részeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenység. A közjegyző valamennyi tevékenysége, hatásköre jogszabály által meghatározott, jogszabályi felhatalmazáson alapul. A közjegyzőkről szóló törvénynek nincs olyan rendelkezése, amely jogszabályi alapot adna arra, hogy a közjegyző egyes tevékenységei között a hatósági jelleg szempontjából különböztetni lehessen. Ebből következően a közjegyző akkor is közhatalmi tevékenységet gyakorol, amikor a fél kérésére közokiratot készít.
Az olyan személy, aki kizárólag közhatalmi tevékenységet végez, – az Áfa tv. 6. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelő gazdasági tevékenység hiányában nem adóalany.
Közhatalmi tevékenység bizonylatolása
Az Áfa tv. 7. § (1) bekezdése alapján nem gazdasági tevékenység és nem eredményez adóalanyiságot a Magyarország Alaptörvénye által, illetőleg az annak felhatalmazása alapján megalkotott jogszabály alapján közhatalom gyakorlására jogosított személy, szervezet által ellátott közhatalmi tevékenység.
A közhatalmi tevékenységet végző szervezetek e tevékenységük tekintetében nem alanyai az általános forgalmi adónak, ezért az áfatörvény előírásai nem vonatkoznak az általuk kiállított bizonylatokra e tevékenységük tekintetében. Az általuk kibocsátott bizonylatokra a számviteli törvény előírásait kell alkalmazni, melynek általános alaki és tartalmi kellékeit az Szt. 167. §-a tartalmazza. Ezen a számviteli bizonylaton nem az áfatörvény szerinti teljesítési időpontot, hanem a számviteli törvényben meghatározott teljesítési időpontot kell feltüntetni.