fbpx

A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (II. rész)

Uniós alapelvek az adólevonási jogra vonatkozó ítéletekben (folyt.)
Jogbiztonság elve az adólevonás vonatkozásában
Jóllehet az adósemlegesség elve alapvető fontossággal bír a levonási jogra vonatkozó ítélkezési gyakorlatban, amint arra az EUB a C-194/21 sz. X ítélet 49. pontjában felhívta a figyelmet, ezen elv nem elsődleges jogi szabály, hanem olyan értelmezési elv, amelyet más elvekkel együttesen kell alkalmazni, amelyek között szerepel a jogbiztonság elve is.
A jog tartalmának és stabilitásának megbízhatóságára, a kiszámíthatóságra és tervezhetőségre vonatkozó uniós alapelv az EUB ítélkezési gyakorlatában több szempontból is szerephez jutott.
Az EUB szerint a jogbiztonság és a – később tárgyalt – bizalomvédelem elvét az Európai Unió intézményeinek, de az uniós irányelvek által rájuk ruházott hatáskörök gyakorlása során a tagállamoknak is tiszteletben kell tartaniuk (ld. C-183/14 Radu Florin Salomie és Nicolae Vasile Oltean ügyben hozott ítélet 30. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
Az EUB ítélkezési gyakorlata értelmében az uniós jognak biztosnak, alkalmazásának pedig a jogalanyok számára kiszámíthatónak kell lennie, a jogbiztonság e követelményének még szigorúbban kell érvényesülnie a pénzügyi következményekkel járó szabályok esetén annak érdekében, hogy az érintettek pontosan megismerhessék a rájuk rótt kötelezettségek mértékét. (Ld. pl. C-255/02 Halifax ítélet 72. pontja, C-183/14. sz. Radu Florin Salomie és Nicolae Vasile Oltean ügyében hozott ítélet 31. pontja.)
Az uniós jog által szabályozott területeken a tagállami jogszabályokat egyértelműen kell megfogalmazni annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az érintett személyek számára, hogy jogaikat és kötelezettségeiket világosan és pontosan ismerjék, és hogy a nemzeti hatóságok biztosítani tudják a tiszteletben tartásukat (C‑183/14. sz. Radu Florin Salomie és Nicolae Vasile Oltean ügyében hozott ítélet 32. pontja). Az adózók számára egyértelmű és előrelátható szabályozás, illetve a világos és pontos szabályokon alapuló határozat megfelel a jogbiztonság elvének (C-424/12 Fatorie ítélet 48. pontja, C‑183/14. sz. Radu Florin Salomie és Nicolae Vasile Oltean ügyben hozott ítélet 53. pontja).
Az EUB ismételten hangsúlyozta: a jogbiztonság elve megköveteli, hogy az adóalany adójogi helyzete, ez utóbbinak az adóhatósággal szembeni jogaira és kötelezettségeire figyelemmel, ne legyen meghatározhatatlan ideig vitatható. (Ld. pl. C-284/11 EMS-Bulgaria Transport ítélet 48. pontja, C-424/12 Fatorie ítélet 46. pontja, C‑183/14. sz. Radu Florin Salomie és Nicolae Vasile Oltean ítélet 40. pontja, C-332/15 Astone ítélet 33. pontja, C-533/16 Volkswagen ítélet 46. pontja, C-8/17 Biosafe – Indústria de Reciclagens ítélet 36. pontja, C-81/17 Zabrus Siret ítélet 38. pontja, C-45/20 (E) és C-46/20 (Z) egyesített ügyekben hozott ítélet 59. pontja, C-194/21 X ítélet 41. és 51. pontjai)
Ebből következően a nemzeti adóhatóságok csak elévülési időn belül, kivételes esetben folytathatnak le egy meghatározott időszak tekintetében újabb ellenőrzést, amennyiben az ellenőrzés időpontjában az adóellenőrök előtt ismeretlen további adatok vagy az ellenőrzés eredményét befolyásoló számítási hibák merülnek fel. (C‑424/12. sz. Fatorie ítélet 47. pontja)
Elévülési időn belül lehetősége van az adóhatóságnak arra, hogy adóellenőrzést követően, korábbi álláspontjának újraértékelésével jogügyleteket héakötelessé minősítsen át. (C‑183/14. sz. Radu Florin Salomie és Nicolae Vasile Oltean ítélet 42. pontja)
Az EUB következetesen képviselt álláspontja értelmében az adólevonási jog időbeli korlátozás nélküli gyakorlásának lehetősége ellentétes a jogbiztonság elvével. (Ld. pl. C‑284/11. sz. EMS-Bulgaria Transport ítélet 48. pontja, C‑332/15. sz. Astone ítélet 33. pontja, C‑81/17. sz. Zabrus Siret ítélet 38. pontja, C‑45/20. sz. (E) és C‑46/20. sz. (Z) egyesített ügyekben hozott ítélet 59. pontja, C‑194/21. sz. X ítélet 41. pontja)
Ennélfogva az EUB szerint az olyan jogvesztő határidő, amelynek eltelte azzal a következménnyel jár, hogy szankcionálja a nem eléggé gondos adóalanyt, aki elmulasztja az előzetesen felszámított héa levonását, és így elveszíti a levonási jogát, nem minősíthető összeegyeztethetetlennek a héairányelvben megállapított rendszerrel, amennyiben egyfelől e határidőt ugyanúgy alkalmazni kell a belső jogon alapuló adózással kapcsolatos jogokra, mint az uniós jogon alapuló hasonló jogokra (egyenértékűség elve), másfelől pedig ez nem teszi gyakorlatilag lehetetlenné és nem nehezíti meg túlzottan a levonási jog gyakorlását (tényleges érvényesülés elve). (C‑284/11. sz. EMS-Bulgaria Transport ítélet 49. pontja, C‑332/15. sz. Astone ítélet 34. pontja, C‑8/17. sz. Biosafe – Indústria de Reciclagens ítélet 37. pontja, C‑81/17. sz. Zabrus Siret ítélet 38. pontja, C‑45/20. sz. (E) és C‑46/20. sz. (Z) egyesített ügyekben hozott ítélet 59. pontja, C‑194/21. sz. X ítélet 42. pontja)
Bizalomvédelem elve
Az adózók több ügyben is hivatkoztak a jogbiztonság mellett a bizalomvédelem elvére is (pl. C‑183/14. sz. Radu Florin Salomie és Nicolae Vasile Oltean ügy, C‑358/20 Promexor ügy).
Ezen elv kapcsán  az EUB kifejtette, hogy az e jogra történő hivatkozás joga minden olyan jogalanyt megillet, akiben valamely közigazgatási hatóság megalapozott várakozásokat keltett a részére tett pontos ígéretek folytán.
E tekintetben vizsgálni kell, hogy hogy a közigazgatási hatóságok aktusai ésszerű bizalmat keltettek‑e az elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő tudatában, és ha ez az eset áll fenn, meg kell állapítani, hogy e bizalom jogos volt‑e.
A bizalomvédelem elvének adóügyekben történő érvényesítéséhez tehát egyrészt szükséges, hogy az adóhatóság pontos ígéreteket tegyen, mésrészt az adóalanynak elővigyázatosan és körültekintően kell eljárnia.
Önmagában az a tény, hogy a nemzeti adóhatóságok adott ügylettípusra korábban módszeresen nem vetettek ki héát, főszabály szerint még nem elegendő ahhoz, hogy a szokásosan elővigyázatos és körültekintő gazdasági szereplő tudatában ésszerű bizalmat keltsen arra nézve, hogy a továbbiakban sem kell héát alkalmazni az ilyen ügyletekre. Az ilyen gyakorlat ugyanis nem nyújt pontos biztosítékot a héa adott típusú ügyletekre történő alkalmazásának mellőzése tekintetében. Ha a jogszabályokból az ügylet héaköteles volta következik, az adóalany akkor jár el körültekintően, ha az illetékes nemzeti adóhatóságtól kéri annak megerősítését, hogy az ügyletet nem terheli héa. Ennek hiányában ésszerűen nem bízhat abban, hogy nem kell majd héát fizetnie.
The post A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (II. rész) appeared first on Adó Online.