fbpx

A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XXV. rész)

A levonási jog gyakorlására vonatkozó alaki feltételek (folyt.)
A levonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele (folyt.)
Fordított adózás: speciális előírások (folyt.)
A számos későbbi ítéletben hivatkozott C‑95/07. és C‑96/07. sz. egyesített Ecotrade ügyekben az Ecotrade nem teljesítette egyfelől az olasz jogban előírt formalitásokból eredő kötelezettségeit, másfelől a hatodik irányelv 22. cikkének (2), illetve (4) bekezdéséből eredő nyilvántartási és bevallási kötelezettségeit.
Az Ecotrade tévesen héamentesként rögzítette nyilvántartásaiban a más tagállambeli partnerek szolgáltatásairól kiállított, héát nem tartalmazó számlákat, és nem állított ki az olasz jogszabályi előírások szerinti „önszámlát” a szóban forgó ügyletekről.
Az ítélet hangsúlyozta, hogy a hatodik irányelv szerinti fordított adózási eljárásnak megfelelően az Ecotrade – mint a külföldi illetőségű adóalanyok által nyújtott szolgáltatások címzettje – a végrehajtott ügyleteket terhelő héa, tehát az előzetesen felszámított héa megfizetésére volt köteles, és főszabály szerint ugyanezt az adót levonhatta volna oly módon, hogy semmivel ne tartozzon az államkincstárnak.
Az EUB rámutatott, hogy a hatodik irányelv felhatalmazta a tagállamokat, hogy olyan formalitásokat írjanak elő, amelyeknek e jog gyakorlásához az adóalanynak meg kell felelnie. E formalitások megsértése azonban nem foszthatja meg az adóalanyt a levonási jogától. Ugyanis, mivel vitathatatlan, hogy a fordított adózási eljárás alkalmazható volt az alapügyekre, az adósemlegesség elve megköveteli, hogy az előzetesen felszámított héa levonása lehetséges legyen, ha a tartalmi követelmények teljesülnek, még ha egyes alaki követelménynek nem tesz is eleget az adóalany.
Minthogy az adóhatóság rendelkezik az annak megállapításához szükséges adatokkal, hogy az adóalany – mint a szóban forgó szolgáltatások címzettje – tartozik-e héával, ez utóbbinak a szóban forgó adó levonásához való joga tekintetében nem írhat elő olyan további feltételeket, amelyek hatására e jog gyakorlásának lehetősége a nullára csökkenhet.
Az EUB álláspontja szerint ellentétes az irányelvi előírásokkal a héabevallások kijavításának és a héa megállapításának azon gyakorlata, amely egyfelől a tagállamok által előírt formalitásokból eredő kötelezettségek, másfelől az irányelvben előírt nyilvántartási és bevallási kötelezettségeknek az alapügyekben szereplővel azonos módon történő megszegését a levonási jog megtagadásával szankcionálja a fordított adózási eljárás alkalmazása esetén.
A C‑590/13. sz. Idexx Laboratories Italia ügyben szintén a Közösségen belüli ügyletek olasz szabályozás által előírt nyilvántartásba vételének elmulasztása vezetett a levonási jog megtagadásához.
A kérdést előterjesztő bíróság úgy vélte, hogy az előtte folyamatban lévő jogvitára adandó válasz az Ecotrade‑ítélet értelmezéséről függ. Kifejtette, hogy ezen ítéletnek a Corte di cassazione ítélkezési gyakorlatában és következtetésképpen a nemzeti jogrendben két egymástól eltérő párhuzamos értelmezése létezik, amely két különböző megközelítés kialakulásához vezetett.
Az első megközelítés szerint a levonási jog megköveteli, hogy a fordított adózás rendszerében a nemzeti szabályok és az uniós jog által előírt önszámla kiállítására és nyilvántartásba vételre vonatkozó kötelezettségeket teljesíteni kell, mivel e kötelezettségek anyagi jogi kötelezettségeknek minősülnek.
A második megközelítés szerint a levonási jog a héafizetési kötelezettség beálltának pillanatában keletkezik, vagyis nem azt követően, hogy az említett jog gyakorlásához előírt formai követelményeket teljesítették volna, hanem főszabály szerint a termékértékesítésre vagy a szolgáltatásnyújtásra irányuló ügylet teljesülésekor. Ebből következően azon alaki kötelezettségek nemteljesülése, amelyek az adóalanyt az e jog gyakorlása kapcsán terhelik, nem vezethet magának a jognak az elvesztéséhez, amennyiben – akár más módon is – bizonyításra kerül, hogy a fizetendő adót ténylegesen megfizették, illetve amennyiben a levonási jogot keletkeztető tények nem vitatottak. Az alaki kötelezettségek nemteljesítése azonban bizonyos esetekben igazolhatja közigazgatási bírság alkalmazását.
Kérdéseivel az előterjesztő bíróság kérdéseivel lényegében arra kereste a választ, hogy a hatodik irányelvnek a fordított adózás eseteire vonatkozó tagállami előírásokra felhatalmazást adó 18. cikk (1) bekezdés d) pontját és az egyebek közt a nyilvántartási kötelezettségeket előíró 22. cikkét úgy kell‑e értelmezni, hogy e rendelkezések a levonási jogra vonatkozó alaki követelményeket tartalmaznak‑e, vagy pedig anyagi jogi követelményeket, amelyek megsértése az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között a levonási jog elvesztését eredményezi.
Az ítéletben az EUB rámutatott, hogy a levonási joghoz kapcsolódó anyagi jogi követelmények szabályozzák e jog alapját és alkalmazási körét, amint azt a hatodik irányelv „Az adólevonási jog eredete és alkalmazási köre” címet viselő 17. cikke előírja. Az említett joghoz kapcsolódó alaki követelmények, mint a nyilvántartás vezetésére, a számlázásra és a bevallásra vonatkozó kötelezettségek, ezzel szemben e jog gyakorlásának módjait és ellenőrzését, továbbá a héarendszer megfelelő működését szabályozzák. E kötelezettségek a hatodik irányelv 18. és 22. pontjában szerepelnek.
A hatodik irányelv 18. cikke (1) bekezdésének d) pontját és 22. cikkét tehát úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezések a levonási jogra vonatkozó alaki követelményeket tartalmaznak, amelyek megsértése az alapügyben szóban forgóhoz hasonló körülmények között nem eredményezheti e jog elvesztését.
The post A levonási jog megtagadása az Európai Bíróság gyakorlatában (XXV. rész) appeared first on Adó Online.