Hírek

Releváns jogszabályok:
– 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
– 2023. évi C. törvény a magyar építészetről

A társasági adó rendszerében adózás előtti eredmény csökkentésére jogosító tevékenység, ha egy kis-és középvállalkozásnak (KKV-nak) minősülő adózó korábban még használatba nem vett, új ingatlant vásárol, annak üzembe helyezése érdekében az adóévben beruházási értéket számol el, illetve az adóévben ingatlan bekerülési értékét növelő felújítást, bővítést, rendeltetés-változtatást, átalakítást foganatosít [a feltételeket a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 7. § (1) bekezdés zs) pontja, illetve 7. § (11)-(12) bekezdései tartalmazzák].
Abban az esetben ugyanakkor, ha műemlék ingatlanról van szó, a társasági adó speciális szabályozást tartalmaz. Ezen ingatlanok esetében kiemelt érdek, hogy eredeti esztétikájuk megmaradjon, állaguk ne romoljon és továbbra is őrizzék a hazánk szempontjából fontos építészeti értékeket, nemzeti emlékeket.
Ennek okán a műemlék ingatlan beruházásokhoz és egyéb munkálatokhoz kapcsolódóan a Tao. tv. szintén tartalmaz adóalap-csökkentő tételeket, amelyek részben szigorúbbak, részben enyhébbek a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés zs) pontjában nevesített adóalap-módosító tételhez képest (amely egyébiránt nem csupán ingatlanokhoz kapcsolódóan vehető igénybe, hanem bármely, korábban még használatba nem vett, a műszaki berendezések, gépek, járművek közé sorolandó tárgyi eszköz üzembe helyezése érdekében elszámolt adóévi beruházások értéke, illetve az immateriális javak között az adóévben állományba vett, korábban még használatba nem vett szoftvertermékek felhasználási joga, szellemi termék bekerülési értéke vonatkozásában is).
A műemlék ingatlanhoz kapcsolódó adózás előtti eredményt csökkentő tételeket nem csupán a KKV-nak minősülő vállalkozások vehetik igénybe, és a műemlék ingatlanra vonatkozó beruházási, felújítási költség kétszerese írható le az adóalapból (a költségkénti elszámoláson túlmenően). Emellett a műemlékvédelmi korrekciós tételekkel érintett ingatlanok vonatkozásában „tartási kötelezettség” sincs, tehát nem kell visszanövelni a társaságiadó-alapot abban az esetben, ha a kedvezményt érvényesítő adózó az ingatlant az adóalap-korrekció érvényesítését követően kivezeti könyveiből (eladja, apportálja azt stb.) Ugyanakkor, a műemlék ingatlanoknál érvényesített adóalap-csökkentés társasági adókulccsal számított összege – vagyis a kedvezmény adótartalma – limitált, és további korlátozásokat is tartalmaz a törvény.
Cikksorozatunkban a műemlék ingatlanokhoz kapcsolódó adózás előtti eredményt csökkentő tételeket vesszük górcső alá, illetve írásunk utolsó részében kitérünk az értékcsökkenés számviteli és társasági adó szabályaira is.
A műemlék ingatlan
A műemlék ingatlan, ideértve többek között

annak ingatlan jellegű védett tartozékát,
a történeti kertet,
a történeti temetkezési helyet

karbantartása, beszerzése, az arra irányuló beruházás, felújítás után – a vonatkozó törvényi feltételek teljesülése esetén – az adózó csökkentheti az adózás előtti eredményét.
A műemlék fogalmát a Tao. tv. nem tartalmazza; az a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvény (továbbiakban: Méptv.) 16. § 82. pontjában található. Eszerint műemlék az olyan műemléki értékkel rendelkező építmény, illetve ingatlan, amelyet jogszabállyal védetté nyilvánítottak és az állam által vezetett nyilvántartásban szerepel, amely lehet nemzeti emlék vagy helyi emlék. Látható, hogy a törvényi definíció fontos eleme, hogy az ingatlannak, építménynek műemléki értékkel kell rendelkeznie.
A műemléki érték fogalma a Méptv. 16. § 86. pontjában található. Ennek megfelelően műemléki érték minden olyan történeti építmény, történeti kert, történeti temetkezési hely vagy műemléki terület, valamint ezek rendeltetésszerűen összetartozó együttese, rendszere, maradványa – alkotórészeivel, tartozékaival és beépített berendezési tárgyaival együtt, vagy egyes nevesített értéke vonatkozásában –, amely hazánk múltja és a magyar nemzet vagy más közösség identitástudata szempontjából kiemelkedő művészeti, történelmi, műszaki, néprajzi vagy más tudományos jelentőséggel bír.
A kulturális örökség védelméért felelős miniszter műemlékvédelemmel kapcsolatos feladatkörében – egyebek mellett – feltárja és nyilvántartja a műemlékeket, illetve nyilvántartja, védetté nyilvánítja a műemléki értékeket [Méptv. 110. § (1) bekezdés].
A műemlékké nyilvánítási eljárás építmény, történeti kert, történeti temetkezési hely, műemléki terület, valamint ezek rendeltetésszerűen összetartozó egysége vagy ezek maradványa vonatkozásában indítható, amennyiben ezek országos jelentőségű műemléki értéke feltételezhető. A műemléki érték – nemzeti emléknek minősülő – műemlékké vagy műemléki sajátos helyszínné nyilvánítása hivatalból indul, vagy az örökségvédelmi hatóságnál – az e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendeletben meghatározott módon – kezdeményezhető [Méptv. 112. § (1) bekezdés].
A műemléki értékeket vagy a műemléki értékek összességét a kulturális örökség védelméért felelős miniszter rendeletben nyilvánítja nemzeti emléknek minősülő műemlékké vagy műemléki sajátos helyszínné. Ezen műemlékké nyilvánításnak tartalmaznia kell
a) a védetté nyilvánítás tényét,
b) a védetté nyilvánított műemléki érték meghatározását és a védelem célját,
c) a védelem fajtáját, azon belül
ca) műemlék,
cb) műemléki sajátos helyszín,
d) a műemléki környezet kijelölését – amennyiben a műemléki érték jellege alapján a kulturális örökség védelméért felelős miniszter indokoltnak tartja –, és
e) – műemlék esetén – az érintett ingatlanra vagy ingatlanrészre vonatkozó, állami elővásárlási joggal kapcsolatos rendelkezést, ha azt a műemléki érték jellege alapján a miniszter indokoltnak tartja [Méptv. 113. § (1) bekezdés].
Műemléki sajátos helyszínnek minősül a történeti kert, a történeti temetkezési hely, a műemléki terület (utóbbi lehet történeti táj, műemléki jelentőségű terület, műemléki környezet), [Méptv. 117. § (1) bekezdés].
A műemlékekre vonatkozó társaságiadóalap-csökkentő tételek vonatkozásában gyakran felmerülő kérdés, hogy azokat kizárólag a műemlék épületek egészére, vagy az azokban önálló helyrajzi számon nyilvántartott albetét ingatlanokra (pl. üzlethelyiség, iroda) is alkalmazni lehet-e.
A Méptv. 113. § (2) bekezdése rögzíti, hogy a műemlék és a műemléki sajátos helyszín megadható:

műemlék helyrajzi számmal történő meghatározásával vagy
műemlék helyrajzi számmal történő meghatározásával és a földrajzi azonosítókkal lehatárolt ingatlanrész meghatározásával, továbbá
sajátos domborzati vagy településszerkezeti adottság, illetve több közigazgatási területi egységet érintő, illetve jelentős területi kiterjedésű helyszín lehatárolását jelölő térképi ábrázolással.

Az adott ingatlan vonatkozásában tehát a miniszter műemlékekről, illetve a műemléki sajátos helyszínekről szóló rendelete alapján dönthető el, hogy annak melyik része kapott védettséget. Emellett szükséges megemlíteni az ingatlan-nyilvántartásról szóló 2021. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 179/2023. (V. 15.) Korm. rendeletet is, melynek 2. § (1) bekezdése szerint az ingatlan jogi jellegeként bejegyezhető között szerepel – egyebek mellett – a műemlék, a történeti kert, a műemléki terület, a műemléki jelentőségű terület jellege is. Amennyiben az ingatlan-nyilvántartásban az ingatlan jogi jellegeként „műemlék”, illetve az utóbb említettek egyike szerepel, akkor érvényesíthető az adóalap-csökkentés.
(Folytatjuk)