Hírek

1. Munkajogi háttér
A munkaerő-kölcsönzés fogalmát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 214. § (1) bekezdés a) pontja határozza meg, amely szerint a munkaerő-kölcsönzés az a tevékenység, amelynek keretében a kölcsönbeadó a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót ellenérték fejében munkavégzésre a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi (kölcsönzés). A jogszabály a kikölcsönzést is definiálja: az Mt. 214. § (1) bekezdés e) pontja szerint ez a munkavállaló által a kölcsönvevő részére történő munkavégzés.
A kölcsönbeadó az a munkáltató, aki a vele kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállalót a kölcsönvevő irányítása alatt munkavégzésre, kölcsönzés keretében a kölcsönvevőnek ideiglenesen átengedi, kölcsönvevő pedig az a munkáltató, amelynek irányítása alatt a munkavállaló ideiglenesen munkát végez.

Kölcsönbeadó lehet az az EGT-államban székhellyel rendelkező vállalkozás, amely a rá irányadó jog szerint munkaerő-kölcsönzést folytathat, vagy az a belföldi székhelyű, a tagok korlátolt felelősségével működő gazdasági társaság vagy – a vele tagsági viszonyban nem álló munkavállaló vonatkozásában – szövetkezet, amely megfelel az Mt.-ben vagy az egyéb jogszabályokban foglalt feltételeknek is. A kölcsönbeadót az állami foglalkoztatási szervnek nyilvántartásba kell vennie.
Minősített kölcsönbeadó az előzőek szerinti kölcsönbeadó, akinek tevékenységét, és a harmadik országbeli állampolgárok magyarországi foglalkoztatásának feltételeit a minősített kölcsönbeadói nyilvántartásba vételről és tevékenységről szóló 226/2022. (VI. 28.) Korm. rendelet [a továbbiakban: 226/2022. (VI. 28.) Korm. rendelet] szabályozza. A minősített munkaerő-kölcsönzők egyszerűbben, gyorsabban tudnak külföldi munkavállalókat hozni harmadik országokból.
A minősített kölcsönbeadóként történő nyilvántartásba vételt a foglalkoztató Budapest Főváros Kormányhivatalától kérelmezheti, ha megfelel a 226/2022. (VI. 28.) Korm. rendeletben meghatározott feltételeknek.
A minősített kölcsönbeadó köteles a nyilvántartásba vételt követő létszámbővítését – naptári évenként összeszámítva – oly módon végrehajtani, hogy a foglalkoztatotti állományába kerülő munkavállalók 30 százaléka magyar állampolgár, illetve Magyarországgal szomszédos országból származó harmadik országbeli állampolgár legyen. A minősített kölcsönbeadó vagyoni biztosíték elhelyezésére köteles, amelynek mértéke 50 millió forint.
A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő közötti megállapodás tartalmazza a kölcsönzés lényeges feltételeit, valamint a munkáltatói jogkör gyakorlásának megosztását. A munkaviszony megszüntetésének jogát kizárólag a kölcsönbeadó gyakorolhatja. A megállapodást írásba kell foglalni.
A munkaszerződésben meg kell állapodni abban, hogy a munkaszerződés kölcsönzés céljából jön létre, továbbá meg kell határozni a munkavégzés jellegét és az alapbért [Mt. 218. § (1) bekezdés].
Eltérő megállapodás hiányában a kölcsönbeadó viseli az Mt. 51. § (2) bekezdésében foglaltak szerinti költségeket, így különösen a munkavállaló utazási költségeit és a munkavégzéshez szükséges alkalmassági vizsgálat díját.
A kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megállapodhatnak, hogy a munkabéren kívüli juttatást a munkavállaló közvetlenül a kölcsönvevőtől kapja.
A kikölcsönzés tartama nem haladhatja meg az 5 évet, ideértve a meghosszabbított vagy az előző kikölcsönzés megszűnésétől számított 6 hónapon belül történő ismételt kikölcsönzést, függetlenül attól, hogy a kikölcsönzés ugyanazzal vagy más kölcsönbeadóval kötött megállapodás alapján valósult meg [Mt. 214. § (2) bekezdés].
Az Mt. is rendelkezik arról, hogy a kölcsönbeadó a kölcsönvevő kérésére köteles legkésőbb a munkavállaló munkába állásáig az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) szerint a munkáltató és a kifizető által foglalkoztatott személy adataira vonatkozó, a biztosítási jogviszony kezdetéről szóló, állami adóhatósághoz teljesített bejelentést, valamint a külön jogszabály szerinti kölcsönbeadóként történt nyilvántartásba vételét igazoló okirat másolatát átadni.
A kölcsönvevő – eltérő megállapodás hiányában – köteles legkésőbb a tárgyhónapot követő hónap ötödik napjáig a kölcsönbeadóval közölni mindazokat az adatokat, amelyek a munkabér kifizetéséhez, valamint a munkaviszonnyal összefüggő, a munkáltatót terhelő bevallási, adatszolgáltatási, fizetési kötelezettség teljesítéséhez szükséges.
A kölcsönzött munkavállaló a kölcsönbeadóval kölcsönzés céljából munkaviszonyban álló munkavállaló, akivel szemben a kikölcsönzés alatt a munkáltatói jogokat a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő megosztva gyakorolja.
A kölcsönbeadó írásban tájékoztatja a munkavállalót legkésőbb a kikölcsönzést megelőzően a kölcsönvevő azonosító adatairól, a kikölcsönzés kezdetéről, a munkavégzés helyéről, a kölcsönvevőnél irányadó munkarendről, a kölcsönvevő részéről a munkáltatói jogkört gyakorlóról, valamint a munkába járás, a szállás és az étkezés feltételeiről.
A kölcsönvevő az utolsó munkában töltött napot követő 3 munkanapon belül köteles a szükséges adatokat a kölcsönbeadóval közölni, ha a munkaviszony a hónap közben szűnik meg.
2. Személyijövedelemadó- és társadalombiztosításijárulék-kötelezettség
2.1. Biztosítotti bejelentés, adókötelezettség teljesítése
A munkaerő-kölcsönző cég – a kölcsönbeadó – mint foglalkoztató a biztosítotti jogviszonyt az adott évi ’08E jelzésű bejelentőlapon jelenti be a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz.
A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) alkalmazásában foglalkoztatónak minősül az Mt. XVI. fejezete szerinti munkavégzés esetén, ha jogszabály másként nem rendelkezik, a kölcsönbeadó.
A bejelentést az Art. 1. számú melléklet 3. pontja alapján kell teljesíteni. A rendelkezés előírja, hogy a munkáltató és a kifizető, valamint a Tbj. 68. § (2) és (3) bekezdése és a Tbj. 85. §-a alapján eljáró szerv
– a munkáltató, kifizető adóazonosító számának, nevének, elnevezésének, székhelyének, telephelyének, lakóhelyének, továbbá jogelődje nevének és adószámának közlésével bejelenti – az általa foglalkoztatott biztosított családi és utónevét, adóazonosító jelét, születési idejét, biztosítási jogviszonyának kezdetét, kódját, megszűnését, a biztosítás szünetelésének időtartamát, a heti munkaidejét, a FEOR-számát és a TAJ-számát.
Ha a biztosított nem rendelkezik adóazonosító jellel, a születési családi és utónevét, születési helyét, anyja születési családi és utónevét és a biztosított állampolgárságát is kötelező bejelenteni.
A bejelentést a biztosítás kezdetére vonatkozóan legkésőbb a biztosítási jogviszony első napján, a foglalkoztatás megkezdése előtt kell teljesíteni. A jogviszony megszűnését, a biztosítás megszűnését követően folyósított ellátás kezdő és befejező időpontját követő 8 napon belül kell teljesíteni, elektronikus úton ügyfélkapun vagy cégkapun keresztül.
Speciális szabály alapján a biztosítás nem terjed ki a magyar jogszabályok szerint be nem jegyzett külföldi munkáltató által Magyarország területén foglalkoztatott, harmadik állam állampolgárságával rendelkező és külföldinek minősülő munkavállalóra, ha a munkavégzésre kiküldetés, kirendelés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor. A rendelkezés abban az esetben alkalmazható, ha ez a munkavégzés a 2 évet nem haladja meg, és az előző belföldi munkavégzés befejezésétől számítva 3 év eltelt [Tbj. 17. § (2) bekezdés a) pont].
A munkaerő-kölcsönzéssel összefüggő bejelentésre az Art. többletszabályokat is megfogalmaz. A munkaerő-kölcsönzés megvalósulása esetén, a kölcsönvevő a NAV felé bejelenti a munkaerő-kölcsönzés keretében történő foglalkoztatás megkezdése napját megelőző napon, de legkésőbb a foglalkoztatás megkezdésének napján a munkaerő-kölcsönzési szerződéssel érintett munkavállaló nevét és adóazonosító jelét – ennek hiányában természetes személyazonosító adatait és lakcímét –, valamint a kölcsönbeadó nevét és adószámát és a foglalkoztatás megkezdésének napját.
A munkaerő-kölcsönzés befejezése napját követő napon szintén be kell jelenteni a munkaerő-kölcsönzési szerződéssel érintett munkavállaló nevét és adóazonosító jelét, valamint a kölcsönbeadó nevét és adószámát és a foglalkoztatás befejezésének napját (Art. 42. §).
A bejelentést a TMUNK jelű „Bejelentés és változásbejelentés a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó adatokról a munkavállalót kölcsön vevő adózó részére történő bejelentéshez” elnevezésű nyomtatványon kell teljesíteni, amely elektronikusan nyújtható be az ÁNYK segítségével. A bejelentés hasonló adattartalommal az ONYA felületen is teljesíthető.
A TMUNK adatlapon a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó adatokat kell a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz (a továbbiakban: NAV) bejelenteni:
– a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállaló adatait (nevét és adóazonosító jelét, vagy ennek hiányában természetes személyazonosító adatait és lakcímét);
– azok változását;
– a kölcsönvevő adatait (nevét és adószámát); valamint
– a foglalkoztatás kezdetének és befejezésének időpontját.
A kölcsönvevőnek a foglalkoztatást megelőző napon, de legkésőbb a foglalkoztatás első napján kell bejelentenie a NAV-hoz a munkaerő-kölcsönzés adatait és a foglalkoztatás megkezdésének időpontját. A foglalkoztatás utolsó napját követő napon kell bejelentenie a munkaerő-kölcsönzés adatai mellett a foglalkoztatás befejezésének időpontját is. A bejelentést visszamenőleges hatállyal is lehet teljesíteni.
2.2. Munkaviszonyt terhelő közterhek
A munkaviszonyban álló magánszemély által szerzett jövedelem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) alapján nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül, amely az összevont adóalap része. A nem önálló tevékenységből származó bevétel egésze jövedelem, kivéve a nem önálló tevékenységre tekintettel költségtérítés címén kapott bevételt, amelyből levonható – legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig – az Szja tv. 3. számú melléklet szerint elismert költség.
Személyi jövedelemadó szempontjából a magánszemély részére kifizetésre kerülő összegekből az adót a kifizetőnek, azaz a kölcsönbeadónak kell levonnia, bevallania és megfizetnie.
A biztosítottnak társadalombiztosítási járulékot kell fizetnie. A biztosítási jogviszony a munkaviszony létrejöttétől annak megszűnéséig áll fenn. Járulékalapot képező jövedelem az szja-törvény szerint összevont adóalapba tartozó önálló és nem önálló tevékenységből származó bevételből az adóelőleg-alap számításnál figyelembe vett jövedelem; a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíj; a szakképzési munkaszerződés alapján ténylegesen kifizetett pénzbeli juttatás; a felszolgálási díj; valamint az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíj. A társadalombiztosítási járulék mértéke 18,5 százalék, amelyet a munkáltató állapít meg, von le, vall be és fizet meg.
A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény (a továbbiakban: Szocho tv.) 1. § (1) bekezdése alapján a kifizetőnek szociálishozzájárulásiadó- (szocho-) fizetési kötelezettsége áll fenn az szja-törvény szerint összevont adóalapba tartozó adó(adóelőleg)alap számításánál figyelembe vett jövedelem után. Az összevont adóalapba tartozó jövedelmeken, így a munkabéren kívül szocho-fizetési kötelezettség terheli az ösztöndíjas foglalkoztatási jogviszony alapján fizetett ösztöndíjat és a munkavállalói érdekképviseletet ellátó szervezet részére levont (befizetett) tagdíjat is. A szociális hozzájárulási adó mértéke 13 százalék.
2.3. A járulékbevallási kötelezettség teljesítése
Az Art. 50. § (1) bekezdése szerint „Havonként, a tárgyhót követő hónap tizenkettedik napjáig elektronikus úton bevallást tesz az adó- és/vagy társadalombiztosítási kötelezettségeket eredményező, természetes személyeknek teljesített kifizetésekkel, juttatásokkal összefüggő valamennyi adóról – ide nem értve a kamatjövedelem adóját –, járulékról és/vagy az Art. 50. § (2) bekezdésében meghatározott adatokról
a) a munkáltató;
b) a kifizető (ideértve az egyéni vállalkozónak nem minősülő természetes személy munkáltatót is);
c) a Tbj. 87. § (5) bekezdése szerinti kötelezett.”
A Tbj. hivatkozott rendelkezése különös szabályokat fogalmaz meg a járulékkötelezettségek teljesítésére vonatkozóan a magyar jogszabályok szerint bejegyzésre nem kötelezett külföldi foglalkoztató (külföldi vállalkozás) Magyarországon történő foglalkoztatására vonatkozóan.
Külön nevesíti azt a helyzetet, amikor a munkavállaló magyarországi foglalkoztatására munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor, és a kölcsönbeadó külföldi vállalkozás. Ebben az esetben a foglalkoztatással összefüggésben a bejelentés és nyilvántartás, valamint a járulék megállapításának, bevallásának és megfizetésének kötelezettsége a belföldön bejegyzett kölcsönvevőt terheli.
Az szja-törvény egyértelművé teszi azt, hogy munkáltatónak minősül munkaerő-kölcsönzés esetén a kölcsönzött munkavállaló részére közvetlenül juttatott bevétel tekintetében a munkavállaló kölcsönvevője a munkavállaló kölcsönbeadójával kötött megállapodás alapján; de azzal a kitétellel, hogy munkaerő-kölcsönzés esetén a bevételnek nem számító juttatásra, valamint a béren kívüli juttatásra az szja-törvényben megállapított rendelkezéseket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő, illetve a több munkáltató ilyen juttatásának együttes összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni (Szja tv. 3. § 14. pont).
Ha a munkavállaló magyarországi foglalkoztatására munkaerő-kölcsönzés keretében kerül sor, és a kölcsönbeadó külföldi vállalkozás, és a járulékkötelezettségeket a belföldön bejegyzett kölcsönvevő teljesíti, az e foglalkoztatással összefüggésben a kölcsönvevő az általa juttatott bevétel tekintetében munkáltatóként járhat el [Szja tv. 24. § (3) bekezdés].
A munkaerő-kölcsönzéssel érintett személy juttatásaira az szja-törvény bármely más munkavállaló juttatásaira vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.
2.4. Juttatások
2.4.1. Béren kívüli és egyes meghatározott juttatások és értékhatárok
A szálláshely-szolgáltatásra, étkezési szolgáltatásra, a rekreációra fordítható SZÉP-kártyára adott juttatás az Szja tv. 71. § (1) bekezdésében nevesített juttatásokkal összefüggésben az éves rekreációs keretösszeg
– évi 450 ezer forint, ha a munkavállaló munkaviszonya egész évben fennáll;
– a 450 ezer forintnak a munkavállaló által az adott munkáltatónál az adóévben a juttatás alapjául szolgáló jogviszonyban töltött napokkal arányos összege, ha a munkavállaló munkaviszonya csak az év egy részében áll fenn;
– évi 450 ezer forint, ha a magánszemély munkaviszonya a magánszemély halála miatt szűnik meg.
A béren kívüli juttatásnak minősülő keretösszeg akkor sem haladhatja meg a 450 ezer forintot, ha a magánszemély több juttatótól (munkáltatótól) kap a Széchenyi Pihenő Kártyájára támogatást.
A munkáltató béren kívüli juttatásként az Aktív Magyarok alszámlára naptári félévenként legfeljebb 60 ezer forint összegű juttatást utalhat a munkavállaló részére. A második félévi juttatás feltétele a munkavállaló nyilatkozata a munkáltatója számára arról, hogy az Aktív Magyarok alszámlájára az előző naptári félévben utalt pénzösszeg 80 százalékát már elköltötte.
Az Aktív Magyarok alszámla keretösszege – több juttatótól együttvéve is –
– évi 120 ezer forint, ha a munkavállaló munkaviszonya egész évben fennáll;
– a 120 ezer forintnak a munkavállaló által az adott munkáltatónál az adóévben a juttatás alapjául szolgáló jogviszonyban töltött napokkal arányos összege, ha a munkavállaló munkaviszonya csak az év egy részében áll fenn;
– évi 120 ezer forint, ha a magánszemély munkaviszonya a magánszemély halála miatt szűnik meg.
Egyes meghatározott juttatásnak minősül és ekként válik adókötelessé a Széchenyi Pihenő Kártyára adott támogatásnak a 450 ezer forintot meghaladó része, valamint az Aktív Magyarok alszámla keretösszeget meghaladó része.
Figyelembe véve az Szja tv. korábban már ismertetett 3. § 14. pontja szerinti rendelkezést, miszerint „a béren kívüli juttatásra az szja-törvényben megállapított rendelkezéseket a kölcsönbeadó és a kölcsönvevő, illetve a több munkáltató ilyen juttatásának együttes összegére vonatkozóan kell irányadónak tekinteni”, lényeges, hogy ha a munkavállaló mind a kölcsönvevőtől és a kölcsönbeadótól is kap juttatást a SZÉP-kártyára, akkor azok összegét az adókötelezettség meghatározása során össze kell számítani.
Egyes meghatározott juttatások a kölcsönzött munkavállaló részére is adhatók. Ezek közül a „legnépszerűbbek”
– a csekély értékű ajándék;
– a hivatali, üzleti utazáshoz (kiküldetéshez) kapcsolódó étkezés, más szolgáltatás; valamint
– cégtelefon ingyenes magáncélú használata.
2.4.2. Adókötelezettséget nem eredményező juttatások
A munkavégzés feltételeként adott juttatások esetében nem keletkezik bevétel, ezért a személyijövedelemadó-kötelezettség sem keletkezik a kölcsönvevő által a tevékenységében közreműködő kölcsönzött magánszemély részére biztosított olyan dolog (eszköz, berendezés, jármű, munkaruházat stb.) használatára, szolgáltatás (világítás, fűtés stb.) igénybevételére tekintettel, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik.
A jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni az Szja tv. 25. § (2) bekezdése alapján a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet [a továbbiakban: 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet] szerinti munkába járás esetén az utazási bérlettel, az utazási jeggyel történő, a 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet által előírt elszámolás ellenében, legfeljebb a bérlet, a jegy árát meg nem haladó értékben adott juttatást (ideértve azt az esetet is, ha a juttatás a munkáltató nevére szóló számla ellenében történő térítés formájában valósul meg).
A munkába járás költségeit költségtérítés címén is juttathatja a munkáltató, amelyet szintén nem kell a jövedelem kiszámításánál figyelembe venni, különösen a saját gépjárművel történő munkába járás költségtérítését, amelyet
– a munkában töltött napokra a munkahely és a lakó- vagy tartózkodási hely között és/vagy
– hazautazásra a munkahely és a lakóhely között
közforgalmi úton mért oda-vissza távolság figyelembevételével kilométerenként legfeljebb 30 forint értékben kap a magánszemély.
Szintén nincs akadálya annak sem, hogy a kölcsönzött munkavállalók részére a munkáltató adómentes juttatásokat adjon, például
– a sportról szóló 2004. évi I. törvény hatálya alá tartozó sportrendezvényre szóló belépőjegyet, bérletet;
– kulturális szolgáltatás igénybevételére [muzeális intézmény és művészeti létesítmény (kiállítóhely) kiállítására, színház-, tánc-, cirkusz- vagy zeneművészeti előadásra, közművelődési tevékenységet folytató szervezet által nyújtott kulturális szolgáltatás igénybevételére] szóló belépőjegyet, bérletet, továbbá könyvtári beiratkozási díjat;
– az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény hatálya alá tartozó állatkertbe szóló belépőjegyet, bérletet;
– védőeszközöket, védőitalt és munkaruhát;
– foglalkozás-egészségügyi ellátást;
– munkásszálláson való elhelyezést; valamint
– temetési segélyt.
3. Rehabilitációs hozzájárulás ​
Munkaerő-kölcsönzés esetén a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény (a továbbiakban: Mmtv.) előírja a rehabilitációshozzájárulás-fizetési kötelezettséget főszabály szerint azon munkáltatók számára, akik 25 főnél több munkavállalót foglalkoztatnak és az általuk foglalkoztatott megváltozott munkaképességű személyek száma nem éri el a létszám 5 százalékát. A foglalkoztatotti létszámot a Központi Statisztikai Hivatal munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz kiadott útmutatójában foglaltak szerint meghatározni.
A kölcsönzött munkavállalók esetében speciális szabályokat határoz meg az Mmtv. a létszámba történő beszámítással összefüggésben. A kölcsönzött munkavállalót a kikölcsönzés tartama alatt a kölcsönvevőnél – a kölcsönbeadónak a kölcsönvevő felé tett erre irányuló nyilatkozata esetén a kölcsönbeadónál – kell a rehabilitációs hozzájárulás alapjául szolgáló statisztikai létszám számítása során figyelembe venni.
Székely Zsuzsanna és dr. Boda Péter cikkében, amely az Adó szaklap 2026/8-9-es számában jelent meg, a fentieken túl részletesen olvashat még a munkaerő-kölcsönzés és az áfa viszonyáról.