Hírek

A szociális hozzájárulási adóról szóló 2018. évi LII. törvény 2019. 01.01-jétől hatályos. 2019. január 1-jén lépett hatályba a szociális hozzájárulási adófizetésre vonatkozó új szabályozást tartalmazó Szocho tv. Az új szabályozás magában foglalja az egészségügyi hozzájárulás szabályait is, ezért 2018. december 31-én hatályát vesztette az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Eho tv.) és az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Eat.) IX. fejezete.
A Szocho tv. célja a gazdasági növekedés feltételeinek javítása, és a gazdaság versenyképességének megőrzése, továbbá a versenyképes adórendszer megteremtése. Ennek érdekében a törvény a kifizetői közterhek közül a szociális hozzájárulási adó és az egészségügyi hozzájárulás összevonását rendelte, emellett a más törvényben szabályozott, a szociális hozzájárulási adóból igénybe vehető kedvezményeket is az új, közteherbe (szociális hozzájárulási adóba) olvasztotta. A szociális hozzájárulási adóból adókedvezmény vehető igénybe a szakképzettséget nem igénylő és mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatottak, a munkaerőpiacra lépők, a három vagy több gyermeket nevelő munkaerőpiacra lépő nők, a megváltozott munkaképességű vállalkozók és munkavállalók, valamint a közfoglalkoztatott személyek, továbbá a kutatók foglalkoztatása után érvényesíthető, illetve a kutatás-fejlesztési tevékenység után.
A szocho mértéke az adóalap 15, 5 %.
A Szocho tv. 11. § rendelkezik a munkaerőpiacra lépők után érvényesíthető adókedvezményről.
11. § (1) A munkaerőpiacra lépő személyt munkaviszonyban foglalkoztató kifizető az őt a munkaviszonyra tekintettel terhelő adóból adókedvezményt vehet igénybe.
(2)  E § alkalmazásában munkaerőpiacra lépő az, aki az állami adó- és vámhatóság rendelkezésére álló adatok szerint a kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének hónapját megelőző 275 napon belül legfeljebb 92 napig rendelkezett a Tbj. szerint biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal, egyéni-, társas vállalkozói jogviszonnyal. E szabály alkalmazása szempontjából a biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonyba, egyéni-, társas vállalkozói jogviszonyba a csecsemőgondozási díj, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozást segítő ellátás vagy a gyermeknevelési támogatás (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: anyasági ellátás) folyósításának időszakát, valamint a közfoglalkoztatásban történő részvétel időtartamát nem kell beszámítani. A kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének minősül az anyasági ellátásban részesült, illetve részesülő természetes személynek a korábbi kifizetőjénél történő ismételt munkába állásának kezdete is.
(3) Az adókedvezmény összegét a kifizető havonta az adott hónapban fennálló adófizetési kötelezettséget eredményező munkaviszonyonként külön-külön kiszámított részkedvezmények összegeként állapítja meg. A részkedvezmény egyenlő a foglalkoztatott természetes személyt (munkavállalót) az adómegállapítási időszakra megillető, az adó alapjának megállapításánál figyelembe vett, a munkavállalót terhelő közterhekkel és más levonásokkal nem csökkentett (bruttó) munkabér, de legfeljebb a minimálbér után a 2. § (1) bekezdés szerinti adómértékkel megállapított összeggel a foglalkoztatás első két évében, és legfeljebb a minimálbér után a 2. § (1) bekezdés szerinti adómérték 50 százalékával megállapított összeggel a foglalkoztatás harmadik évében (a továbbiakban e § alkalmazásában: érvényesítési időszak).
(4) Ha a természetes személyt foglalkoztató kifizető a kedvezmény érvényesítési időszaka alatt megváltozik, az új kifizető a természetes személy után az érvényesítési időszak végéig igénybe veheti az adókedvezményt, ideértve azt az esetet is, ha a természetes személy foglalkoztatása nem folyamatos.
(5) A kedvezményt a kifizető a feltételek fennállásáról kiállított igazolás birtokában érvényesítheti. Az igazolást a (2) bekezdésben meghatározott feltételek fennállásáról az állami adó- és vámhatóság
a) az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) szerinti biztosítotti bejelentés megtételét követően, hivatalból, a foglalkoztatás kezdő időpontját követő hónap 10. napjáig,
b) biztosítotti bejelentés hiányában a kifizető havi bevallásban tett kérelmére
állítja ki és elektronikus kapcsolattartás útján megküldi a kifizető részére.
(6) A (3) bekezdésben foglalt részkedvezmény azon egész hónap tekintetében is megilleti a kifizetőt, amelyben a kedvezményezett foglalkoztatás első két éve, illetve harmadik éve véget ér.
Az adókedvezmény igénybevételének feltételeit meghatározó Szocho tv. 11. § (2) bekezdése az adókedvezmény célját tekintve is akként értelmezendő, hogy azt az időszakot, amely alatt a munkaerőpiacra lépő kisgyermekes szülő anyasági ellátásban részesül figyelmen kívül kell hagyni a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban (munkaviszonyban, egyéni-, társas-, vállalkozói jogviszonyban) töltött napok számának megállapításakor. [2017. évi I. törvény 108. § (1) bek., 115. § (2) bek., 2018. évi LII. törvény 11. § (2) bek.]
A következőkben egy jogesetet mutatunk be. A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás: A felperes (a továbbiakban: kifizető) 2019. szeptember 10. napján benyújtott bevallásában a Szocho tv. 11. § (5) bekezdés b) pontja alapján a szociális hozzájárulási adóból munkaerőpiacra lépők után érvényesíthető adókedvezmény igénybevételéhez szükséges igazolás kiállítását kérte a perben nem álló H. B. A. természetes személy munkavállalója 2019. október 1. napjától induló foglalkoztatására tekintettel. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság, alperes) a 2019. november 15-én kelt határozatával az igazolás kiállítását az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.) 126. § (1) bekezdése alapján megtagadta. Nyilvántartásának adatai alapján megállapította, hogy a kedvezményezett foglalkoztatás nem felel meg a Szocho tv. 11. § (2) bekezdésében foglalt feltételeknek, mert a munkaerőpiacra lépő a kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének hónapját megelőző 275 napon belül több, mint 92 napig rendelkezett a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) szerinti biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal, egyéni-, társas vállalkozói jogviszonnyal. A Szocho tv. 11. § (4) bekezdése alapján sem állítható ki az igazolás, mert a Szocho tv. 11. § (2) bekezdése szerinti érvényesítési időszakban a munkavállalóra igazolás kiállítására nem került sor.
A NAV 2020. január 13. napján kelt végleges határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Rögzítette, hogy H. B. A. 2018. január 29. napjától a kifizetőnél társas vállalkozói jogviszonyban is állt 2019. május 31. napjáig, e jogviszonnyal összefüggésben a munkavállaló járulékalapot képező jövedelmet szerzett, azaz a társaságban ténylegesen közreműködött, amiért járulékalapot képező díjazásban részesült. A jövedelem közterheit a kifizető levonta, megfizette és bevallotta. A Szocho tv. 11. § (2) bekezdése kizárólag az anyasági ellátás folyósításának időszakát mentesíti a beszámítási időszak alól, a mentesítést a párhuzamosan fennálló többes jogviszonyra vonatkozóan azonban nem terjeszti ki.
A kifizető állította, hogy a törvényben előírt igazolás kiadására vonatkozó feltételeknek megfelel. A Szocho tv. 11. § (2) bekezdése pontosan meghatározza, hogy az anyasági ellátás folyósításának időszakát minden egyéb feltétel vizsgálata nélkül figyelmen kívül kell hagyni, sem a többes jogviszonyra, sem a kereső tevékenységre vonatkozóan szűkítő feltételt nem szab a „GYED extra” koncepciójának megfelelően. A kifizető nem vitatta, hogy a munkavállaló biztosítási kötelezettséggel járó társas vállalkozói jogviszonya 153 napig fennállt, ugyanakkor ezen időszak alatt anyasági ellátás folyósítása történt, ezért a többes jogviszonynak relevanciája nincs.
A NAV álláspontja szerint a kifizető által érvényesíteni kívánt adókedvezmény céljának és a Szocho tv. 11. § (2) bekezdésének megfelelő, törvényes döntést hozott. Amennyiben a jogalkotó a kifizetők által igénybe vehető kedvezményt kifejezetten az anyasági ellátásra figyelemmel kívánta volna biztosítani, függetlenül a munkavállaló által korábban biztosítási jogviszonyban töltött idő (több mint 92 napos) tartamától, úgy erről a kedvezmény igénybevételét meghatározó Szocho tv. 11. § (2) bekezdésében kifejezetten rendelkezett volna.
Az Országgyűlés 2013. december 9-én fogadta el a „GYED extra” néven ismertté vált, egyes törvényeknek a gyermekgondozási ellátások átalakításával, valamint a szociális hozzájárulási adó megfizetése alóli kedvezmény bővítésével összefüggő módosításáról szóló 2013. évi CCXXIV. törvényt, melynek célja a gyermekvállalás ösztönzése, a kisgyermekes szülők számára a munkaerőpiacra való visszatérés feltételeinek javítása. A korábbi szabályozás szerint a gyermekgondozási díj (GYED) mellett egyáltalán nem, a gyermekgondozási segély (GYES) mellett pedig csak részmunkaidőben lehetett munkát vállalni. A 2014. január 1-jével bevezetett szabályok szerint viszont lehetővé vált, hogy a kisgyermeket nevelő szülő a gyermek egyéves kora után a GYED és a GYES mellett korlátlanul vállaljon munkát. Ebben az esetben tehát párhuzamos ellátások illetik meg a szülőt – aki a gyermek egyéves korának betöltése után bármely jogviszony keretében időkorlát nélküli keresőtevékenységet folytathat úgy, hogy ezen időszak alatt az állam az anyasági ellátást is folyósítja neki -, segítve ezzel a kisgyermekes szülő munkaerőpiacra való visszatérését. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy nemcsak a kisgyermekes szülő támogatása fontos a munkaerőpiacra történő visszatéréshez, hanem a másik oldalt, vagyis a munkáltatót is érdekeltté kell tenni, ösztönözni szükséges a kisgyermekes szülő foglalkoztatására. E jogalkotói cél mentén az adókedvezmény igénybevételének a feltételét meghatározó Szocho tv. 11. § (2) bekezdésének helyes értelmezése szerint azt az időszakot, amely alatt a munkaerőpiacra lépő kisgyermekes szülő anyasági ellátásban részesül, figyelmen kívül kell hagyni a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban töltött napok számának megállapításakor.
A Szocho tv. 11. § (2) bekezdésében foglaltak szerint e paragrafus alkalmazásában munkaerőpiacra lépő az, aki az Állami Adó- és Vámhatóság rendelkezésére álló adatok szerint a kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének hónapját megelőző 275 napon belül legfeljebb 92 napig rendelkezett a Tbj. szerint biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonnyal, egyéni-, társas vállalkozói jogviszonnyal. E szabály alkalmazása szempontjából a biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonyba, egyéni-, társas vállalkozói jogviszonyba a csecsemőgondozási díj, örökbefogadói díj, a gyermekgondozási díj, a gyermekgondozást segítő ellátás vagy a gyermeknevelési támogatás (e paragrafus alkalmazásában a továbbiakban együtt: anyasági ellátás) folyósításának időszakát, valamint a közfoglalkoztatásban történő részvétel időtartamát nem kell beszámítani. A kedvezményezett foglalkoztatás kezdetének minősül az anyasági ellátásban részesül, illetve részesülő természetes személynek a korábbi kifizetőjénél történt ismételt munkába állásának kezdete is.
Az idézett szabályozás második mondata kifejezetten arról rendelkezik, hogy a biztosítási kötelezettséggel járó munkaviszonyba, egyéni-, társas vállalkozói jogviszonyba az anyasági ellátás folyósításának időszakát (mint időtartamot) nem kell beszámítani. E rendelkezés lényeges jogalkotói prioritásaként a „GYED extra” néven ismertté vált intézkedéscsomag figyelembevételével az elsőfokú bíróság kiemelt jogalkotói célként azonosította egyrészt a kisgyermekes szülő munkaerőpiacra való visszatérésének támogatását, másrészt – kifizetői oldalról megközelítve – a kifizetői közterhek csökkentését, ezt elősegítendő az anyasági ellátás folyósítása alatt a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony(ok)ban töltött napok figyelmen kívül hagyását.
Mindezek alapján a Kúria egyetért a jogerős ítélet indokolásának levezetésével, a törvény nyelvtani és teleologikus értelmezése szerint is a jogalkotó az anyasági ellátás folyósításának időszakát veszi ki a beszámításból, nem pedig magát a jogviszonyt.
A NAV alaptalanul érvelt azzal, hogy az anyasági ellátással párhuzamosan fennálló társas vállalkozói jogviszonyra tekintettel az adókedvezmény érvényesítésének feltétele nem teljesül, ezért az adókedvezmény érvényesítéséhez szükséges igazolás kiállításának nincs helye. Nem volt vitatott, hogy a vizsgálattal érintett munkavállaló a 2018. december 30. és 2019. szeptember 30. közötti 275 nap releváns időszakban (2017. május 15-től 2019. szeptember 30-ig) anyasági ellátásban részesült. Tévesen értelmezte a NAV, hogy az egy gyermeket nevelő nőket foglalkoztató kifizető oly módon történő támogatása, hogy az anyasági ellátás több biztosítási jogviszonnyal szemben is beszámítható, a törvény indokolásából nem vezethető le. A törvény általános indokolása olyan célokat fogalmaz meg, amely teljes egészében alkalmazható a Szocho tv. 11. § (2) bekezdése esetén is. A három vagy több gyermeket nevelő munkaerőpiacra lépő nőket foglalkoztató kifizetőt pedig külön kedvezmény illeti meg, azt a Szocho tv. 12. §-a tartalmazza. Éppen a NAV szűkítő értelmezése (az anyasági ellátás időszaka nem számítható be minden jogviszonnyal, csupán azzal, amelyre tekintettel az anyasági ellátást folyósítják) nem vezethető le a törvényből. A kifizető az ellenkérelemben helytállóan mutatott rá, hogy amennyiben a jogszabály szövege nem veszi ki a kedvezményezettek köréből azokat, akik az anyasági ellátás időszaka alatt más biztosítási jogviszonnyal is rendelkeznek, úgy a jogszabályt nem lehet kiterjesztően értelmezni és a jogszabály által támasztott feltételek mellé további feltételeket fűzni. Ezt az értelmezést erősíti, hogy a Szocho tv. 10. § (3) bekezdése a szakképzettséget nem igénylő és mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatott munkavállalók után érvényesíthető adókedvezményt nem kívánja biztosítani, amennyiben a kifizető a foglalkoztatottat az adómegállapítási időszak egy részében nem vagy nem kizárólag mezőgazdasági munkakörben foglalkoztatta. A jogszabály szövege tehát itt maga veszi ki a kedvezményezettek köréből azokat, akik más biztosítási jogviszonnyal is rendelkeznek, ilyen megkötést azonban a 11. § (2) bekezdésénél nem alkalmazott. A Kúria ezért az ítéletet hatályában fenntartotta. (Kúria Kfv.V.35.067/2021.)The post A munkaerőpiacra lépők után járó szochó-kedvezmény appeared first on Adó Online.