Hírek

Releváns jogszabályok:
– 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
– 44/2024. (IX. 26.) BM rendelet a munkára való alkalmassági vizsgálat kötelező elrendeléséről
– 8/2024. (IX. 26.) MvM rendelet a munkára való alkalmassági vizsgálat kötelező elrendeléséről
– 49/2024. (IX. 26.) AM rendelet a munkára való alkalmassági vizsgálat kötelező elrendeléséről

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 51. § (4) bekezdés korábbi hatályállapota alapján a munkáltató biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit. A munkába lépést megelőzően és a munkaviszony fennállása alatt rendszeres időközönként köteles ingyenesen biztosítani a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát. Ez a szabályozás változott 2024. szeptember 1-jét követően.
A megváltozott rendelkezés szerint a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát már csak jogszabályban meghatározott esetben, illetve a munkáltató döntése alapján köteles a munkáltató ingyenesen biztosítani a munkavállaló részére [Mt. 51. § (4) bekezdés]. Tehát a törvényalkotó szűkítést alkalmazott a kötelező vizsgálatokat illetően, így a munkavállaló munkaköri alkalmassági vizsgálatát már nem minden esetben kell kötelezően biztosítani a munkavállalóknak.

Ezzel kapcsolatban a minisztériumok által kiadott rendelettervezetek elfogadása és kihirdetése szeptember végén kezdődött meg. Idáig kihirdetésre került a belügyminiszter 44/2024. (IX. 26.) BM rendelete (továbbiakban: BM rendelet), a Miniszterelnökséget vezető miniszter 8/2024. (IX. 26.) MvM rendelete, valamint az agrárminiszter 49/2024. (IX. 26.) AM rendelete a munkára való alkalmassági vizsgálat kötelező elrendeléséről. A BM rendelet alapján ezután egy viszonylag szűk, mindösszesen 13 kategóriából álló expozíciós lista alapján dől el, hogy mely munkakörök esetében kötelező továbbra is a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat elvégzése. Ha a munkakör kapcsán egyik sem jellemző, az orvosi vizsgálat nem lesz kötelező a munkavégzés megkezdését megelőzően. Az expozíciós listán szerepel például: a fokozott baleseti veszély, a terhelő munkahelyi klíma vagy az éjszakai műszakban végzett munka. Tehát, ha valaki egy átlagos irodai pozícióban kerül alkalmazásra, ahol szellemi munkát végez és nem állnak fenn olyan veszélyes körülmények, amelyeket a jogalkotó megjelölt, akkor a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat biztosítására a továbbiakban nem kötelezett a munkáltató. Azonban annak a lehetősége fennáll, hogy a munkáltató saját döntése alapján ezt a vizsgálatot a továbbiakban is biztosítsa a már belépett és a jövőben csatlakozni kívánó munkavállalók számára.
A régebb óta hatályos rendelkezések a munkaköri alkalmassági vizsgálat vonatkozásában azonban némileg eltérő iránymutatást tartalmaznak. Így az eddig is alkalmazott a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI.24.) NM rendelet 4. §-a szerint előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálatot kell végezni a munkáltató által foglalkoztatni kívánt személynél a munkavégzés megkezdését megelőzően. Ez a szabályozás még jelenleg is hatályos és itt még kötelező érvénnyel kerül meghatározásra az alkalmassági vizsgálat elvégzése. Ettől eltérően a legújabban kiadott BM rendelet értelmében csak bizonyos munkakörök esetében lesz szükség a kötelező orvosi alkalmassági vizsgálatra. Amennyiben a kérdéses munkakör nem szerepel a felsorolásban, úgy a munkáltató döntési jogosultsága lesz annak megítélése, hogy szükséges-e a vizsgálat biztosítása a munkavállaló részére. Az új BM rendelet kihirdetése okán előállt az a helyzet, hogy a fenti három jogszabály egymásnak ellentmondó tartalommal van hatályban jelenleg.
Ezen okból kifolyólag lesz különösen fontos, hogy a jelenleg egymással ellentétes szabályozások tükrében hogyan fog alakulni a munkáltatói kárfelelősség, itt ugyanis nem történt változás. A továbbiakban is a munkáltató köteles megtéríteni a munkavállalónak a munkaviszonnyal összefüggésben okozott kárt [Mt. 166. § (1) bekezdés], azonban továbbra sem felel minden kárért, ami a munkaviszony fennállása alatt éri a munkavállalót. A felelősség alóli mentesülés lehetőségét az Mt. 166. § (2) bekezdése biztosítja, így a munkáltató mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt az ellenőrzési körén kívül eső olyan körülmény okozta, amellyel nem kellett számolnia és nem volt elvárható, hogy a károkozó körülmény bekövetkezését elkerülje vagy a kárt elhárítsa, vagy a kárt kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Ezzel kapcsolatban az Mt. 167. § (1) bekezdésének második mondata lesz különösen fontos, miszerint a munkáltatónak nem kell megtéríteni azt a kárt, amellyel kapcsolatban bizonyítja, hogy bekövetkezése a károkozás idején nem volt előre látható. Itt fog ugyanis előtérbe kerülni a munkaköri alkalmassági vizsgálat megléte vagy adott esetben annak hiánya.
A munkáltatónak a munkavállalója egészségi állapotában bekövetkezett károkért fennálló felelőssége egyes kérdéseiről szóló 1/2018. (VI.25.) KMK vélemény (a továbbiakban: KMK vélemény) kimondja, hogy a munkáltató ellenőrzési körén kívül eső okból keletkezett kár esetén a kártérítési felelősség alóli mentesülés egyik feltétele, hogy a munkáltatónak a károkozó körülménnyel nem kellett számolnia. Például, ha a munkáltatónak a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat elvégzése okán tudomása volt a munkavállalót érintő egészségügyi körülményekről és ez hatással volt a munkavégzés során előállt baleset kialakulására, akkor a munkáltató nem hivatkozhat arra, hogy ezt az eshetőséget nem látta előre. Ha pedig a munkáltató az egészségügyi kockázatról nem tudott, mert az orvosi vizsgálatot annak ellenére nem rendelte el, hogy erre lehetősége volt, azaz az ellenőrzési körébe tartozó indokolt intézkedéseket nem tette meg, nem történhet mentesülés. Emiatt is célszerű, ha a munkáltató a továbbiakban is biztosítja a munkavállaló részére az alkalmassági vizsgálatot, ugyanis, ha a munkavállaló a későbbiekben egészségkárosodásra hivatkozik, amely a munkavégzéssel kapcsolatban következett be, úgy a munkáltatónak rendelkezésre fog állni egy igazolás arról, hogy a vizsgálatot elvégző orvos alkalmasnak találta-e a munkavállalót a munkavégzésre. Tehát azt kell bizonyítani, hogy a munkavállaló a saját adottságai mellett a munkakörét a sérelem bekövetkezése előtt teljeskörűen ellátta. Ha a rendelkezésre álló orvosi igazolás a munkáltatót biztosította arról, hogy a munkavállaló vonatkozásában bizonyos balesetek előfordulására reális kockázat nem áll fenn, úgy a munkáltató hivatkozhat arra, hogy az előre nem látható károkért nem felel. Amennyiben a foglalkozás-egészségügyi vizsgálat során kiállított igazolás, mint a foglalkoztató számára igen értékes bizonyíték nem lesz a munkáltató birtokában, úgy az egyes káresemények kapcsán a munkáltató a továbbiakban is köteles a munkavállaló teljes kárát megtéríteni, kivéve például, ha bizonyítani tudja, hogy a kár vagy a kár egy részének bekövetkezése a károkozás idején más okból nem volt előre látható [Mt. 167. § (1) bekezdés].
Összességében elmondható, hogy a munkáltatóknak célszerű a továbbiakban is elvégeztetni a munkavállalók munkaköri alkalmassági vizsgálatát, így ugyanis az esetleges peres eljárások során rendelkezésükre állhat olyan igazolás, amivel (részben) kimenthetik magukat a kárfelelősség alól. A munkáltatóknál a jövőben is különösen indokolt lesz, hogy figyelemmel kövessék a szabályozást, ugyanis kérdéses, hogy a már korábban említett jogszabályi ellentéteket hogyan fogja a jogalkotó feloldani.