Hírek

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 14. § (2) bekezdése alapján az Áfa tv. 2. § a) pontja szerinti ellenérték fejében teljesített szolgáltatásnyújtásnak minősülnek azok ügyletek, amelyek keretében az adóalanyok saját vagy alkalmazottaik magánszükségletének kielégítésére vagy általában, vállalkozásuktól idegen célok elérésére másoknak ingyenesen nyújtanak szolgáltatást, feltéve, hogy az adott szolgáltatáshoz kapcsolódóan az adóalanyokat egészben vagy részben adólevonási jog illette meg.
Az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés l) pontja szerint mentes az adó alól az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbeadása, ugyanakkor az Áfa tv. 88. § (1) bekezdés b) pontja alapján az adóalanyoknak lehetőségük van arra, hogy a fenti szolgáltatásnyújtásra vonatkozóan adókötelezettséget válasszanak.
Az Áfa tv. 120. § a) pontjában foglaltak értelmében abban a mértékben, amilyen mértékben az adóalany – ilyen minőségében – a terméket, szolgáltatást adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használja, egyéb módon hasznosítja, jogosult arra, hogy az általa fizetendő adóból levonja azt az adót, amelyet termék beszerzéséhez, szolgáltatás igénybevételéhez kapcsolódóan egy másik adóalany rá áthárított.
Az Áfa tv. 259. § 4. pontja szerint az áfatörvény alkalmazásában bérbeadásnak, illetve bérbevételnek minősül a bérleti szerződésen alapuló jogviszony mellett minden olyan egyéb jogviszony is, amelynek tartama alatt a jogosult az ellenérték egészét vagy túlnyomó részét a termék időleges használatáért téríti vagy téríteni köteles a kötelezettnek.
A kérdéses esetben a társaság kétféle ügyletet valósít meg:
– egyrészt más cégek munkavállalóinak ellenérték fejében történő elszállásolására irányuló szolgáltatásnyújtást teljesít, amely az áfatörvény alkalmazásában ellenérték fejében teljesített ingatlan-bérbeadásnak minősül;
– másrészt pedig a saját munkavállalóinak az ingyenesen vagy ellenérték fejében történő elszállásolására irányuló szolgáltatást nyújt.
A társaság az általa igénybe vett, ingatlan bérbeadására irányuló szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adónak
– a más cégek munkavállalóinak az elszállásolására irányuló, ingatlan bérbeadásának minősülő ügyletekre jutó részét, illetve hányadát akkor helyezheti levonásba, ha az ingatlanok bérbeadására vonatkozóan adókötelezettséget választott;
– a saját munkavállalóinak az elszállásolására irányuló szolgáltatásokra jutó részét, illetve hányadát pedig ez utóbbi ügyletek jellegétől és megvalósulásának körülményeitől függően az alábbi szempontok szerint helyezheti levonásba.
Ha a társaság ingyenesen biztosítja az elszállásolást a saját munkavállalói részére, illetve az elszállásolással kapcsolatosan felmerülő költségeit nem térítteti meg a munkavállalóival, akkor az Áfa tv. 14. § (2) bekezdésének és az Áfa tv. 120. § a) pontjának alkalmazása szempontjából elsődlegesen azt kell megvizsgálni, hogy
– a fenti ingyenes szolgáltatás a munkavállalók magánszükségleteinek a kielégítésére, illetve vállalkozástól idegen célok elérésére irányul-e vagy sem; illetve
– a társaságnak mint munkáltatónak a munkavállalók részére biztosított elszállásolással összefüggő beszerzései elsődlegesen a munkavállalók érdekeit szolgálják vagy azok a társaság adóköteles termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása érdekében használtnak, hasznosítottnak minősíthetők.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 52. § (1) bekezdés a) pontja munkavállaló kötelességeként írja elő a munkáltató által meghatározott helyen és időben, valamint munkára képes állapotban történő megjelenést. A munkáltató adóköteles bevételszerző tevékenysége általánosságban attól az időponttól kezdve értelmezhető, amikor a munkavállaló a munkavégzés céljából már rendelkezésére áll. A munkába járást és az elszállásolást a munkavállalónak főszabályként magának kell megoldania, vagy, ha a munkáltató gondoskodik is erről, annak költségeit – részben vagy egészben – indokolt a munkavállalóra áthárítania. Amennyiben a munkáltató térítésmentesen biztosítja a munkavállalóknak a munkavégzés helyére történő szállítását, valamint a munkavállalók elszállásolását, úgy főszabály szerint megállapítható, hogy a munkavállalók személyes szükségleteit elégíti ki. Tehát a munkavállalóknak a munkavégzés helyére történő térítésmentes szállítása és elszállásolása nem a munkáltató érdekeit szolgálja elsődlegesen, vagyis az nem képezi részét a munkáltató adóköteles gazdasági tevékenységének, hiszen elsődlegesen a munkavállalók magánszükségleteinek a kielégítését szolgálja.
A társaság az ingatlanok bérbeadására irányuló szolgáltatásokat már eleve abból a célból veszi igénybe, hogy a bérelt ingatlanokat túlnyomó részben a saját munkavállói ingyenes elszállásolása érdekében használja, hasznosítsa, vagyis a fenti szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adónak az ingyenes ügyletekre jutó hányada tekintetében a társaságnak nem keletkezik adólevonási joga az Áfa tv. 120. §-a alapján. Adólevonási jog hiányában az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése alapján ingyenes szolgáltatásnyújtás jogcímén eleve nem merülhet fel áfakötelezettsége, azaz fizetendő adó nem keletkezik az ingyenes ügylet miatt.
A főszabálytól eltérően azonban, speciális körülmények fennállása esetén, mégis megállapítható lehet, hogy a munkavállalók számára biztosított térítésmentes személyszállítás és elszállásolás elsődlegesen a munkáltató érdekeit szolgálja, mivel az a munkavégzés feltételeinek biztosítása és ezáltal a munkáltató rendeltetésszerű működése érdekében valósul meg. Ez utóbbi különleges esetekben a térítésmentes személyszállítás és elszállásolás előzetesen felszámított adóját a munkáltató az adóköteles termékértékesítése, illetve szolgáltatásnyújtása arányában jogosult levonásba helyezni. A fenti speciális körülmények megvalósulhatnak többek között abban az esetben, ha a munkavégzés helye a közösségi közlekedéssel elérhetetlen, vagy a munkavégzés helyére történő eljutást észszerű időn belül biztosító helyi közlekedés elégtelen (például aránytalan nehézség, időráfordítás árán oldható csak meg a munkahelyre történő eljutás), és ennek eredményeképpen reális esély van arra, hogy a munkáltató a munkavégzés helyére történő személyszállítás és az elszállásolás biztosítása nélkül nem talál megfelelő munkaerőt, és ezáltal a működése, gazdasági tevékenységének folytatása ellehetetlenül.
A fenti speciális körülmények fennállásának a megítélése szempontjából többek között az Európai Unió Bíróságának C–258/95. számú ítéletét kell irányadónak tekinteni, amelyben kimondták, hogy a munkavállalók ingyenes munkahelyre szállítása abban az esetben szolgálhatja a munkáltató adóköteles gazdasági tevékenységét, ha egyedül a munkáltató tudja megfelelően biztosítani a munkavállalók részére a munkahelyre történő személyszállítást. Amennyiben a kérdéses esetben megvalósulnak a fenti speciális körülmények, úgy az elszállásolás biztosítása a társaság mint munkáltató érdekeit szolgálja. Ebből következően a társaság által igénybe vett, ingatlan bérbeadására irányuló szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adónak a saját munkavállalók elszállásolására jutó hányada – az egyéb törvényi feltételek fennállása esetén – levonásba helyezhető. Továbbá a saját munkavállalók térítésmentes elszállásolásával összefüggésben nem merül fel a társaságnak az Áfa tv. 14. § (2) bekezdése alapján áfafizetési kötelezettsége sem, tekintettel arra, hogy az elszállásolás biztosítása nem a munkavállalók magánszükségleteit, hanem elsődlegesen a társaság mint munkáltató érdekeit, illetve a társaság vállalkozásának céljait szolgálja.
Abban az esetben, ha a társaság az elszállásolás biztosításával kapcsolatos beszerzéseinek a költségeit részben vagy egészben megtérítteti a saját munkavállalóival, akkor az áfatörvény alkalmazásában úgy kell tekinteni, hogy a társaság ellenérték fejében teljesített ingatlan-bérbeadási szolgáltatást nyújt a munkavállalóknak (mivel a munkavállalóknak azért kell térítést fizetniük, hogy az elszállásolásra szolgáló ingatlanokat használhassák).
Ha a társaság az ingatlanok bérbeadására vonatkozóan adókötelezettséget választott, akkor az adóalap megállapítása során figyelembe kell venni, hogy a társaság és a saját munkavállalói az Áfa tv. 259. § 13.d) pontja alapján nem független feleknek minősülnek. Ebből következően, amennyiben a saját munkavállalókkal megfizettetett díj az ilyen jellegű szolgáltatások szokásos piaci árához képest aránytalanul alacsonynak tekinthető, úgy az Áfa tv. 67. § (1) bekezdés b) pontja alapján a szokásos piaci árat kell a kérdéses szolgáltatások adóalapjának tekinteni. Ami pedig az adólevonási jogot illeti, ebben az esetben is igaz, hogy ha a társaság az ingatlanok bérbeadására vonatkozóan adókötelezettséget választott, az igénybe vett bérleti szolgáltatásokat terhelő előzetesen felszámított adónak a saját munkavállalók térítés ellenében történő elszállásolására mint ellenérték fejében tejesített ingatlan bérbeadásra jutó hányadát levonásba helyezheti.
A kérdés és a válasz az Adó szaklap 2026/4–es számában jelent meg.