Hírek

Minden ember életében fontos a nyugdíjba vonulás, hiszen az érintett személy életének aktív szakasza lezárul. A Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóság (NYUFIG) az ellátásban részesülők adatait egy – kilenc számjegyből álló – azonosító, az úgynevezett folyósítási törzsszám segítségével tartja nyilván. A törzsszámról a folyósítás megkezdésekor minden érintett személy kap egy igazolást.
Az ellátások utalása havonta, az esedékesség hónapjában (tárgyhónapban) történnek. Az utalások csak a magyar törvényes fizetőeszközben, vagyis forintban történnek. A nyugellátás folyósítását a nyugdíjas rendelkezése szerint szükséges végrehajtani postai úton, készpénzes kézbesítéssel vagy bankszámlára utalással. A nyugellátást havonta, forintban kell folyósítani, legkorábban attól a naptól kezdve, amelytől azt megállapították, a jogosultság megszűnésének (megszüntetésének) napjáig, de – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – legfeljebb a jogosult elhalálozásának napját magában foglaló naptári hónap utolsó napjáig.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 83. § (2) bekezdése szerint a jogosult halála esetén a fel nem vett nyugellátást a vele közös háztartásban együtt élt házastárs, gyermek, unoka, szülő, nagyszülő és testvér egymást követő sorrendben, ezek hiányában az örökös veheti fel a halál napjától vagy a hagyatéki végzés jogerőssé válása napjától számított egy éven belül.
A nyugdíj a jogosult halálával megszűnik. A nyugdíjat, valamint a nyugdíjfolyósító szerv által folyósított egyéb ellátásokat a jogosult halálának napját magába foglaló hónap végéig kell folyósítani. A halál hónapjára járó ellátás megilleti a nyugdíjast, azonban előfordulhat, hogy a halál olyan időpontban következik be, amikor az arra a hónapra járó nyugdíj pénzintézeti számlára utalása vagy postai kézbesítése még nem történt meg. Ebben az esetben a nyugdíj kifizetésére speciális szabályok vonatkoznak. Ilyenkor ugyanis a halál hónapjára kiutalt nyugellátás összegét a nyugdíjassal közös háztartásban élő közeli hozzátartozó jogszerűen felveheti. Ebből a szempontból nem a rokoni kapcsolat foka az elsődleges, a közös háztartásban élő személyek megelőzik a nem a nyugdíjas háztartásában élő közeli hozzátartozókat és egyéb örökösöket.
Ha az elhunyt nyugdíjassal több közeli hozzátartozó is élt közös háztartásban, akkor a Tny. 83. § (2) bekezdésében meghatározott sorrend az irányadó: elsőként az elhunyt együtt élő házastársa, bejegyzett élettársa, ennek hiányában a gyermeke, majd az unokája, szülője, nagyszülője, testvére következik. Egyébként elsődlegesen ezek a személyek azok, akik a Tny. 97. § (5) bekezdése alapján kötelesek a jogosult halálát a folyósító szervnek bejelenteni. A halál hónapjára járó nyugdíjat a postai kézbesítőtől is jogszerűen átveheti a közös háztartásban élő közeli hozzátartozó. Ha ez nem történik meg, és a fel nem vett nyugdíj összegét a posta visszautalja a NYUFIG-nak, akkor a felvételre jogosultnak írásban kell kérelmeznie az utolsó havi nyugdíj kiutalását a halálesettől számított egy éven belül. Az együtt élt családtag részéről az igényléshez elegendő egy erre a célra rendszeresített nyilatkozat kitöltése, amelyből megállapítható a rokoni kapcsolat, az egy háztartásban együttélés, továbbá tartalmazza az elhunyt adatait és folyósítási törzsszámát.
Ha nincs olyan közeli hozzátartozó, aki jogosult lenne az utolsó havi nyugdíj felvételére azon az alapon, hogy az elhunyttal rokonként közös háztartásban élt, akkor a halál hónapjára járó nyugdíj a hagyaték részévé válik. Innentől az örökösöket illeti meg az utolsó havi nyugdíj, amelynek a kiutalása az öröklési bizonyítvány, illetve a hagyatékátadó végzés jogerőssé válása napjától számított egy éven belül kérhető a nyugdíjfolyósító szervtől. Az örökösi minőséget jogerős záradékkal ellátott öröklési bizonyítvány, illetve hagyatékátadó végzés benyújtásával az örökös maga is igazolhatja, ennek hiányában a szükséges adatokat a közjegyzőtől a NYUFIG szerzi be (Eüsztv. 52. §). A halál hónapját követő időre kiutalt nyugdíjösszeg már nem illeti meg a közeli hozzátartozókat és az örökösöket, ezért a NYUFIG határozattal visszafizetésre kötelezi azt, aki jogalap nélkül felveszi az elhunyt nyugellátását.
Jogeset
Az alperes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv a 2002. október 8-án kelt határozatával a külföldön élő S. I. öregségi nyugdíjának folyósítását 2002. november 1-jétől felfüggesztette a 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Tny. vhr.) 76. §-a alapján a jogosultságát igazoló adategyeztető igazolás hiányában. A Tny.vhr. ezen rendelkezése szerint a nyugdíjfolyósító szerv a külföldön élő vagy tartózkodó személyre nézve naptári évenként – március hónapban- adategyeztetést végzett. Az ebből a célból kiküldött nyomtatványt a nyugdíjfolyósító szervtől ellátásban részesülőnek megfelelően kitöltve, aláírva és közjegyző vagy külföldi hatóság, illetőleg a Magyar Köztársaság külképviseleti szerve által hitelesítve 30 napon belül vissza kellett küldenie. Az egészségi állapota vagy szociális helyzete miatt szociális vagy egészségügyi intézményben tartózkodó, illetve ellátásban részesülő személy esetében az említett intézmények vagy azok orvosa által, illetve a külföldi közigazgatási szerv, bíróság, számlavezető pénzintézet, nyugdíjbiztosítási szerv (nyugdíjpénztár) által igazolt adatokat és tényeket – az ellenkező bizonyításig – hitelt érdemlően bizonyítottnak, igazoltnak kell tekinteni.
Ha a nyomtatvány az előírt határidőn belül nem érkezett vissza vagy visszaérkezett, de abból a jogosultság fennállása nem állapítható meg, az ellátás folyósítását a határidő lejárta vagy a visszaérkezés napját követő második hónap első napjával határozattal be kellett szüntetni. A jogosultság tényének későbbi bizonyítása esetén határozattal kellett intézkedni az ellátás újbóli folyósításáról és a nem folyósított ellátás legfeljebb öt évre visszamenőlegesen járó – az időközi emelésekkel növelt – összegének kiutalásáról.
A felperes, a 2005. december 27-én elhunyt S. I. leánya nyugdíjhagyaték kiutalása iránt terjesztette elő az igényét. A nyugdíjbiztosítási szerv a 2007. október 12-én kelt – 2008. január 15-én kiegészített – határozatával megállapította, hogy felperest az elhunytat 2002. április 1-jétől 2005. december 31-ig megillető nyugdíjhagyatékból a hagyatékátadó végzés figyelembevételével 309 665 forint illeti meg az Tny. 80. § (6) bekezdése, 83. § (2) bekezdése, illetve a Tny. vhr. 76. § (2) bekezdése alapján.
A nyugdíjbiztosítási szerv igazgatója a 2008. február 28-án hozott – a tényállás és indokolás tekintetében a 2008. április 30-án kelt határozattal kiegészített – határozatával a felperes fellebbezését elutasította és az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az indokolás szerint az elhunyt elhalálozásáról az özvegye által az özvegyi nyugdíj iránti igény előterjesztésekor, 2006. március 3-án tudomást szerzett ugyan alperes, de csak 2007. április 21-én jutott tudomására a közjegyzői megkeresésből, hogy a fel nem vett nyugellátásra az örökösök igényt tartanak. A Tny. vhr. 76. § (2) bekezdése alapján a jogosultság tényének utólagos igazolása esetén a nem folyósított ellátás legfeljebb 5 évre visszamenőlegesen járó összegét így ez utóbbi időponttól kellett számítani.
A felperes keresetében a nyugdíjbiztosítási szerv határozatainak hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérte arra hivatkozva, hogy az 5 éves visszamenőleges időtartamot a halál időpontjától, de legkésőbb az özvegyi nyugdíj iránti igény előterjesztésétől, 2006. március 3-ától kell számítani.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárás lefolytatására és határozat meghozatalára kötelezte. A bíróság megállapította, hogy alperes már az özvegyi nyugdíj előterjesztésekor, 2006. március 3-án tudomást szerzett S. I. elhunytáról. Az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 673. § (1) bekezdése szerint az öröklés az örökhagyó halálával megnyílt. Az ebben az időszakban, 2006. 01.01-től hatályos Tny. 80. § (6) bekezdése alapján pedig az esedékessé vált és fel nem vett nyugellátást az esedékességtől számított öt éven belül lehet felvenni. E két szabály alapján a bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a nyugdíj a halál bekövetkezésével, 2005. december 27-ével vált esedékessé, és azt az ettől számított öt éven belül lehet felvenni. Az öt évet nem a közjegyzői megkereséstől, hanem a halál bekövetkeztétől visszamenőlegesen kell számítani. Ezért az alperes határozatait hatályon kívül helyezte és az alperest új eljárásra, új határozat hozatalára kötelezte azzal, hogy a halál időpontjától visszamenőleg kell az ötévi nyugellátást figyelembe venni.
A nyugdíjbiztosítási szerv felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és – tartalma szerint – felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte a Tny. 80. § (6) bekezdésébe ütköző jogszabálysértés miatt. Arra hivatkozott, hogy a halál időpontjában – azaz 2005. évben hatályos rendelkezés alapján az elhunytat csak egy évre visszamenőleg illette volna meg nyugellátás, amennyiben azt igényli. A Tny. 83. § (2) bekezdése értelmében az örököst is legfeljebb az egy éven belül fel nem vett összeg illetheti meg.
Az irányadó tényállás szerint a nyugdíjbiztosítási szerv az öregségi nyugdíj folyósítását a Tny. vhr. 76. §-a alapján függesztette fel a jogosultság fennállását bizonyító adategyeztető igazolás hiányában, a másodfokú határozat indokolásában maga is azt rögzítette, hogy 2006 márciusában (az özvegyi nyugdíj iránti igény előterjesztésekor csatolt iratokból) hivatalosan tudomást szerzett S. I. elhalálozásáról, „ezáltal az ezen időpontig tartó életben létéről”.
A Tny. vhr. 2004. január 1-jétől hatályos 76. § (2) bekezdése úgy rendelkezett, hogy a jogosultság tényének későbbi igazolása esetén az újbóli folyósításról, illetve a nem folyósított ellátás legfeljebb öt évre visszamenőlegesen járó – az időközi emelésekkel növelt – összegének kiutalásáról kell intézkedni. Érdemben ennek megfelelően rendelkezett a korábban hatályos 76. § (3) bekezdése is a Tny. 80. § (1) bekezdése alkalmazására utalva, amely ugyancsak „a hiba megállapításától” számított öt éven belül járó összeg kifizetését írta elő. Az elhunytat megillető ellátás összege azonban nem a Tny. 80. § (6) bekezdése, hanem a Tny. vhr. 76. § (2) bekezdése alapján állapítható meg.
A nem folyósított ellátásra való jogosultság ténye csak később nyert igazolást (2006. március 3.), és az ettől számított legfeljebb öt évre visszamenőleg, a halál időpontjáig járó összeg a jogosult által fel nem vett összeg, amire az örökösök a Tny. 83. § (2) bekezdése alapján igényt tarthatnak. Annyiban tévedett a bíróság, hogy a Tny. vhr. hivatkozott szabálya mellőzésével a halál időpontjától számította visszamenőlegesen az öt évet; ezért a Bíróság a jogerős ítélet indokolásának ezt a részét mellőzte. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet – indokolás módosításával- hatályában fenntartotta (Legf. Bír. Mfv. III. 11.020/2008.)
The post A nyugdíj a jogosult halálával megszűnik – pontosan hogyan? appeared first on Adó Online.