A rejtett kifizető – amikor egy külföldi cég Magyarországon esik bele az adólevonási kötelezettségbe

Miért számít, hogy valaki kifizető-e?
Ha egy kifizető magyar magánszemélynek juttat jövedelmet – legyen szó munkabérről, egy céges rendezvényen biztosított reprezentációs juttatásról, vagy akár egy vállalatfelvásárlás keretében a magánszemély tulajdonosnak fizetett vételárról –, a törvény a kifizetőre telepíti az ügylet fájdalmas részét: neki kell az adóelőleget vagy adót levonnia, megfizetnie és a kifizetésről bevallást benyújtania. A magánszemély ebben a konstrukcióban jellemzően passzív szereplő: megkapja a nettó összeget és az adminisztráció terhét a kifizető viseli.
Ha viszont a juttató nem minősül kifizetőnek, a kép megváltozik. Ilyenkor ugyanis a törvény áthárítja a kötelezettséget a magánszemélyre: neki kell megállapítania, bevallania és megfizetnie mindazt a közterhet, amit egyébként a kifizető tett volna meg helyette. Ez a magánszemély számára jelentős, sokszor váratlan terhet jelent, ráadásul áthárítja az adózási felelősséget, és kiteszi őt a hibás minősítés kockázatának.
Mikor csúszik bele egy külföldi cég a kifizetői körbe?
„Az egyik tipikus eset, amikor a külföldi cég belföldi megbízottat vesz igénybe a kifizetések lebonyolításához – például egy szolgáltatót bíz meg azzal, hogy a magyar magánszemélyeknek járó díjazást átutalja. Ilyenkor jellemzően nem a külföldi megrendelő, hanem maga a belföldi megbízott válik kifizetővé – kivéve, ha a közreműködő szerepe kizárólag banki átutalás technikai lebonyolítására korlátozódik. Magyarországon több ilyen cég is vállal ilyen jellegű szolgáltatást, sokszor nagyvállalatoknak nyújtott bérszámfejtési szolgáltatással együtt” – magyarázza Gondi Anilla, szenior ügyvéd.
Egy másik, kevéssé ismert csapda az áfa-regisztráció. Ha egy külföldi cégnek Magyarországon nincs telephelye, de az áfatörvény teljesítési helyre vonatkozó szabályai alapján itt köteles áfát fizetni, és emiatt regisztráltatja magát, ez a regisztráció önmagában is arra utalhat, hogy a cég „belföldön gazdasági tevékenységet végez”. Ez pedig – teljesen függetlenül attól, hogy keletkezik-e klasszikus értelemben vett telephelye – megalapozhatja a kifizetői minősítést is.
Hasonlóan minősül a foglalkoztatói minőség is. Ha egy külföldi vállalkozás a társadalombiztosítási szabályok szerint foglalkoztatónak minősül – mert például munkavállalóként vagy megbízásos formában alkalmaz magyar magánszemélyt –, ez főszabály szerint kifizetői minőséget is keletkeztet.
Mi történik, ha a cég belecsúszik a kifizetői körbe?
Jó esetben a külföldi kifizető tisztában van a magyar adózási kötelezettségével és annak rendje és módja szerint bejelentkezik a magyar adóhatóságnál. A tapasztalat szerint azonban, a fenti helyzetek sok esetben nem a cég saját felismeréséből, hanem egy utólagos adóellenőrzés kapcsán derülnek ki. Ilyenkor a NAV utólag állapítja meg, hogy a külföldi vállalkozás kifizetőnek minősült, és elmulasztotta a rá vonatkozó kötelezettségeket.
Ennek a felismerésnek jellemzően több, egymásra épülő következménye van. „Egyrészt a cégnek utólag kell teljesítenie mindazt, amit időben elmulasztott: be kell jelentkeznie, meg kell fizetnie az elmaradt adóelőleget és pótlólag be kell nyújtania a hiányzó bevallásokat. Másrészt ehhez társul a késedelmi pótlék, amely a mulasztás időtartamára tekintettel akár évekre visszamenőleg is felhalmozódhat. Harmadrészt a NAV mulasztási bírságot is kiszabhat a bejelentkezési, bevallási kötelezettség elmulasztása miatt, súlyosabb esetben pedig a levonás elmaradása miatt is szankcionálhatja a céget” – magyarázza a Jalsovszky szakértője.
Van azonban egy további, kevésbé látványos, de legalább ilyen kényes következménye is a helyzetnek: ha a cég nem vonta le az adót, akkor a magánszemélynél is rendezetlen marad az adóügy, hiszen ő abban a hitben volt, hogy a kifizető gondoskodik az összes adózási kötelezettségről. Egy utólagos feltárás ilyenkor az érintett magánszemélyt is kellemetlen helyzetbe hozhatja, és az adóhatóság nála igényelheti a levonni és megfizetni elmulasztott adókat. Ez pedig egy elég kellemetlen helyzetet eredményezhet a magánszemély és a munkáltató kapcsolatában. Adott esetben annak a kérdése is felmerül, hogy mi volt a felek közötti tényleges megállapodás a munkabér tekintetében.
Összegzés
A kifizető fogalma lényegesen szélesebb annál, mint amit egy külföldi cég elsőre feltételezne: a magyarországi telephely hiánya önmagában nem jelent mentességet, és a minősítés az esetek nagy részében több szálon – megbízotti kapcsolaton, áfa-regisztráción, telephely-jellegű jelenléten vagy foglalkoztatói szerepen – keresztül is bekövetkezhet. A nemzetközi cégcsoportoknak éppen ezért érdemes már a kifizetési struktúrák kialakításakor magyar adójogi szempontból is átvilágítani a folyamatokat, mert egy utólag feltárt mulasztás nemcsak pénzügyi, hanem adminisztratív és megfelelőségi terhet is jelent – és a rendezetlen helyzet nemcsak a céget, hanem az érintett magánszemélyeket is érintheti.
Forrás: Jalsovszky Ügyvédi Iroda