Hírek

Releváns jogszabályok:
– 2012. évi I. törvény a munka törvénykönyvéről
– 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

A sorozat előző részét itt találja.
A tanulmányi szerződés megkötésének lehetőségéről a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 229. § (1)-(2) bekezdés rendelkezik. A tanulmányi szerződés csak munkajogviszonyban álló felek (munkáltató és munkavállaló) között jöhet létre érvényesen, írásba kell foglalni. A tanulmányi szerződésben a munkáltató vállalja, hogy a tanulmányok alatt támogatást nyújt, a munkavállaló pedig arra kötelezi magát, hogy a megállapodás szerinti tanulmányokat folytatja és a képzettség megszerzése után a támogatás mértékével arányos időn – de legfeljebb 5 éven – keresztül munkaviszonyát felmondással nem szünteti meg. A támogatás formája a felek megállapodásának tárgyát képezi. A támogatás megvalósulhat a tanulmányok költségeinek részben vagy egészben való viselésével (a tandíj, költségtérítés, egyéb tanulmányi költségek viselésével, tananyag megszerzése költségeinek viselésével), az utazás és szállás költségeinek megtérítésével vagy megfizetésével, a tanulmányok helyszínén tartózkodás költségeinek biztosításával. A munkáltató kötelezettséget vállalhat a munkából való távollét idejére munkadíj (távolléti díj, illetve attól magasabb vagy akár alacsonyabb díjazás) megfizetésére.

Egyéb költségek
A képzések során különböző költségek merülhetnek fel, igy pl. a szükséges tankönyvek, taneszközök ára, illetve a külön fizetendő vizsgadíjak összege is költség. Emellett azonban felmerülhet költségként a képzés helyszínére való oda-vissza utazás, az ott igénybe vett szállás és étkezésre fordított kiadások összege is. Amennyiben a magánszemély maga viseli ezeket a költségeket, adókötelezettség értelemszerűen nem merül fel. Ha azonban a munkáltató, a kifizető ezeket a kiadásokat is megtéríti, az adókötelezettség elbírálásához elsősorban azt kell megvizsgálni, hogy a képzés minősülhet-e hivatali, üzleti utazásnak, és hogy a képzésen részt vevő magánszemély milyen kapcsolatban, illetve jogviszonyban áll a kifizetővel.
Amennyiben tehát a magánszemély iskolarendszeren kívüli képzésen munkáltatói elrendelés alapján vesz részt, vagy a képzés a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges, úgy az Szja tv. 3. § 10. pontja alapján a képzés helyére történő utazás, szállás költsége és az étkezésre fordított kiadások hivatali, üzleti utazás keretében felmerülő költségeknek minősülhetnek.
Így, ha a munkáltató a magánszemély képzésével összefüggésben hivatali, üzleti utazás keretében utazási és szállásköltség-térítést fizet, azt az Szja tv. 7. § (1) bekezdés g) pontja alapján a magánszemély jövedelmének kiszámításánál nem kell bevételként figyelembe venni. A fentiek mellett továbbá nem kell bevételként figyelembe venni az Szja tv. 7. § (1) bekezdés q) pontja értelmében a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy árában foglalt étkezés, illetve a szállásköltségben foglalt reggeli étkezés ellenértékét sem. A hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó egyéb (nem az utazási jegyben, illetve a szállásköltségben foglalt) étkezés költsége az Szja tv. 70. § (1) bekezdés a) pontja értelmében egyes meghatározott juttatásnak minősül.
A munkakör ellátásához nem szükséges iskolarendszeren kívüli képzéssel összefüggésben átvállalt valamennyi költség (beleértve az étkezést is) munkaviszonyból származó jövedelemként adóköteles. Az étkezés tehát ebben az esetben nem minősül egyes meghatározott juttatásnak.
Az iskolarendszerű képzés költségeinek átvállalása csak úgy lehetséges, ha a költségtérítés összegét munkaviszonyból származó jövedelemként veszik figyelembe a közterhek megállapítása szempontjából, és ennek megfelelően teljesítik a közteher-fizetési kötelezettséget mind a munkavállaló, mind pedig a munkáltató szempontjából, akár szükséges a képzés a munkakör ellátásához, akár nem. Nem kezelhető kedvezményesen a képzéshez kapcsolódó utazás, szállás, étkezés költségeinek megtérítése sem, mivel az iskolarendszerű képzéssel kapcsolatban hivatali, üzleti út nem teljesíthető. Így az ezzel összefüggésben kifizetett összeget szintén munkaviszonyból származó jövedelemként kell kezelni és a közterheket ennek megfelelően kell megállapítani, levonni és megfizetni.
Betéti társaság által kifizetett képzési költségek járulékterhei ​
Felmerült kérdésként, hogy egy betéti társaság egy oktatási intézmény felé kifizeti a munkaviszonyban álló ügyvezető tag szakmai továbbképzésének költségeit. Az volt a kérdés, hogy az ilyen oktatási költség társadalombiztosítási járulék-, illetve szociális hozzájárulásiadó-kötelezettséget keletkeztet-e?
Az Szja tv. 1. § (3) bekezdése alapján abból az alapelvből kell kiindulni, hogy a magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében – e törvény alapelveinek figyelembevételével – csak törvény állapíthat meg. Az adó alapja az adóköteles bevételből megállapított, e törvény rendelkezései szerinti levonásokkal csökkentett jövedelem és az adóalap-növelő tételek összege. Azokat a bevételeket, amelyeket a jövedelem számításánál nem kell figyelembe venni, jellemzően az Szja tv. 7. § (1) bekezdése, az adómentes juttatásokat pedig a Szja tv. 1. számú melléklete sorolja fel.
Ezen túlmenően az Szja tv. 4. § (2a) bekezdés a) pontja rendelkezik arról, hogy nem keletkezik bevétel valamely személy által a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosított olyan dolog használatára, szolgáltatás igénybevételére tekintettel, amelynek használata, igénybevétele a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik, ideértve többek között az iskolarendszeren kívüli képzést, betanítást is.
A fentiek alapján általánosságban nem keletkezik tehát adóköteles bevétele a magánszemélynek, ha a munkáltatója vagy – munkaviszonytól eltérő jogviszony esetén – a kifizető elküldi egy olyan továbbképzésre, ahol a munkakörével, feladatával kapcsolatos ismereteket szerezhet meg, vagy beiskolázzák egy tanfolyamra, ahol például egy új eljárást vagy egy új berendezés kezelését sajátíthatja el. Hangsúlyozandó, hogy az új ismeretek megszerzésére, illetve valamely képesség, készség elsajátítására, fejlesztésére irányuló képzés iskolarendszeren kívül történjen, vagyis a képzésen részt vevő a képzést szervező intézménnyel ne kerüljön tanulói, hallgatói jogviszonyba (Szja tv. 3. § 86. pont).
Az Szja tv. 4. § (2a) bekezdés a) pontja a következő képzések esetében alkalmazható, feltéve, hogy azok nem iskolarendszerű képzés keretében valósulnak meg:
– a munkáltató által elrendelt, kötelezően teljesítendő képzések;
– a munkavégzéshez szükséges képességet, készséget fejlesztő képzések;
– a vezetői képzések kinevezett vagy leendő vezetők részére;
– a környezeti hatások feldolgozásának segítésére irányuló képzések;
– szakképzettséget vagy szakmai ismeretek naprakészségét biztosító képzések;
– adott terület legújabb ismereteit összegző képzések;
– jogszabály vagy a munkáltató szabályzata által előírt képzések;
– nyelvtanfolyamok (a munkakör betöltéséhez szükséges idegen nyelv tekintetében).
Azon képzéseken való részvétel biztosítása, amelyek az előző pontban foglaltak alapján nem felelnek meg az Szja tv. 4. § (2a) bekezdés a) pontjának, a képzést nyújtó és a képzésben részt vevő között fennálló jogviszony alapján adóköteles, jelen esetben munkaviszonyból származó bérjövedelemként adóköteles. Tehát, ha az említett ügyvezető szakmai továbbképzése nem felel meg az Szja tv. 4. § (2a) bekezdés a) pontjában foglalt iskolarendszeren kívüli képzésnek, akkor az adóköteles juttatás után az ügyvezetőnek 15 százalékos mértékű személyijövedelemadó-(adóelőleg), és ha nem minősül kiegészítő tevékenységet folytatónak (azaz nem minősül saját jogú öregségi nyugdíjasnak), akkor 18,5 százalékos mértékű társadalombiztosításijárulék-kötelezettsége merül fel. A betéti társaságot pedig a nem kiegészítő tevékenységet folytató munkavállalójának adott, Szja tv. szerint adóelőleg-alapot képező juttatás után 13 százalékos mértékű szociálishozzájárulásiadó-kötelezettség terheli.