fbpx

A tb-rendszer viszonya a nyugdíjhoz

A társadalombiztosítási nyugdíj kiadásainak fedezetére a megszerzett jövedelem után járulékot kell fizetni. 2020. július 1-je előtt a nyugdíjjárulék alapját, ezt követően pedig a főszabályként a – 2020 júliusától 18,5 %-os mértékű – társadalombiztosítási járulék alapját kell figyelembe venni a nyugdíj kiszámításakor. 2020 júniusát követően kizárólag 10 %-os mértékű nyugdíjjárulékot kell fizetni egyes járulékköteles pénzbeli ellátások után. A 2020 júliusától fizetendő társadalombiztosítási járulék 54 %-a, valamint a nyugdíjjárulék teljes összege a Nyugdíjbiztosítási Alap bevétele, tehát a nyugellátások fedezetét képezi.
Magyarországon kötelező állami nyugdíjrendszer működik, mely rendszernek a szabályai alapján került megállapításra, hogy kinek, mikor, milyen módon és mennyivel kell hozzájárulnia a társadalombiztosítás bevételeihez. Ezen felül meghatározásra került az is, hogy ki, mikor, hogyan, és mekkora ellátási szolgáltatásra tarthat igényt.  A jelenleg fizetendő 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulékból nem egy névre szóló nyugdíj megtakarítási számla kerül megnyitásra, hanem a felosztó-kirovó rendszer alapján az éppen aktív dolgozók járulékaiból kerül finanszírozásra az éppen nyugdíjas korú lakosság nyugdíja. Magyarországon a jelenleg hatályos szabályok szerint minden minimum 15 évet ledolgozott személy jogosult a minimálnyugdíjra, amelynek jelenlegi mértéke 28 500 forint havonta. A jelenlegi nyugdíjba vonuláshoz feltételül szabott életkor az 1957-ben és azt követően születettekre vonatkozóan 65 év.
A magánnyugdíjpénztári rendszer 1997-ben került jogilag szabályozásra és 1998 januárjában alakultak meg az első magánnyugdíjpénztárak, mellyel létrejött az állami nyugdíjrendszer második pillére is. Az aktív korú munkavállalóknak 1999. augusztus 31-ig el kellett dönteni, hogy átlépnek-e az új, vegyesnek nevezett biztosítási rendszerbe, vagy maradnak a hagyományos társadalombiztosítási rendszerben.
A törvények értelmében bármikor vissza lehet lépni a társadalombiztosítási rendszerbe, a magánnyugdíjpénztári tagok 97 %-a vissza is lépett 2011. évben. Visszalépés esetén 100 százalékos állami nyugdíjra jogosult az igénylő. A megtakarítás az államhoz kerül, viszont az ezen keresett reálhozamokat megkapja a visszalépő, ha van reálhozam. A magánnyugdíjpénztárakba mind a mai napig vissza lehet lépni, vagy új belépőként csatlakozni, de ma már értelme nincs. A befizetett nyugdíjjárulék az államhoz kerül, viszont a nyugdíj államtól várható részre 75 százalékra csökken.
Az általánosan kiszámítottnál alacsonyabb nyugdíj jár annak az igénylőnek, aki az 1998. január 1-je és 2010. szeptember 30-a közötti időszakban vagy annak bármely részében magánnyugdíjpénztári tagként kötelezően előírt magánnyugdíjpénztári tagdíjat fizetett, és sem a nyugdíjazást megelőzően, sem a nyugdíjazási folyamatban nem kérte magánnyugdíjpénztári tagsági jogviszonyának megszüntetését és számlaegyenlegének visszautalását a Nyugdíjbiztosítási Alapba. Mindez a hozzátartozói nyugellátásra is igaz, ha a magánnyugdíjpénztári tag meghalt, és a túlélő hozzátartozó nem lép vissza az állami nyugdíjrendszerbe. A magánnyugdíjpénztárból történő visszalépésre a tagnak, illetve túlélő hozzátartozójának számos lehetősége van, illetve volt.
Aki 2011. január 31-éig nem jelezte személyesen, hogy magánnyugdíjpénztári tagságát fenn kívánja tartani, annak tagsága 2011. március 1-jén megszűnt [Mpt. 2010. december 22-e és 2017. december 31-e között hatályos 123. § (6) bekezdés]. Ez a biztosítottak túlnyomó többségét érintette.
2011. december 31-étől a magánnyugdíjpénztári tagok tagdíjfizetése önkéntessé vált, 2011. december 1-jétől a biztosítási jogviszonyuk után a magánnyugdíjpénztárak tagjai is teljes összegű nyugdíjjárulékot fizetnek a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. A 2010. október 1-je és 2011. november 30-a közötti időszakra fizetett tagdíjakat pedig törvény alapján átirányították a Nyugdíjbiztosítási Alapba.
Visszaléphet a magánszemély a társadalombiztosítási rendszerbe, amikor pénztári szolgáltatásra jogosulttá válik, és ismertté válik előtte a várható nyugdíjszolgáltatás [Mpt. 30/A. § (4) bekezdés]. Ha a magánynyugdíjpénztár jogutód nélkül megszűnik, és a tag nem lép be másik magánnyugdíjpénztárba, szintén visszaléptetésre kerül a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe [Mpt. 83. § (7) bekezdés, Mpt. 84. § (4) bekezdés]. Az átutaltatást a kedvezményezett is kérheti, ha hozzátartozói nyugellátásra jogosult [Mpt. 29. § (9) bekezdés b) pont]. A magánnyugdíjpénztárban maradó személy esetében a csökkentés mértékét a Tny. 1. számú mellékletében szereplő szorzószám határozza meg.
Az általános szabály szerint kiszámított nyugdíjat e szorzószámmal megszorozva képződik a magánnyugdíjpénztári tag nyugellátásának összege [Tny. 21/A. § (1) bekezdés]. A szorzószám kalkulációja során először meg kell határozni azt az időszakot, amelyben a magánnyugdíjpénztári tag jogszerzése 75%-os mértékben számít be, illetve azt az időszakot, amikor teljes mértékben. Az 1997-ben kialakított magánnyugdíjpénztári szabályok szerint a magánnyugdíjpénztári tagok a kötelező tagdíjfizetés idejére és a belépés előtti időszakra is 75%-os jogosultságot szereznek [Tny. 2010. december 21-éig hatályos 12. § (7) bekezdés]. 2010. szeptember 30-ával azonban a tagok kötelező magánnyugdíjpénztári tagdíjfizetése megszűnt. Ezt követően valamennyi bruttó jövedelemből levont nyugdíjcélú befizetés a Nyugdíjbiztosítási Alap, tehát az állami nyugdíjrendszer bevételét képezi. Ezért ennek az időszaknak a jogszerzése 100%-os jogosultságot jelent.
A szorzószám tulajdonképpen a 75%-os és a 100%-os jogszerzési időszak hosszának súlyozott átlaga, tehát egy 0,75 és 1,00 közötti szám. A súlyszámok a magánnyugdíjpénztári tag 2010. szeptember 30-áig szerzett szolgálati idejének, valamint a 2010. október 1-jétől megszerzett szolgálati idejének teljes szolgálati időhöz viszonyított aránya.
Előfordulhat, hogy a magánnyugdíjpénztári tag követelése már az öregségi nyugdíj megállapítását követően kerül átutalásra az államháztartás részére. Ez legfőképpen akkor lehetséges, ha a tag a magánnyugdíjpénztári szolgáltatás mértékének ismeretében nyilatkozik visszalépési szándékáról [Mpt. 30/A. § (4) bekezdés], miközben a társadalombiztosítási nyugellátása már korábban megállapításra került. Ebben az esetben – természetesen az egyéni számlaegyenleg államháztartást megillető részének megérkezését követően – a társadalombiztosítási nyugellátást a megállapítás időpontjára visszamenőleges hatállyal kell módosítani [Tny. 21/A. § (2) bekezdés].
Az igénylők sok esetben nincsenek tisztában a szabályokkal.
A következőkben egy jogesetet mutatunk be.
Igénylő felperes magánnyugdíjpénztári tag volt az Aranykor Országos Nyugdíjpénztárnál 2008-tól 2018. június 30-ig. Az igénylő részére a Közép-magyarországi Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2008. március 20-án határozatával 2007.06.01. folyósítási kezdettel havi 129 765 Ft összegű csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíjat állapított meg. Nyugellátása a kiszámított társadalombiztosítási nyugellátás összegének 75 %-ban került megállapításra tekintettel arra, hogy felperes nem tett olyan nyilatkozatot, hogy vissza kíván lépni az állami nyugdíjrendszerbe. A határozat indokolási része tartalmazta, hogy a határozat kézhezvételét követő 30 napon belül a magánnyugdíjpénztárnál kezdeményezheti a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépését.
Ezt követően igénylő 2008. április 02. napján kelt írásbeli nyilatkozatában bejelentette a Közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság felé, hogy vissza kíván lépni a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, ennek kapcsán az Aranykor Nyugdíjpénztárhoz 2008. április 02. napján benyújtotta visszalépési kérelmét, ezáltal kérelmezte teljes nyugdíjának megállapítását és folyósítását. A fenti nyilatkozatát 2008. április 10-én kelt és szintén a közép-magyarországi Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnak címzett levelében visszavonta. Ebben leírta, hogy az Aranykor Nyugdíjpénztárral történt egyeztetés után egyösszegű kifizetést igényelt, így nem kíván visszalépni a TB rendszerbe, kérelmezte a fenti tárgyban küldött és 2008. április 02-án kelt levele semmisnek tekintését. Az iratokból megállapíthatóan a felperes az Aranykor Országos Nyugdíjpénztárnál ténylegesen egyösszegű pénztári szolgáltatást vet igénybe, melynek során a magánnyugdíjpénztár 3 737 536 Ft-ot fizetett ki az igénylő részére, melyre tekintettel dr. Soós Ágnes Katalin magánnyugdíjpénztári tagsága 2008. 06.30. napján megszűnt.
2012. január 01-től a nyugdíjrendszer változása miatt a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény (Khtv.) 4. § (1) bekezdés a) pontja alapján a felperes előrehozott öregségi nyugdíja azonos összegben, de már korhatár előtti ellátásként került folyósításra, melyet a nyugdíj korhatár betöltése napjától, vagyis 2017. szeptember 25-től öregségi nyugdíjként kellett részére folyósítani, a korhatár előtti ellátásával azonos összegben. A felperes a 2017. december 18. napján kelt igénybejelentésében kérte az öregségi nyugdíja átszámítását a Khtv.18. § (3) bekezdésére hivatkozással.
A BFKH VIII. Kerületi Hivatala a 2018.01.15-én kelt határozatával 2017. 09.25. napjától 273.705 Ft öregségi nyugdíjat állapított meg az ügyfél részére, magánnyugdíjpénztári tagságára tekintettel 78,5 %-os mértékben. Ezt követően a felperes a 2008. évben felvett egyösszegű magánnyugdíjpénztári kifizetést önkéntesen átutalta a Magyar Államkincstár részére, ezzel állítása szerint visszalépett az állami nyugdíjrendszerbe.
Felperes igénylő fellebbezésére tekintettel a BFKH VIII. Kerületi Hivatala 2019.01.24-én módosító határozatot adott ki, melyben igénylő részére 2017.09.25. napjától havi 348 670 Ft összegű öregségi nyugdíjat állapított meg, tekintettel arra, hogy ügyfelet nyugellátás 100 %-ban illeti meg, mivel 2018-ban a magánnyugdíjpénztári szolgáltatás visszautalásával visszalépett az állami nyugdíjrendszerbe.
Ezt követően az elsőfokon eljáró szerv saját hatáskörben felülvizsgálta a fenti határozatát és a 2019. március 18-án kelt határozatával újra megállapította a felperes öregségi nyugdíját 2019. április 01. napjától 273 705 Ft összegben. A felperes a határozat ellen fellebbezéssel élt, kérte az öregségi nyugdíjának 100 %-ban történő megállapítását a Tny. 21/A. § (2) bekezdése alapján. A másodfokon eljárt Budapest Főváros Kormányhivatala 2019. 06.24-én kelt BP/L556/731-2/2019. sz. határozatával az elsőfokon hozott határozatot helyben hagyta.
Igénylő a másodfokú határozattal szemben keresettel élt, melyben elsődlegesen a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Másodlagosan kérelmezte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes 2019. január 24-én hozott öregségi nyugdíjigény tárgyában hozott módosító határozata hatályban van (100 %-os nyugellátást megállapító határozat). Harmadlagosan kérte annak megállapítását, hogy az alperes több ízben mulasztott, mivel nem tett eleget a 2004. évi CXL. törvényben rögzített kötelezettségeinek az eljárása során.
BFKH, mint alperes a védiratában kérte a kereset elutasítását azzal, hogy a felperessel szemben perköltség iránti igénye nincs, valamint kifejtette, hogy igénylő 2017. évben már nem volt magánnyugdíjpénztári tag, ezért az öregségi nyugdíj igénye során már nem nyilatkozhatott érdemben a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe történő visszalépése tárgyában. Igénylőt volt magánnyugdíjpénztári tagként kell kezelni, így 100 %-os öregségi nyugdíjra nem jogosult.
A magánnyugdíjról és magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény (Mpt.) korabeli és jelenleg hatályos rendelkezései sem tartalmaznak arra vonatkozó jogi szabályozást, mely alapján a felperes teljesíthette volna a korábban felvett szolgáltatás önkéntes visszafizetését. Nem tartalmaz lehetőséget ennek alapján több évvel a magánnyugdíjpénztári tagsága megszűnését követően az állami nyugdíjrendszerbe történő visszalépésre sem.
A Kúria megállapította, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, valamint azt, hogy a magánnyugdíjpénztári tagsága 2008. június 30. napján megszűnt.    A felperes nem vitásan 2008. április 2-án nem tett nyilatkozatot arra, hogy az állami nyugdíjrendszerbe vissza kívánna lépni, sem a számlaegyenlegének a Nyugdíjbiztosítási Alapba történő visszautalását nem kérte, hanem annak egyösszegű kifizetését kérte, amely meg is történt 2008. évben.
A Tny. 2. § (5) bekezdése értelmében az általánostól eltérő nyugdíjösszeg jár a magánnyugdíjpénztári tagoknak. Ez azokat érinti, akik az 1998. január 1-je és 2010. szeptember 30. közötti időszakban vagy ennek egy részében kötelező magánnyugdíjpénztári tagdíjat fizettek, vagyis – magánnyugdíjpénztári tagságukra tekintettel – a bruttó jövedelmükből levont kötelező nyugdíjjárulék egy részét magánnyugdíjpénztári tagdíjként fizették be, így jogosultságot szereztek pénztári szolgáltatásra. E szabályt azonban csak akkor kell alkalmazni, ha a magánnyugdíjpénztári tagság a nyugdíj jogerős megállapításáig még nem szűnt meg, azaz az igénylő nem rendelkezett a számlaegyenlege – őt megillető részével csökkentett – összegének visszautalásáról a Nyugdíjbiztosítási Alap részére. Nem kell tehát a nyugdíj összegének megállapításakor figyelembe venni a korábbi magánnyugdíjpénztári tagságot, ha az az igénylést megelőzően szűnt meg, de akkor sem, ha az a nyugdíjazási folyamat alatt ért véget. A pénztártagság figyelmen kívül hagyásának ez utóbbival összefüggő eljárási feltétele, hogy a számlaegyenleg előírt részét átutalják a Nyugdíjbiztosítási Alap részére, vagy erről a volt pénztártag már rendelkezzen. E feltételek teljesülése esetén a nyugdíj összegét úgy kell kiszámítani, mintha a magánnyugdíjpénztári tagság egyáltalán nem állt volna fenn.
A Tny. 2.§ (5) bekezdése a fentebb írtakra figyelemmel azért nem volt a felperesre alkalmazható, mert a magánynyugdíjpénztári tagdíj összegét a társadalombiztosítási (állami) nyugdíjrendszerbe a felperes saját döntése alapján nem utalták át, ennek hiányában nem lehet úgy tekinteni, mintha a biztosítási idejének teljes tartama alatt kizárólag nyugdíjjárulék fizetésére lett volna kötelezett.
Az elsőfokú bíróság a Tny. 21/A. § (1) és (2) bekezdései helytálló alkalmazásával és értelmezésével állapította meg, hogy a felperes esetében a (2) bekezdés rendelkezése nem alkalmazható, mert a felperes a 2017. december 18. napján benyújtott igénybejelentésekor már nem volt a magánnyugdíjpénztár tagja, így a magánnyugdíjpénztári számláján lévő (de a már részére kifizetett) összeg átutalásáról sem rendelkezhetett jogszerűen.
A hivatkozott jogszabályhelyek rendelkezéseinek a szavak helyes nyelvtani és a logika szabályai szerinti értelmezésével csak a magánnyugdíjpénztári tagnak volt arra lehetősége, hogy visszalépjen a tisztán társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe. A felperes 2008 áprilisában tett nyilatkozatakor igényelhette volna a magánnyugdíjpénztári számláján lévő összeg nyugdíjbiztosítási szerv részére történő átutalását, ezzel szemben a felperes akként nyilatkozott, hogy azt egy összegben fizessék ki a részére; utólag, nem magánnyugdíjpénztári tagként ilyen nyilatkozatot jogszerűen már nem tehetett.
Felperes magánnyugdíjpénztári tagnak minősülése körében, volt magánnyugdíjpénztári tagnak minősült, tekintettel arra, hogy magánnyugdíjpénztári tagsága 2008. június 30. napján megszűnt.
Mindezekre figyelemmel csökkentett összegben a Tny. 21/A. § (1) bekezdése alapján kellett a felperes részére a nyugellátás összegét megállapítani. A fentebb kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Kúria, Kfv.VII.37.018/2021.)
The post A tb-rendszer viszonya a nyugdíjhoz appeared first on Adó Online.