A végrehajtási költségátalány a társasági adóban
Abban az esetben, ha az adózó adószámláján lejárt idejű tartozás van, azaz az adózó a tartozását nem fizette be határidőben és fizetési kedvezményt sem kért, az állami adóhatóság végrehajtási eljárást indíthat a tartozások beszedésére. Az állami adóhatóság a meghatározott cselekmények végrehajtására irányuló végrehajtási eljárásban – miután előzetesen felszólított az önkéntes teljesítésre – helyszíni eljárásonként 10 ezer forint végrehajtási költségátalányt számít fel. Ezen túlmenően az egyes végrehajtási cselekmények – például gépkocsi-, egyéb ingó-, ingatlanfoglalás – külön-külön további 10 000 forint költségminimum kiszabásával járnak.
Vizsgáljuk meg a végrehajtási költségátalány számviteli elszámolását, illetve társasági adóalapra gyakorolt hatását!
A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Szt.) 81. § (1) bekezdése értelmében egyéb ráfordítások az olyan, az értékesítés nettó árbevételéhez közvetlenül vagy közvetetten nem kapcsolódó kifizetések és más veszteség jellegű tételek, amelyek a rendszeres tevékenység (üzletmenet) során merülnek fel, és nem minősülnek pénzügyi műveletek ráfordításainak. Az egyéb ráfordítások között kell elszámolni – egyebek mellett – a fizetett, illetve a mérlegkészítés időpontjáig ismertté vált, elszámolt, fizetendő, a mérlegfordulónap előtti időszakhoz kapcsolódó bírságok, kötbérek, fekbérek, késedelmi kamatok, behajtási költségátalányok, kártérítések, sérelemdíjak összegét [Szt. 81. § (2) bekezdés b) pont].
A végrehajtási költségátalány összegét tehát az egyéb ráfordítások között kell elszámolni.
A társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 8. § (1) bekezdésének e) pontja szerint az adózás előtti eredményt növeli a jogerős határozatban megállapított bírság, továbbá az adóigazgatási rendtartásról, az adózás rendjéről, továbbá a társadalombiztosításról szóló törvények szerinti jogkövetkezményekből adódó kötelezettség ráfordításként elszámolt összege, kivéve, ha önellenőrzéshez kapcsolódik.
Az eljárási költségek viselésének eljárási szabályairól az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (Air.) 134. §-a rendelkezik. Ezen törvény végrehajtási rendelete az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet, melynek 27/B § (1) bekezdés 11. pontja szerint a végrehajtási költség adóigazgatási eljárásban eljárási költségnek minősül.
Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény (Avt.) 11. § (1) bekezdése alapján az adós – jogszabályban meghatározottak szerint – köteles a végrehajtással kapcsolatban felmerült valamennyi költség, így a készkiadás, a költségminimum és a végrehajtási költségátalány megfizetésére.
Tekintettel arra, hogy az Avt. indoklása szerint a törvény a végrehajtási eljárást olyan többletfeladatnak tekinti, amit az adósok mulasztásukkal idéznek elő, ezért a végrehajtási költségátalány az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (Art.) illetve az Air. szerinti jogkövetkezményekből adódó kötelezettségnek minősül, így a Tao. tv. 8. § (1) bekezdésének e) pontja szerinti adóalap-növelő tételt azzal kapcsolatban alkalmazni kell.
A ’29-es bevallás 04-01-es lapjának 04-es sorában kell szerepeltetni a jogerős határozatban megállapított bírság, valamint az Art., Air. és a társadalombiztosításról szóló törvények szerinti jogkövetkezmények miatti kötelezettségek ráfordításként elszámolt összegét, kivéve, ha az önellenőrzéshez kapcsolódik.
Szerző: dr. Császárné dr. Balogh Dóra