Hírek

1 Milyen jogviszonyban állhat a vezető tisztségviselő?
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a gazdasági társaságok ügyvezetését a vezető tisztségviselők önálló tevékenységeként írja le, amely tevékenységért a vezető tisztségviselő a társasággal szemben felelősséggel tartozik.
A Ptk. 3:112. §-a értelmében a társaság ügyvezetését a vezető tisztségviselő – a társasággal kötött megállapodása szerint – megbízási jogviszonyban vagy munkaviszonyban láthatja el. A vezető tisztségviselő önállóságát nem befolyásolja az, hogy megbízási vagy munkajogviszonyban végzi a feladatát. Kétségtelen, hogy a munkajogviszony általában a munkáltató és a munkavállaló közötti alá-, fölérendeltségi viszonyt feltételez, azonban a munkajogi szabályok alkalmazása sem zárja ki azt, hogy egy vezető nagy önállósággal és teljes felelősséggel lássa el a munkakörébe tartozó feladatokat.

A vezető tisztségviselő a társaság ügyvezetését a gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján önállóan látja el. Az önállósága természetesen nem jelenti azt, hogy teljes mértékben függetleníthetné magát a társaság tagjai által kifejezésre juttatott társasági akarattól, hiszen alá van rendelve nemcsak a jogszabályoknak, hanem a társaság létesítő okiratában és legfőbb szervi határozataiban foglaltaknak. A legfőbb szerv azonban csak a hatáskörébe tartozó kérdések eldöntésével befolyásolhatja az ügyvezetést; az ügyvezetés hatáskörébe tartozó ügyeket ad hoc módon nem vonhat el az ügyvezetés hatásköréből. A tagok azonban nincsenek elzárva attól, hogy a legfőbb szerv hatáskörét a létesítő okiratban bővítsék, és ezzel korlátozzák az ügyvezetés mozgásterét.
Mindezeken túl a törvény egyértelművé teszi, hogy a tagok legfeljebb társasági akarattá transzformált együttes döntésükkel határozhatják meg az ügyvezetés tevékenységét, a tagok egyenként nem jogosultak a vezető tisztségviselőknek utasítást adni. Ez alól a szabály alól az egyszemélyes társaság tagja kivétel, hiszen ott a tag akarata és a társasági akarat közötti határvonal sokkal kevésbé éles, az egyszemélyes gazdasági társaságnál az egyedüli tag az ügyvezetésnek utasítást adhat, amelyet a vezető tisztségviselő köteles végrehajtani. Vezető tisztségviselő-e a cégvezető? A gyakorlatban igen gyakran összekeveredik az ügyvezető és a cégvezető fogalma, a köznyelvben szinte szinonimaként használják ezt a két kategóriát. A két fogalom jelentésének tisztázása azért fontos, mert a cégvezetők és az ügyvezetők eltérő jogviszonytípusok alapján láthatják el a tevékenységüket. A fogalmak tisztázásában segítségünkre van a Ptk. 3:113. §-a, amely kimondja, hogy a társaság legfőbb szerve a vezető tisztségviselők munkájának segítése érdekében egy vagy több cégvezetőt nevezhet ki. A cégvezető tehát a Ptk. szerint nem minősül a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének.
A cégvezető jogviszonya kapcsán a Ptk. idézett paragrafusa egyértelműen rögzíti, hogy a cégvezető a feladatait munkaviszonyban látja el. A cégvezető olyan munkavállaló, aki a vezető tisztségviselő rendelkezései alapján irányítja a társaság folyamatos működését, vagyis ő felel az operatív feladatokért. Az ügyvezetővel ellentétben tehát a cégvezető csak munkaviszonyban állhat, feladata pedig az operatív vezetés.
Az általános hatáskörű cégvezető mellett a gazdasági társaság legfőbb szerve vagy felhatalmazása alapján az ügyvezetés a társaság telephelyein és fióktelepein tevékenykedő korlátozott hatáskörű cégvezetőket is kinevezhet. Nagyobb vállalkozás esetében tehát a különböző telephelyeken vagy fióktelepeken akár több korlátozott hatáskörű cégvezető is tevékenykedhet.
A cégvezető és az ügyvezető képviseleti jogosultsága is eltér, hiszen a cégvezetőnek csak akkor lesz képviseleti jogosultsága, ha azzal az ügyvezetés felhatalmazza őt. Az ügyvezetés a cégvezető számára általános képviseleti jogot biztosíthat, így döntési jogkörrel ruházhatja fel, míg a vezető tisztségviselő a gazdasági társaságot írásban cégjegyzés útján, a törvény erejénél fogva képviselheti. A cégvezető és a képviseletre jogosult munkavállaló képviseleti jogát érvényesen nem ruházhatja át másra.
Az ügyvezetőre szigorú összeférhetetlenségi szabályok vonatkoznak, hiszen a Ptk. 3:115. §-a kimondja, hogy a vezető tisztségviselő – a nyilvánosan működő részvénytársaság részvénye kivételével – nem szerezhet társasági részesedést, és nem lehet vezető tisztségviselő olyan gazdasági társaságban, amely főtevékenységként ugyanolyan gazdasági tevékenységet folytat, mint az a társaság, amelyben vezető tisztségviselő. Ha a vezető tisztségviselő új vezető tisztségviselői megbízást fogad el, a tisztség elfogadásától számított 15 napon belül köteles e tényről értesíteni azokat a társaságokat, ahol már vezető tisztségviselő vagy felügyelőbizottsági tag.
További feltétel, hogy a vezető tisztségviselő és hozzátartozója – a mindennapi élet szokásos ügyletei kivételével – nem köthet saját nevében vagy saját javára a gazdasági társaság főtevékenysége körébe tartozó szerződéseket.
A cégvezetőre a vezető tisztségviselőkkel kapcsolatos kizáró és összeférhetetlenségi okokat megfelelően alkalmazni kell.
2 A vezető tisztségviselő díjazása
A vezető tisztségviselők javadalmazási csomagja igen sokrétű lehet. A csomag fő alkotóeleme a tisztségviselő társasággal fennálló jogviszonyától függően a munkabér (munkaviszony esetén), illetve a megbízási díj (megbízási szerződés esetén), de emellett számos egyéb juttatási elem is bekerülhet a csomagba: értékpapír alapú juttatási elemek (például MRP, dolgozói részvény), cafeteria-elemek (például SZÉP-kártya, lakhatási támogatás), munkáltatói kölcsön.

Az alábbiakban górcső alá vesszük az általános adózási tudnivalókat, illetve a költségelszámolási szabályokat, majd pedig, a következő pontban a leggyakrabban előforduló vezetői juttatásokat mutatjuk be.
2.1. Önálló vagy nem önálló tevékenység?
A gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenységét a Ptk. előbbiekben bemutatott szabályai ugyan önálló tevékenységnek tekintik, de adózási szempontból is szükséges megvizsgálni, hogy az ezen tevékenységre tekintettel megszerzett bevétel adókötelezettségét az önálló vagy a nem önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell-e megállapítani.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 24. §-a taxatív felsorolást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy alkalmazásában mely tevékenységek minősülnek nem önálló tevékenységnek. A felsorolásban nevesítésre kerül a gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének tevékenysége is, vagyis az szja-törvény értelmében – függetlenül attól, hogy a Ptk. a vezető tisztségviselői tevékenységet önálló tevékenységnek tekinti – a vezetői tisztség ellátása nem önálló tevékenységnek minősül, amely tevékenységből származó jövedelem az összevont adóalap részét képezi.
Lényeges, hogy a jövedelem minősítését nem befolyásolja, hogy a magánszemély a tisztségét milyen jogviszonyban látja el: az ügyvezetésért kapott díjazás akkor is nem önálló tevékenységnek minősül, ha azt munkaviszonyban, illetve akkor is, ha megbízási jogviszonyban látják el. Tehát, bár a megbízási jogviszony adózási szempontból, főszabály szerint önálló tevékenységnek minősül, a vezető tisztségviselő részére fizetett megbízási díj minden esetben nem önálló tevékenységből származó jövedelemként viseli a közterheket. Ennek főleg a költségelszámolási szabályok miatt van jelentősége, amelyekkel cikkünk 2.3. pontjában foglalkozunk.
2.2. A tisztség ellátásáért kapott díjazás
A munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő a tisztség ellátásáért munkabért kap, amelynek adózása teljes mértékben megegyezik bármelyik másik munkavállaló részére juttatott munkabér adózásával. Amennyiben a vezető tisztségviselő megbízási jogviszonyban áll és megbízási díjat kap, akkor a megbízási díj teljes összege nem önálló tevékenységből származó jövedelemnek minősül.
Az Szja tv. 25. § (1) bekezdése értelmében a nem önálló tevékenységből származó bevétel egésze jövedelem, kivéve a nem önálló tevékenységre tekintettel költségtérítés címén kapott bevételt, amelyből levonható – legfeljebb a költségtérítés címén kapott bevétel mértékéig – az Szja tv. 3. számú mellékletének rendelkezései szerint elismert költség. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy csak a költségtérítés jogcímén számfejtett összeggel szemben érvényesíthető költséglevonás, a megbízási díjjal szemben költségelszámolásra nincs lehetőség; sőt, a megbízási díjból a 10 százalék költséghányad levonására sincs lehetőség, hiszen ahogyan azt az előző pontban részleteztük, függetlenül attól, hogy az szja-törvény főszabálya szerint a megbízási jogviszony keretében végzett tevékenység önálló tevékenység, a vezető tisztségviselő tevékenysége nem önálló tevékenységnek tekintendő, így a vezető tisztségviselőnek fizetett megbízási díj teljes összege jövedelemnek minősül.
Figyelemmel arra, hogy a vezető tisztségviselőnek fizetett díjazás az összevont adóalap része és nem önálló tevékenységből származó jövedelem, így beletartozik a jövedelmek azon körébe, amelyből a 25 év alatti fiatalok kedvezménye, a 30 év alatti anyák kedvezménye, a négy vagy több gyermeket, a három gyermeket, illetve a két gyermeket nevelő anyák kedvezménye érvényesíthető; továbbá, ezen jövedelemre tekintettel az első házasok kedvezménye, a személyi kedvezmény és a családi kedvezmény is igénybe vehető. A kedvezmények érvényesítése során figyelemmel kell lenni az Szja tv. 29/H. §-ában található érvényesítési sorrendre.
2.3. A tisztség ellátásával összefüggésben felmerülő költségek elszámolása
A vezető tisztségviselői tevékenység teljesítése kapcsán felmerülő költségek egy része adómentesen elszámolható (például hivatali, üzleti utazás költségei), míg más részük a költségtérítés címén kifizetett bevétellel szemben érvényesíthető.
2.3.1. Elszámolás a költségtérítés címén kifizetett bevétellel szemben ​
Ahogyan azt az előző pontban említettük, a vezető tisztségviselői tevékenység adózási szempontból nem önálló tevékenységnek minősül, így a tisztségviselő munkabérével (munkaviszony esetén), illetve megbízási díjával (megbízási jogviszony esetén) szemben közvetlenül nem számolható el költség, hanem csak a költségtérítés jogcímén történő kifizetés tekintetében érvényesíthető költség, az alábbiak szerint.
Az szja-törvény alkalmazásában költségtérítésnek az a bevétel minősül, amelyet e törvény által költségnek elismert kiadás megtérítésére kizárólag az adott bevételszerző tevékenység folytatása érdekében vagy hivatali, üzleti utazással (ideértve a kiküldetést, a külföldi kiküldetést, a külszolgálatot) összefüggésben kap a magánszemély. Nem tartozik ezen kiadások körébe a magánszemély személyes vagy családi szükségletét részben vagy egészben közvetlenül kielégítő dolog, szolgáltatás megszerzését szolgáló kiadás, kivéve, ha e törvény olyan költségtérítést állapít meg, vagy olyan, jogszabályban meghatározott költségtérítést ismer el, amellyel szemben a kiadást nem kell igazolni (Szja tv. 3. § 16. pont).
A költségtérítéssel szemben az Szja tv. 3. számú mellékletének rendelkezései szerinti elismert költségek vonhatóak le, a költségtérítés címén kifizetett bevétel mértékéig; vagyis hiába merül fel a vezető tisztségviselőnek több költsége, mint amekkora bevételt költségtérítés címén megszerez, csak a bevétel mértékéig érvényesíthet költséget.
Az Szja tv. 4. § (3) bekezdésében foglalt általános szabály értelmében elismert költségnek csak a bevételszerző tevékenységgel közvetlenül összefüggő, kizárólag a bevétel megszerzése, a tevékenység folytatása érdekében az adóévben ténylegesen kifizetett, szabályszerűen igazolt kiadás minősül. Amikor a tisztségviselő olyan termék vagy szolgáltatás után kíván költséget elszámolni, amelynek értékesítője, illetve nyújtója az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvényben (a továbbiakban: Áfa tv.) meghatározott bizonylat kiállítására kötelezett, akkor a kiadás igazolására kizárólag az Áfa tv. szerinti bizonylat (ide nem értve a nyugtát) alkalmas; egyébként a kiadás igazolására kizárólag az a bizonylat alkalmas, amely tartalmazza a költség összegének megállapításához szükséges valamennyi adatot (így például a kiadás összegét és pénznemét) is.
2.3.2. Hivatali, üzleti utazás ​
Előfordulhat olyan eset, hogy a tisztségviselőnek a tisztsége ellátásával összefüggésben hivatali, üzleti úton kell részt vennie. Az szja-törvény alkalmazásában hivatali, üzleti utazásnak minősül a magánszemély jövedelmének megszerzése, a kifizető tevékenységével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazás – a munkahelyre, a székhelyre vagy a telephelyre a lakóhelyről történő bejárás kivételével –, ideértve különösen a kiküldetés vagy a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás keretében más munkáltatónál történő munkavégzés miatt szükséges utazást. Nem tekinthető hivatali, üzleti utazásnak az olyan utazás, amelyre vonatkozó dokumentumok és körülmények (szervezés, reklám, hirdetés, útvonal, úti cél, tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya stb.) valós tartalma alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti (Szja tv. 3. § 10. pont). Továbbá, az szja-törvény hivatali, üzleti utazásnak minősíti az országgyűlési képviselő, a nemzetiségi szószóló, a polgármester, az önkormányzati képviselő e tisztségével összefüggő feladat ellátása érdekében szükséges utazást (a lakóhelytől való távollétet) is.
Fontos kiemelni, hogy a mindennapi munkába járás nem minősül hivatali, üzleti utazásnak, az azzal kapcsolatban felmerült költségek megtérítését, illetve a munkába járás részletes szabályait a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II. 26.) Korm. rendelet tartalmazza.
Általánosságban elmondható, hogy a hivatali, üzleti utazás során az utazásra, illetve a szállás díjára tekintettel felmerülő költség megtérítése nem keletkeztet bevételt a magánszemélynél, azaz adómentes, ha a juttatás körülményei megfelelnek a törvényi feltételeknek. A költségek elszámolása történhet úgy is, hogy a munkáltató/kifizető az utazást megelőzően előre ad bizonyos összeget a magánszemély részére, amellyel utólag el kell számolni, illetve úgy is, hogy a magánszemély kifizeti a kiadást, és a munkáltató azt a nevére kiállított megfelelő bizonylat alapján utólag téríti meg a magánszemély részére.
Az Szja tv. 7. § (1) bekezdés g) pontja az utazást megelőzően adott összeg adómentességéről rendelkezik. Eszerint a jövedelem megállapítása során nem kell bevételként figyelembe venni a magánszemélynek adott olyan összeget (utalvány értékét) – ideértve a hivatali, üzleti utazás során az utazásra, a szállás díjára szolgáló összeget is –, amellyel szemben a magánszemély a juttató részére közvetlenül köteles bizonylattal elszámolni.
Az előlegként kiadott összeg költségelszámolása vonatkozásában figyelemmel kell lenni az szja-törvény kamatkedvezményre vonatkozó rendelkezésére is; a költségek fedezetére a magánszemély részére előlegként kiadott összeg ugyanis csak akkor adómentes, ha azzal a magánszemély 30 napon belül elszámol a munkáltatóval/kifizetővel [Szja tv. 72. § (4) bekezdés c) és n) pont]. A 30 napot meghaladóan teljesített költségelszámolás esetén kamatkedvezményből származó jövedelem keletkezik, amely esetben a 15 százalék személyi jövedelemadót és a 13 százalék szociális hozzájárulási adót a kifizetőnek a kamatkedvezmény 1,18-szorosa után kell megfizetnie. A kamatkedvezmény mértéke az el nem számolt előlegre a jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt összegével – ha a kifizető bizonyítja, hogy a szokásos piaci kamat ennél alacsonyabb, akkor a szokásos piaci kamattal – kiszámított időarányos kamat.
Az is lehetséges, hogy a kifizető nem előlegezi meg a várhatóan felmerülő kiadást, hanem azt a magánszemély előlegezi meg, és a kiadás összegét a juttató utólag, bizonylattal történő elszámolás alapján a magánszemélynek megtéríti. Erre az esetre alkalmazható az Szja tv. 7. § (1) bekezdés q) pontja, amely kimondja, hogy a jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó utazási jegy ellenértékét, ideértve a szokásosan a jegy árában felszámított étkezés ellenértékét is, továbbá a hivatali, üzleti utazáshoz kapcsolódó szállás ellenértékét, ideértve a szokásosan a szálláshely árában felszámított reggeli étkezés ellenértékét is.
A hivatali, üzleti utazás esetén az utazás történhet közösségi közlekedéssel, a kifizető által biztosított cégautóval, illetve saját személygépkocsival is. Az szja-törvény az előbbiekben hivatkozott rendelkezésekben nem tartalmaz olyan előírást, amely konkrétan meghatározná, hogy az utazási költségek térítéséhez a jegyen kívül szükség van a munkáltató nevére kiállított számlára is, de ha a munkáltató által kialakított belső szabályzat ezt előírja, az nem kifogásolható.
Ha a tisztségviselő részére cégautót biztosítanak, akkor annak hivatali, üzleti célú használatával kapcsolatban a magánszemélynek nem merül fel adókötelezettsége; sőt, az Szja tv. 1. számú melléklet 8.37. pontja alapján a cégautó magáncélú használata, továbbá az azzal összefüggésben úthasználatra jogosító bérlet, jegy juttatása is adómentes.
Ha az utazás a tisztségviselő saját személygépkocsijával történik, akkor a felmerülő költség elszámolására a következő pontban foglalt speciális szabályok az irányadók.
A fentieken túl a hivatali, üzleti utazás során felmerülő egyéb költségek (például étkezés) az Szja tv. 70. § (1) bekezdés a) pontja alapján egyes meghatározott juttatásként adókötelesek; vagyis a hivatali, üzleti utazással összefüggésben felmerülő szolgáltatások költségének a kifizető nevére szóló számla alapján történő megtérítése után a kifizetőnek kell az adókötelezettséget teljesítenie. Az egyes meghatározott juttatás értékének 1,18-szorosa után a kifizetőnek 15 százalékos mértékű személyi jövedelemadót és 13 százalékos mértékű szociális hozzájárulási adót kell fizetnie.
2.3.3. Saját gépkocsi használatának költségtérítése
Amennyiben a tisztségviselő a saját gépkocsiját használja a hivatali, üzleti utazásai során, akkor a kifizető által fizetett költségtérítéssel mint bevétellel szemben attól függően számolhat el költséget, hogy az utazásra a munkáltató által elrendelt kiküldetés (kiküldetési rendelvény) vagy útnyilvántartás alapján kerül sor.
Elöljáróban szükséges megjegyezni, hogy az szja-törvény alkalmazásában saját gépkocsinak minősül a saját tulajdonú, a magánszemély által zárt végű lízingbe vett jármű, valamint a házastárs tulajdonát képező, illetve a házastárs által zárt végű lízingbe vett jármű is. A tisztségviselőnek a saját tulajdonú gépjárműve tulajdonjogát a közlekedési igazgatósági hatóság által kiadott törzskönyvvel, a törzskönyv visszavonásakor a közlekedési hatóság által kiadott igazolással kell igazolnia.
2.3.3.1. Utazás kiküldetési rendelvény alapján ​
Ha az utazás kiküldetési rendelvény alapján történik, akkor az Szja tv. 7. § (1) bekezdés r) pontja értelmében nem kell figyelembe venni a jövedelem kiszámítása során költségtérítés címén a teljesített kilométer-távolság (futásteljesítmény) figyelembevételével az utazásra kapott összeget, vagyis ebben esetben a költségtérítés adómentes. Az adómentesség felső határa az Szja tv. 3. számú melléklet II. fejezet 6. pontjában meghatározott érték.
A jogszabályhely kimondja, hogy igazolás nélkül elszámolható a kifizető által a magánszemélynek a saját személygépkocsi használata miatt fizetett költségtérítés összegéből a kiküldetési rendelvényben feltüntetett km-távolság szerint – a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendeletben [a továbbiakban: 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet] foglalt üzemanyag-fogyasztási norma és legfeljebb az állami adó- és vámhatóság által havonta közzétett üzemanyagár, valamint
– 15 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével kifizetett összeg.
Figyelemmel a tölthető hibrid, illetve az elektromos járművek egyre nagyobb számára, a szabályozás külön nevesíti az ilyen járművek használata során alkalmazandó speciális elszámolási szabályokat:
– a tölthető hibrid járművek használata esetén a járműbe beépített belső égésű motor hengerűrtartalma alapján a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerint meghatározható üzemanyag-fogyasztási norma 70 százaléka és legfeljebb az állami adó- és vámhatóság által közzétett üzemanyagár szorzatát;
– a tisztán elektromos meghajtású járművek használata esetén pedig 3 liter/100 km ESZ 95 ólmozatlan motorbenzinnek az állami adó- és vámhatóság által közzétett árával meghatározott összeget lehet elszámolni.
Az üzemanyagköltségen felül a tölthető hibrid és a tisztán elektromos járművek esetén is elszámolható a 15 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség.
Az Szja tv. 3. § 83. pontja tételesen meghatározza a kiküldetési rendelvény fogalmát és tartalmát. A kiküldetési rendelvényt két példányban kell elkészíteni, és annak tartalmaznia kell a hivatali, üzleti utazás(ok) célját, időtartamát, útvonalát, az utazáshoz használt gépkocsi futásteljesítményét, az utazás költségtérítését, valamint ezen költségtérítés kiszámításához szükséges adatokat (üzemanyag-fogyasztási norma, a gépkocsihasználat idején érvényes, a NAV által közzétett üzemanyagár).
Figyelembe véve, hogy a cégek egyre nagyobb része tér át a papír alapú dokumentálásról az elektronikus alapúra, kiküldetési rendelvénynek minősül az említett adatokat tartalmazó, a digitális archiválás szabályairól szóló jogszabály rendelkezéseit is figyelembe véve zárt rendszerben kezelt és tárolt, elektronikus úton előállított bizonylat is. A cégek tehát eldönthetik, hogy papír alapon állítják-e ki a kiküldetési rendelvényt, vagy a szükséges adatokat tartalmazó, zárt rendszerben előállított és kezelt elektronikus bizonylatot állítanak ki és elektronikusan tárolnak. A papír alapon kiállított kiküldetési rendelvény eredeti példányát a kifizetőnek, másolatát pedig a magánszemélynek kell megőriznie az elévülési idő lejártáig.
A kiküldetési rendelvény alapján bevételnek nem számító költségtérítésben figyelembe vett futásteljesítményt az egyébként más tevékenységhez vezetett útnyilvántartásban már nem lehet hivatali (üzleti) utazásnak tekinteni.
2.3.3.2. Elszámolás útnyilvántartás alapján
Kiküldetési rendelvény hiányában a tisztségviselő a saját személygépkocsi hivatali, üzleti célú használata címén költséget tételesen csak olyan útnyilvántartás vezetése mellett számolhat el, amelyből megállapítható az üzleti célú utak aránya a személygépkocsi teljes futásteljesítményéhez viszonyítva. Az így megállapított üzemi, hivatali célú használatra eső kilométerekre elszámolható
– az üzemanyag-felhasználás költsége, illetve
– a fenntartási, javítási és felújítási költségek.
A fenti kiadások – a magánszemély választásától függően – igazolás nélkül az szja-törvény által megadott mértékek szerint vagy pedig megfelelő bizonylat ellenében elszámolhatók.
Igazolás nélkül elszámolható az üzemanyag-felhasználás a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendeletben meghatározott üzemanyag-fogyasztási norma és a NAV által havonta közzétett üzemanyagár, míg a fenntartási, javítási és felújítási költség az általános személygépkocsi-normaköltség (15 Ft/km) alapján.
Ahogyan azt az előző pontban részleteztük, a tölthető hibrid járművek használata esetén az igazolás nélkül elszámolható mérték számításánál a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerint meghatározható üzemanyag-fogyasztási norma 70 százaléka vehető figyelembe, míg a tisztán elektromos meghajtású járművek használata esetén 3 liter/100 km ESZ 95 ólmozatlan motorbenzinnek az állami adó- és vámhatóság által közzétett árával meghatározott összegét lehet figyelembe venni.
Ha a magánszemély a norma szerinti elszámolás helyett a ténylegesen felmerült költségeit kívánja elszámolni, akkor az üzemanyag-vásárlásról és/vagy a jármű fenntartási, javítási, felújítási költségeiről nevére kiállított számlát kell kérnie. Tölthető hibrid jármű használata esetén a számlával igazolt üzemanyag-vásárlás és az elektromos töltés számlával igazolt költsége, míg a tisztán elektromos meghajtású jármű használata esetén az elektromos töltés számlával igazolt költsége számolható el üzemanyag-fogyasztásként.
Fontos megjegyezni, hogy a személygépkocsi-használattal kapcsolatos költségek útnyilvántartás alapján történő elszámolásakor a személygépkocsi tulajdonosának, illetve pénzügyi lízingbevevőjének a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény alapján cégautóadó-fizetési kötelezettsége is keletkezik. Ha az elszámolás kiküldetési rendelvény (nem útnyilvántartás) alapján történik, és a költségtérítés összege nem haladja meg az Szja tv. 3. számú melléklet II. fejezet 6. pontjában meghatározott, bizonylat nélkül elszámolható összeget, akkor nem keletkezik cégautóadó-fizetési kötelezettség.
2.3.4. Elszámolás a költségekkel, költségnyilatkozat
A tisztségviselőnek az éves személyijövedelemadó-bevallásában kell elvégeznie a költségtérítéssel kapcsolatos elszámolást, amelyet az adóhatóság által kiajánlott bevallási tervezet kiegészítésével tehet meg. Ekkor tudja pontosan meghatározni a tisztsége ellátásával kapcsolatban ténylegesen felmerült, a nevére kiállított számlákkal, bizonylatokkal igazolt azon kiadásait, amelyeket szembe állíthat az év folyamán részére számfejtett költségtérítéssel. Lényeges, hogy a kiadásokat igazoló bizonylatokat az adó megállapításához fűződő jog elévüléséig, vagyis az éves adóbevallás benyújtásának évét követő 5. év végéig meg kell őriznie. Ez a 2025-ös adóévben felmerülő költségek esetén azt jelenti, hogy a számlákat a 2025. évi adóbevallás benyújtásának évét, azaz 2026. december 31-ét követő 5 évig, vagyis 2031. december 31-éig kell megőrizni.
Annak érdekében, hogy a vezető tisztségviselő részére kifizetett költségtérítéssel szemben a kifizető már év közben, a kifizetéskor figyelembe tudja venni a nagy valószínűséggel felmerülő költségeket, a vezető tisztségviselőnek célszerű adóelőleg-nyilatkozatot (költségnyilatkozatot) adnia.
A költségnyilatkozat szólhat az elszámolni kívánt költségek összegéről (akár a teljes összegről) vagy arányáról is, de a levonni kívánt költségek mértéke nem haladhatja meg a költségtérítés összegét. Ha a vezető tisztségviselő úgy nyilatkozik, hogy a költségtérítés összegéből az igazolás nélkül elszámolható költség levonását kéri, akkor minden további költséget elszámoltnak kell tekinteni, vagyis a bevétellel szemben további elismert költség nem vehető figyelembe [Szja tv. 47. § (2) bekezdés c) pont].
A nyilatkozat alapján levont költségek után fennmaradó összegből a kifizetőnek a nem önálló tevékenységből származó jövedelemre vonatkozó szabályok szerint kell adóelőleget vonnia, illetve, amennyiben a nyilatkozat a teljes összeg költségként való figyelembevételéről szól, nem kell adóelőleget vonni. Ha a magánszemély nem ad le adóelőleg-nyilatkozatot, nem kér költséglevonást, és nem merül fel a törvény által igazolás nélkül elismert költsége sem, akkor a költségtérítés teljes összegét kell figyelembe venni jövedelemként az adóelőleg-alap meghatározása során. A magánszemély által tett nyilatkozatban foglaltakat a kifizető annak visszavonásáig köteles figyelembe venni. Nincs akadálya azonban annak, hogy a magánszemély év közben akár többször is megváltoztassa nyilatkozata tartalmát.
A nyilatkozat megtételénél célszerű figyelembe venni, hogy amennyiben a nyilatkozat alapján levont költség meghaladja az adóbevallásban elszámolt igazolt költséget, és a költségkülönbözet nagyobb, mint az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett költség összegének 5 százaléka, akkor a költségkülönbözet 39 százalékát különbözeti bírságként kell megfizetni; továbbá, ha a befizetési különbözet meghaladja a 10 ezer forintot, a 39 százalékon felül további 12 százalék különbözeti bírság is fizetendő. A bírságot az adóévre vonatkozó bevallásban külön kötelezettségként kell feltüntetni és a személyijövedelemadó-fizetési kötelezettség szerint kell megfizetni.
2026. január 1-jétől a szankciós szabály oly módon egyszerűsödik, hogy a 39 százalékos bírságmérték megszűnik, és egységesen a befizetési különbözet vagy költségkülönbözet 12 százalékát kell különbözeti bírságként a bevallási határidőig megfizetni [Szja tv. 48. § (4) bekezdés].
Kovács Kinga Dóra írásából, amely az Adó szaklap 2026/1-2-es számában jelent meg, a fentieken túl megtudhatja, hogy a különféle vezetői juttatások (például a béren kívüli juttatottások, az egyes meghatározott juttatások, az értékpapírhoz kötődő juttatások vagy a nagyösszegű kamatmentes munkáltatói kölcsön) miként viszonyulnak az adózáshoz.
Az Adó szaklap 2026/1-2-es számában olvashat még az ún. „holland levélről”, az uniós egészségbiztosítási kártyáról, a behajthatatlan követelésekről és a korai fázisú vállalkozások és az adózás kapcsolatáról.