Hírek

Az adóigazgatás eljárási szabályait a korábbi szabályozási környezettől eltérően nem egy, hanem három törvény és egy kormányrendelet foglalja magában:
– az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.),
– az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.),
– az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény, valamint
– az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Adóig. vhr.).
A becslési eljárásra vonatkozó joganyag kiszélesedésével a részletszabályokat mind az Art., mind az Air., mind az Adóig. vhr.-ben megtaláljuk.
Az adózás rendjéről szóló törvény (Art.)
Az alapelvek olyan általános elvárásokat fogalmaznak meg, amelyek a jogrendszer teljes egészét átszövik, az egész jogrendszer tekintetében érvényesülnek. Az alapelvek főbb szerepüket tekintve olyan általános igazságokat, iránymutatást fogalmaznak meg, amelyek gyakran vonalvezetőként szolgálnak a jogalkalmazók számára olyan esetben, mikor a szabályozás hézagos vagy hiányzik.
Az alapelvek szerepét tekintve gyakran vita tárgya annak eldöntése, hogy kikényszeríthető tartalommal bírnak-e. Erre a kérdésre könnyű a választ megadni az új eljárásjogi szabályok tekintetében, mivel azzal, hogy a legfontosabb eljárásjogi alapelvek helyet kaptak a törvények első fejezeteiben, egyértelművé vált, hogy az egyéb eljárási szabályokkal együtt alkalmazandók, és így kikényszeríthető erővel rendelkeznek.
Az Art. az első fejezetében az alapelvek között rögzíti
– a rendeltetésszerű (célhoz kötött) joggyakorlás követelményét (joggal való visszaélés tilalmát) (Art. 1. §);
– a szerződés tartalom szerinti minősítésének követelményét (valódisági klauzula) (Art. 2. §);
– az ügylet gazdasági eredmény szerinti minősítésének és a kapcsolt vállalkozások közötti szerződések minősítésének követelményét (Art. 3. §);
– a nemzetközi szerződéssel érintett jövedelem magyarországi adóztatását (Art. 4. §); valamint
– a becslés alkalmazásának lehetőségét nem rendeltetésszerű joggyakorlás esetén (Art. 5. §).
A rendeltetésszerű joggyakorlás a jogrendszer egészében uralkodó alapelv, amely párhuzamba hozható a joggal való visszaélés tilalmával, tekintettel arra, hogy bármely jog gyakorlása csak akkor lehet rendeltetésszerű, ha az nem ütközik a joggal való visszaélés tilalmába.
A nem rendeltetésszerű joggyakorlás esetén a törvény alapelvi szinten rögzíti az adóhatóságnak azt a látszólagos lehetőségét, hogy becslést alkalmazzon, azonban ez valójában nem lehetőség, hanem ez az egyetlen módja annak, hogy az adóhatóság eljárási kötelezettségének nem rendeltetésszerű joggyakorlás esetén eleget tudjon tenni.
Az adóigazgatási rendtartás (Air.)
Az adóhatóság eljárása során köteles a törvény által előírt tényállástisztázási kötelezettségének eleget tenni; azaz alapesetben a tényállást az adóhatóságnak kell bizonyítania [Air. 99. § (1) bekezdés]. A tényállástisztázási kötelezettség teljesítése azt jelenti a gyakorlatban, hogy az adóhatóság az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni, ugyanis nem bizonyított tényt vagy körülményt nem lehet az adózó terhére értékelni [Air. 99. § (1) bekezdés]. Habár az adóhatóság ezen kötelezettsége akkor is fennáll, ha a törvény engedi becslés alkalmazását, a becslés az egyetlen olyan kivétel a törvényben, amelynek alkalmazásakor a nem bizonyított tény akár az adózó terhére is értékelhető.
Az adóalap megállapításakor a rendelkezésre álló tényeket, körülményeket, bizonyítékokat és nyilatkozatokat az adóhatóságnak ugyanúgy meg kell vizsgálnia és együttesen értékelnie kell, akárcsak egy normál ellenőrzés keretében [Air. 109. § (1) bekezdés]. A becslés alkalmazásának törvényi lehetőségével az adóhatóság csak akkor élhet, ha bizonyítani tudja, hogy annak feltételei fennállnak; jóllehet ez, mivel részletszabály, nem az Air.-ban, hanem az Adóig. vhr.-ben kapott helyet. A becslés során a törvény fordított bizonyítási terhet ír elő. Ez azt jelenti, hogy az adózó az, aki az adóhatóság által becslés során megállapított adóalaptól, költségvetési támogatás alapjától való eltérést hitelt érdemlő adatokkal bizonyíthatja [Air. 109. § (1) bekezdés]. Ez a speciális rendelkezés a már korábban említett adóhatósági tényállás-bizonyítási kötelezettséget töri át [Air. 99. § (1) bekezdés].
Tekintettel arra, hogy az adózó nem megfelelő eljárása, illetve magatartása okán nem tudja az adóhatóság a jogszabályok által előírt kötelezettségek teljesítését ellenőrizni, azt a kötelezettségét az adóhatóságnak, hogy a tényállást a valóságnak megfelelően állapítsa meg, a törvény az adózóra hárítja. Az ellenbizonyítás lehetősége ezért jelenik meg, amely a valóságban a bizonyítási teher megfordulását jelenti.
Az Air. úgynevezett jogkövetési ellenőrzés keretében teszi lehetővé bevallási időszak lezárását megelőzően is, hogy az adóhatóság adatokat gyűjtsön az ellenőrzési tevékenysége támogatása érdekében, így különösen becslési adatbázis létrehozásához, karbantartásához [Air. 91. § (1) bekezdés d) pont].