Hírek

A sorozat előző részét itt találja.

Releváns jogszabályok:
– az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: Art.),
– az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.),
– az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló 2017. évi CLIII. törvény,
– az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Adóig. vhr.).

Becslés alkalmazható,
– ha az adó, illetve a költségvetési támogatás alapja nem állapítható meg;
– ha az adóhatóság rendelkezésére álló, azok száma vagy tartalma miatt jelentősnek tekinthető adat, tény, körülmény alapján alaposan feltételezhető, hogy az adózó iratai nem alkalmasak a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapjának megállapítására; vagy
– ha a természetes személy valótlan, hiányos bevallást vagy nyilatkozatot tett, vagy a nyilatkozattételt elmulasztotta [Adóig. vhr. 86. § (2) bekezdés].
Az adóhatóság gyakran találkozik nem együttműködő, csalárd magatartású adózókkal az ellenőrzései során. Az adóhatóság eljárása során ekkor is köteles a tényállás teljes körű feltárására; a becsléssel történő adóalap megállapításakor is az a cél, hogy a valósághoz minél inkább közelítő megállapításra jusson.
A gyakorlatban sűrűn előfordul, hogy az adózó semmilyen iratanyaggal nem rendelkezik, vagy ha rendelkezik is, az nem felel meg a jogszabályi előírásoknak, hiányos, vagyis semmiképpen nem alkalmas arra, hogy az adóhatóság abból megállapíthassa az adóalapot vagy a költségvetési támogatás valós alapját.
A jogbiztonság követelményének megfelelően szükséges rögzíteni azt, hogy mi minősül jelentősnek tekinthető adatnak, ténynek vagy körülménynek. Ennek a követelménynek megfelelően a jogszabály példálózó felsorolást ad. Jelentős ténynek, adatnak vagy körülménynek tekinthető többek között
a) a számla-, egyszerűsítettszámla-, illetve nyugtakibocsátási kötelezettség adóéven belüli ismételt elmulasztása;
b) az igazolatlan eredetű áru forgalmazása;
c) a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása;
d) a lényeges eltérés
– adózó tevékenységével, eredményével összefüggő iratok, nyilatkozatok és
– az adott tevékenységre vonatkozóan szakértők által kidolgozott jövedelmezőségi, élőmunka- és anyagszükségleti mutatók, standardok között [Adóig. vhr. 86. § (3) bekezdés].
A korábban már említettek szerint az adóhatóság kötelezettsége annak bizonyítása, hogy a becslés alkalmazásának feltételei rendelkezésre állnak. Ennek keretében bizonyítania kell az adóhatóságnak azt is, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik. Erre legkésőbb az ellenőrzés befejezéséről készült jegyzőkönyvben van lehetősége [Adóig. vhr. 86. § (1) bekezdés].
A jegyzőkönyv adózó részére történő megküldése, átadása fordulópontot jelent az ellenőrzés szakaszaiban. Az ellenőrzés az Air. rendelkezése szerint a jegyzőkönyv átadásával fejeződik be, a jegyzőkönyv az adóhatóság megállapításait tartalmazza [Air. 115. § (1) bekezdés].
Az átadás időpontjától számítva nyílik meg az adózó lehetősége, hogy észrevételezési jogával éljen [Air. 97. § (2) bekezdés]. Ez azt jelenti, hogy az adózó legkésőbb az észrevétel megtétele során tudja az adóhatóság által megállapított adóalaptól való eltérést bizonyítani. Ez az időpont azért is nagyon fontos az adóhatósági eljárás egésze során, mert ez az az utolsó eljárási egység, ahol még az adózónak lehetősége van a már rendelkezésére álló bizonyítékokat az adóhatóság részére bemutatni. Az Air. ugyanis kimondja, hogy a fellebbezésben és a fellebbezés alapján indult eljárásban – semmisségi okon kívül – nem lehet olyan új tényt állítani, illetve olyan új bizonyítékra hivatkozni, amelyről a fellebbezésre jogosultnak az elsőfokú döntés meghozatala, ellenőrzés esetén az észrevétel benyújtására nyitva álló határidő letelte előtt tudomása volt, azonban a bizonyítékot az adóhatóság felhívása ellenére nem terjesztette elő, a tényre nem hivatkozott [Air. 124. § (3) bekezdés].
Kizárólag közérdekű bejelentésből származó, ellenőrizhető bizonyítékkal alá nem támasztott adatok alapján becslés nem alkalmazható.
A becslés alkalmazásakor is cél a valósághű megállapítás. Ennek biztosítása érdekében, ha részben az adóhatóság rendelkezésére állnak adatok, úgy azokból az információkból kell kiindulnia, következtetéseket levonnia. Éppen ezért, ha az adóhatóság által a bevétel vagy a kiadás egy része ismert, akkor az adóalap bizonylatok, adatok, nyilatkozatok beszerzésével, szemlével, próbagyártással, leltározással és más megfelelő módszerrel valószínűsíthető [Adóig. vhr. 86. § (5) bekezdés].
Szemlére kerül sor abban az esetben, ha a tényállás tisztázására ingó, ingatlan vagy személy megtekintése vagy megfigyelése szükséges [Air. 64. § (1) bekezdés]. A szemle során az adóhatóság eljáró tagja jogosult különösen
– a szemlével érintett területre, építménybe és egyéb létesítménybe belépni;
– bármely iratot, tárgyat vagy munkafolyamatot megvizsgálni;
– felvilágosítást kérni; illetve
– mintát venni [Air. 65. § (2) bekezdés].
Ha az adózónak semmilyen irat nem áll rendelkezésére, sem a bevételekről, sem a kiadásokról nincsenek adatok, iratok, és más bizonyítékokat sem talál az adóhatóság, az adóalapot becsléssel kell megállapítani. Nagyon fontos azonban, hogy erre akkor van lehetőség, ha a dokumentáció hiánya az adózó érdekkörében felmerült tényre vezethető vissza. Ekkor az adóhatóság az úgynevezett összehasonlítás módszerét alkalmazza, amely során azonos időszakban hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között folytató adózók kereseti, illetve jövedelmi viszonyait veti össze az ellenőrzött adózóéval. Ha a vizsgált személy természetes személy, akkor munkaviszony keretében hasonló tevékenységet, hasonló körülmények között végző kereseti, illetve jövedelmi viszonyait veszi figyelembe [Adóig. vhr. 86. § (6) bekezdés].
A jogszabály rendelkezést tartalmaz arra az esetre is, ha az adózó az adóköteles bevételszerző tevékenységét elmulasztotta az adóhatóságnak bejelenteni, és nem áll rendelkezésére semmilyen dokumentáció. Ilyenkor az adóhatóság az adó alapját 12 havi működést vélelmezve fogja megállapítani. A vélelem nem más, mint egy jogi fikció, amelyet jelen esetben az adózónak természetesen lehetősége van megdönteni [Adóig. vhr. 86. § (7) bekezdés].
Ha az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg, úgy köteles írásban tájékoztatni az adózót a becslés alkalmazásáról. A tájékoztatás során felhívja az adózót észrevételei, bizonyítási indítványai megtételére, valamint tájékoztatja arról is, hogy mely tények bizonyítása szükséges a becsléssel megállapított adóalaptól való eltéréshez [Adóig. vhr. 86. § (4) bekezdés].
Még mindig gyakori jelenség a be nem jelentett alkalmazottak foglalkoztatása. A jogszabály értelmében az adóhatóság az adózó terhére a megfizetni elmulasztott adót és járulékot legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után, a bejelentés nélküli foglalkoztatás adóhatóság általi megállapítását megelőző időszakokra vonatkozóan, de legalább egyhavi foglalkoztatást vélelmezve állapítja meg. E körben az ismételt mulasztást a rendelet szigorúbban rendeli szankcionálni, ugyanis, ha az adóhatóság az elévülési időn belül ismételten megállapítja, hogy az adózó be nem jelentett alkalmazottat foglalkoztat, a megfizetni elmulasztott adót és járulékot legalább a korábbi ellenőrzés megindításának és a folyamatban lévő ellenőrzés megkezdésének időpontja közötti időszakra, az ellenőrzések alkalmával fellelt be nem jelentett alkalmazottak létszámának átlaga alapján képzett szorzószámmal számítva, legalább a mindenkori minimálbér kétszerese után, vélelmezve állapítja meg [Adóig. vhr. 86. § (8) bekezdés].
A becslési eljárás során az adózók részéről gyakori taktika, hogy annak érdekében, hogy az adóhatósági megállapításokat elkerüljék, más adózót érintő szerződéses kapcsolatra vagy egyéb ügyletre hivatkoznak, mintegy a feltételezhetően eltitkolt bevétel forrásaként. Ebben az esetben az adóhatóság az érintett más adózónál elrendeli a kapcsolódó ellenőrzést, amelynek keretében a becslés szabályait alkalmazza. Erre – a kapcsolódó ellenőrzés elrendelésére – akkor van lehetőség, ha az adózó állítását az adózó bevallása, az érintett más adózó bevallása, illetve a nála korábban végzett ellenőrzés eredménye nem támasztja alá, és az ellenőrzés elrendelését az Air. vagy az Adóig. vhr. egyéb rendelkezése nem zárja ki [Adóig. vhr. 86. § (9) bekezdés].
Személyi jövedelemadó
A köznyelvben ismert „vagyonosodási vizsgálat” vagy „vagyongyarapodási vizsgálat” tulajdonképpen nem más, mint a személyi jövedelemadó ellenőrzése oly módon, hogy az adóhatóság az adóalap megállapítására becslést alkalmaz. A korábban már említettek szerint a vagyonosodási vizsgálatok tekintetében a szabályozás úgy módosult a 2016. évtől, hogy annak lefolytatására kizárólag meghatározott Btk.-beli bűncselekmények nyomozó hatósági gyanúja esetén van mód.
A bűncselekményeket tekintve az alábbiak fennállása esetén merülhet fel vagyonosodási vizsgálat elrendelése:
– vagyon elleni bűncselekmények,
– pénz- és bélyegforgalom biztonsága elleni bűncselekmények;
– költségvetést károsító bűncselekmények;
– pénzmosás;
– gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények.
Egy vagyonosodási vizsgálat során az adóhatóság azt vizsgálja, hogy az adózó vagyongyarapodásával vagy az életvitelére fordított kiadásokkal arányban áll-e
– az adómentes,
– a bevallott és
– a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett
jövedelmének együttes összege. Ha nem áll arányban, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg. Ekkor az adóhatóságnak azt kell megbecsülnie, hogy a vagyongyarapodás és az életvitel fedezetéül a természetes személynek milyen összegű jövedelemre volt szüksége [Adóig. vhr. 87. § (1) bekezdés].
Az adóhatóság az ily módon feltárt adóalapot annak az évnek az összevonás alá eső jövedelméhez számítja hozzá, amelyre nézve a jövedelemeltitkolást megállapítja. Ha a vagyongyarapodás forrásaként az adózó többévi eltitkolt jövedelme szolgált, az adóhatóság a vizsgálattal érintett évek között a jövedelmet egyenlő arányban megosztja, és az adót az egyes években hatályos jövedelemadó-törvényekben meghatározott – összevonás alá eső jövedelmekre vonatkozó – adómértékkel állapítja meg [Adóig. vhr. 87. § (2) bekezdés].
A vagyongyarapodási vizsgálat során – tekintettel arra, hogy az Air. becslésre vonatkozó törvényi rendelkezése általánosságban lehetővé teszi – becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja.
Számos esetben előfordulhat, hogy egy személyijövedelemadó-ellenőrzés keretében az adózó a vagyongyarapodásának forrását az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra teszi. Előfordulhat, hogy vagyongyarapodása forrásának, a szerzés tényének és időpontjának igazolásaként közhiteles nyilvántartás, jogerős bírósági vagy végleges hatósági határozat, illetve az adómegállapításhoz való jog elévülési idejét megelőzően kiállított egyéb közokirat, valamint az adózó ezen időszakban az adóhatósághoz benyújtott, végleges hatósági, jogerős bírósági határozattal nem érintett bevallásának adatai, fizetésiszámla-kivonat, értékpapírszámla-kivonat adatai szolgálnak. Ilyenkor az adóhatóság az adó megállapításához való jog elévülési idejét megelőző időszakra csak ezen adatokra kiterjedően végezhet vizsgálatot [Adóig. vhr. 87. § (3) bekezdés].
Közhiteles nyilvántartás:
– az ingatlan-nyilvántartás,
– a földhasználati nyilvántartás,
– a zálogjogi nyilvántartás,
– a gépjármű-nyilvántartás,
– az úszólétesítmény-nyilvántartás,
– a légijármű-nyilvántartás,
– a cégnyilvántartás,
– a magyar jog szerint egyéb közhiteles nyilvántartás, továbbá
– a nyilvántartás helye szerinti állam joga szerint közhitelesnek minősülő nyilvántartás.
Szerzésnek minősül az Adóig. vhr. értelmében a vagyongyarapodás forrása felett
– a rendelkezési jognak és/vagy
– a használat jogának és/vagy
– a hasznosítás jogának és/vagy
– a birtoklás jogának megszerzése, illetve
– a fizetési számlán, értékpapírszámlán történő jóváírás [Adóig. vhr. 87. § (3) bekezdés].
Általános forgalmi adó
Az általános forgalmi adó ellenőrzéséhez kapcsolódó becslés alkalmazására szintén speciális eljárási szabályokat fogalmaz meg az Adóig. vhr. Az ellenőrzés keretében bizonylatok hiányában az adóhatóság
– a fizetendő adót a tényleges eladási ár,
– a levonható adót a tényleges beszerzési ár,
– ezek hiányában a forgalmi érték vagy az árképzési szabályok szerint kalkulált ár, illetve
– a szokásos piaci ár és
– a vonatkozó adómérték alapján állapítja meg [Adóig. vhr. 88. § (1) bekezdés].
Az általános forgalmi adó becsléssel történő megállapításakor az adóhatóság mind a levonható, mind a fizetendő adót köteles meghatározni. Az Adóig. vhr. tartalmaz azonban egy szűkítést, amely alapján a levonható adót az adóhatóság becsléssel abban az esetben állapítja meg, ha a bizonylatok hiányát természeti, illetve az adózó érdekkörén kívül álló okból bekövetkező katasztrófa okozta [Adóig. vhr. 88. § (2) bekezdés].