Hírek

Releváns jogszabály:
– 2017. évi CLI. törvény az adóigazgatási rendtartásról

A jogalkotó tehát külön csoportba rendezte az adóhatóság jogait és kötelezettségeit, valamint az adózók jogait és kötelezettségeit. E két csoportban találhatóak olyan elemek, amelyek az egyik félnél kötelezettségként, míg a másik félnél jogosultságként jelentkeznek. Így például az adóellenőr az ellenőrzés megkezdését megelőzően köteles magát és ellenőrzési jogosultságát a törvényben előírt módon igazolni. Ennek módja a szolgálati igazolvány és a megbízólevél bemutatása. Amennyiben az adóellenőr ezen kötelezettségének nem tesz eleget, úgy az adózónak jogában áll felszólítani őt arra, hogy igazolja eljárási jogosultságát, és meggyőződnie arról, hogy valóban azzal a feladattal bízták meg, amely miatt megkereste az adózót. Az adózónak lehetősége van továbbá az eBEV portálon is meggyőződnie arról, hogy az átadott vagy megküldött megbízólevél és értesítő levél érvényes-e, az valóban az adóhatóság által kiállított dokumentum. A funkció az iktatószám megadásával érhető el az „eBEV/Szolgáltatások/Jogosultság, meghatalmazás, igazolás lekérdezése/Adóhatósági megbízólevél és tájékoztatás érvényességének ellenőrzése” útvonalon.

Az adózó Air. 97. §-ában szabályozott jogai a következők:
– meggyőződés az ellenőrzést végző személyazonosságáról és megbízásáról;
– jelenlét az ellenőrzési cselekményeknél;
– képviselet;
– iratbetekintés;
– kapcsolódó vizsgálat eredményének megismerése;
– határidő-kifogás;
– adóvizsgálat esetén az ellenőrzés megkezdésének vagy ellenőrzési cselekmények elhalasztása 60 napra természetes személy adózó esetén.
A képviselő a képviselt helyett és nevében eljárva a jognyilatkozataival a képviselt számára szerez jogokat és vállal kötelezettségeket, illetve az ügyfél helyett vagy mellett eljárási cselekményeket végez abból a célból, hogy az ügyfél jogai maradéktalanul érvényesüljenek. A képviseletnek több formája is létezik, az adózói joggyakorlás szempontjából ugyanakkor a meghatalmazáson alapuló képviseletnek van jelentősége, amely lehet állandó vagy eseti jellegű. Az eseti és állandó meghatalmazás közötti legnagyobb különbség – amellett, hogy az eseti meghatalmazás egy konkrét ügyben, míg az állandó meghatalmazás a konkrét ügyektől függetlenül bizonyos ügycsoportban történő eljárásra jogosít fel -, hogy eseti meghatalmazás bármely nagykorú személynek adható, míg az állandó meghatalmazás alapján eljárni jogosultak köre az Air. 17. §-ában került szabályozásra.
Fontos megjegyezni, hogy bizonyos ügytípusok esetén – az adó feltételes megállapítására irányuló eljárásban, a feltételes adómegállapítás alkalmazhatóságának megállapítására irányuló eljárásban és a szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárásban – a törvény kötelező szakmai képviseletet ír elő, amiről az. Air. 16. §-a rendelkezik. A meghatalmazások kapcsán bizonyos formai és tartalmi követelményeknek is érvényesülniük kell. A meghatalmazás alaki követelménye, hogy azokat vagy közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.
Az adózó az adó feltételes megállapítására irányuló eljárásban, a feltételes adómegállapítás alkalmazhatóságának megállapítására irányuló eljárásban és a szokásos piaci ár megállapítására irányuló eljárásban kizárólag kamarai jogtanácsos, ügyvéd, nyilvántartásba vett adószakértő, nyilvántartásba vett okleveles adószakértő, nyilvántartásba vett adótanácsadó, könyvvizsgáló képviseletével járhat el.
A meghatalmazás szabályszerűségének ellenőrzésekor azonban nem csupán az alaki, hanem a tartalmi követelmények is vizsgálandók, hiszen a meghatalmazásból egyértelműen megállapítható kell, hogy legyen a képviselt és a képviselő személy és az ügy, vagy egy ügyön belül az az eljárási cselekmény, amelyre az adott meghatalmazás vonatkozik. A meghatalmazás tartalmi követelményével a Kúria is foglalkozott, egyik döntésében elvi éllel rögzítette, hogy az adóigazgatási eljárás több szakaszra tagolódik, ezért a meghatalmazás során az adózónak kellő körültekintéssel kell eljárnia, hogy a meghatalmazottat az eljárás mely szakaszára jogosítja fel képviseletre. A Kúria szerint, amennyiben az ellenőrzést követő hatósági eljárás alatt is meghatalmazotti képviseletet kíván igénybe venni az adózó, akkor a meghatalmazást ennek megfelelően kell megszövegezni (Kfv.I.35.450/2019/8.).
Az adózót megillető iratbetekintési jogot és annak korlátait az Air. 42-43. §-ai szabályozzák. Az Air. 42. § (1) bekezdése alapján az adózó minden olyan iratba betekinthet, arról másolatot készíthet vagy kérhet, amely jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges. Az Air. 43. §-a rögzíti azon iratokat, amelyekbe az adózó akkor sem tekinthet be, ha azok egyébként megfelelnének az Air. 42. § szerinti feltételeknek.
Nem lehet betekinteni
a) az adóhatóság, illetve a felettes szerv döntés-előkészítéssel összefüggő belső levelezésébe,
b) a nemzetközi információcsere keretében más államból érkező megkeresés irataiba,
c) a döntés tervezetébe,
d) az eljárás egyéb résztvevője természetes személyazonosító adatait tartalmazó jegyzőkönyvbe, ha az adóhatóság ezen adatokat zártan kezeli,
e) a minősített adat védelméről szóló törvényben foglalt személyi feltételek teljesülésének hiányában a minősített adatot tartalmazó iratba,
f) a védett adatot tartalmazó iratba, ha azt az érintett adat védelmét szabályozó törvény kizárja,
g) az iratnak azon részébe, amelynek megismerése a más személyre vonatkozó, adótitkot érintő rendelkezésbe ütközik,
h) a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti szignalizáció keretében az adóhatóság részére megküldött megkeresés irataiba.
Az Air. 42. §-a tekinthető főszabálynak, vagyis az adózó az ellenőrzés folyamán is csak azon iratokba tekinthet bele, amely jogai érvényesítéséhez és kötelezettségei teljesítéséhez szükséges. Önmagában tehát az, hogy ellenőrzés van folyamatban az adózónál, még nem jelenti az Air. 42. § (1) bekezdésében foglalt feltétel automatikus teljesülését az ellenőrzés során keletkezett iratokra vonatkozóan, ezért az adóhatóságnak minden esetben vizsgálnia kell, hogy az iratbetekintési kérelemmel érintett iratok szükségesek-e adózó jogainak érvényesítéséhez, illetve kötelezettségeinek teljesítéséhez, majd az e körbe tartozó iratokat meg kell vizsgálni, hogy azok között vannak-e az Air. 43. §-a szerinti dokumentumok, amelyekbe az adózó nem tekinthet be.
Az, hogy egy irat megismerése szükséges-e az adózó jogainak érvényesítéséhez, kötelezettségeinek teljesítéséhez, illetve korlátozható-e az adott irat vonatkozásában az iratbetekintési jog, kizárólag annak tartalma (és nem elnevezése) alapján dönthető el. Ebből következően az iratbetekintési jog korlátozása tekintetében mérlegelési joggal rendelkezik az adóhatóság.
A Kúria az iratbetekintés témakörével több döntésében is foglalkozott, az egyik legújabb ítéletében azt kifogásolta, hogy az adóhatóság iratbetekintést korlátozó végzéséből hiányzik az iratok olyan megnevezése, amelyből beazonosíthatóan megállapítható, hogy miért került sor az iratbetekintési jog korlátozására. Az adóhatóság a végzésében az iratok iktatási tárgykód szerinti megnevezését használta, amely tartalmát tehát a Kúria a korlátozottság jogosságának megítéléséhez nem tartotta elegendőnek (Kfv.V.35. 275/2021/4.).