Hírek

Releváns jogszabály:
– 2017. évi CLI. törvény az adóigazgatási rendtartásról

Az adózó Air. 97. §-ában szabályozott jogai a következők:
– meggyőződés az ellenőrzést végző személyazonosságáról és megbízásáról;
– jelenlét az ellenőrzési cselekményeknél;
– képviselet;
– iratbetekintés;
– kapcsolódó vizsgálat eredményének megismerése;
– határidő-kifogás;
– adóvizsgálat esetén az ellenőrzés megkezdésének vagy ellenőrzési cselekmények elhalasztása 60 napra természetes személy adózó esetén.
A továbbiakban a témát érintő jogesetet mutatunk be. Nemzeti Adó- és Vámhivatal Pest Megyei Adó és Vámigazgatósága Társas Vállalkozások Ellenőrzési Főosztály III. Társas Vállalkozások Ellenőrzési Osztály 14. (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) a felperessel szemben 2014. január 1. – 2015. december 31. időszakra kiterjedő általános forgalmi adó adónemet érintő bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott megismételt eljárásban, amelynek keretében a felperes a 2020. április 28-án és 2020. május 15-én előterjesztett beadványaiban az alap és az új eljárás során felhasznált, felhasználni tervezett irat, adat és adatbázis tekintetében az Air. 42. § (1) bekezdése és 97. § (2) bekezdése alapján elektronikus iratbetekintés iránti kérelmet terjesztett elő.
Az elsőfokú adóhatóság egy kiegészített végzésével az iratbetekintési kérelemnek a végzés mellékleteként csatolt dokumentumlista I. pontjában felsorolt 166 db irat vonatkozásában helyt adott, míg a csatolt dokumentumlista II. pontjában szereplő 67 db irat esetében az iratbetekintési jogot az Air. 43. § (1) bekezdés a) pontja alapján megtagadta. A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a végleges végzésével az elsőfokú végzést helybenhagyta. Az iratbetekintésből kizárt, „dokumentumlista II. csoport” megnevezésű iratok vonatkozásában megállapította, hogy azok ténylegesen – elnevezésüktől függetlenül – az adóhatóság és szervezeti egységei közötti, illetve a felettes szerv döntés-előkészítéssel összefüggő belső levelezése körébe tartoznak, az Air. 43. § (1) bekezdés a) pontja szerinti korlátozás alá esnek.
A kapcsolódó vizsgálat kapcsán rögzítette, hogy az Air. 97. § (3) bekezdése alapján az adóhatóságot azon bizonyítékok tekintetében terheli ismertetési kötelezettség, amelyre megállapításait alapozni kívánja. Ezt az érvelést támasztja alá az Alkotmánybíróság 3223/2018. (VII. 2.) számú határozata (a továbbiakban: AB határozat), amely bár a 2003-as Art. 100. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének vizsgálata kapcsán keletkezett, azonban teljes egészében átültetésre került az Air. 97. § (3) bekezdésébe, így az AB határozat indokolásának [36] pontja továbbra is irányadó. A nyilatkozattételhez és védekezéshez való jog érvényesülése feltételezi, hogy az adózó megismerhesse az adóhatóság bizonyítási eljárását, az annak keretében beszerzett okirati és egyéb bizonyítékokat, amelyekre az adóhatóság az adózót érintő döntéseit alapozza, azonban csak akkor kell ismertetni a kapcsolódó vizsgálat során feltárt adatokat az adózóval, ha a vizsgálat megállapításait az adóhatóság felhasználja az adózóval szembeni megállapítások alátámasztására. Miként a felperes által hivatkozott C-189/18. számú Glencore Agliculture (a továbbiakban: Glencore) ügyben hozott Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ítélet [56] pontja rögzíti, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve a közigazgatási eljárásban nem ír elő általános kötelezettséget az adóhatóságra, hogy teljes körű betekintést biztosítson a rendelkezésre álló iratokba, hanem csak azt követeli meg, hogy az adóalanynak lehetősége legyen, hogy kérelmére tájékoztassák a közigazgatási iratokban található és a közigazgatási szerv által a határozatának elfogadása céljából figyelembe vett információkról és dokumentumokról. Mivel az elsőfokú adóhatóság a kapcsolódó vizsgálat alapján a felperes vonatkozásában megállapítást nem tett, a kapcsolódó vizsgálat megismerhetőségének hiányából felperest érdeksérelem nem érte.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú végzés nem tartalmaz indokolást, a másodfokú végzésből – bár az alperes a hiányzó indokolást kiegészítette -, hiányzik az iratok olyan megnevezése, hogy azokból beazonosíthatóan megállapítható legyen, hogy miért tartoznak az Air. 43. § (1) bekezdés a) pont hatálya alá. Az adóhatóság által használt DOKU iratkezelési rendszer belső megnevezések nem egyértelműek, azokból kívülálló egyértelmű következtetést levonni nem tud, hogy mennyiben tartoznak a megtagadási okkal érintett körbe. A kapcsolódó vizsgálat tekintetében az elsőfokú végzés sem döntést, sem indokolást nem tartalmaz, az alperes a hiányos elsőfokú döntést hagyta helyben, a tényállást nem egészítette ki, a döntésben nincs olyan tényállás, amiből megalapozott jogi következtetést lehetne levonni [Air. 127. § (5) bekezdés b) pont]. Sem az elsőfokú, sem a másodfokú végzés nem tartalmaz az iratbetekintés körében kérelmezett adatmentés, adatbázis megtekintés kapcsán megállapítást, indokolást. Sem az első, sem a másodfokú hatóság nem fejtette ki, hogy milyen tényeket tárt fel, azok alapján az adatmentés és adatbázis-megismerés kapcsán engedélyezte-e az iratbetekintést a felperes számára. Az elsőfokú bíróság a döntések megsemmisítése mellett az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. Iránymutatásában előírta, hogy az elsőfokú adóhatóságnak a felperesi kérelem minden pontját kimerítve, az iratbetekintés köréből kizárt iratokat egyértelmű módon, kétséget kizáróan megnevezve, a tényállási elemeket és a bizonyítékokat feltárva, a jogszabályokat megjelölve kell a megalapozott döntést meghozni.
Az adóhatóság felülvizsgálati kérelme alapján a Kúria az elsőfokú ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria döntése indoklásában rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, miszerint mind az elsőfokú-, mind az alperesi határozatból hiányzik az iratok olyan megnevezése, hogy azokból beazonosíthatóan megállapítható legyen, hogy miért tartoznak az Air. 43. § (1) bekezdés a) pontja alá. Kiemelte e körben, hogy az adóhatóságnak nem elégséges pusztán a DOKU rendszer megnevezését használni, mivel az adóhatósági belső megnevezésből kívülálló egyértelmű következtetést levonni az irat Air. 43. § (1) bekezdés a) pontja alá tartozására nem tud, ezért a döntés az Air. 73. § (1) bekezdésébe ütközik. Tévesnek találta a Kúria az adóhatóság azon álláspontját is, hogy az Air. 43. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt kógens jogszabályi rendelkezés alapján további indokolási, bizonyítási kötelezettség nem terhelte. A Kúria álláspontja szerint különös súlya van a megismerés lehetőségének az eljárás folyamatban léte alatt, az érdemi határozat meghozatala előtt. E körben az adóhatóság által is hivatkozott AB határozatban rögzítésre került, hogy a megismerés hiánya az adott esetben akár ki is zárhatja, hogy az ügyfél már az eljárás folyamán észrevételt tehessen a tényállás feltáratlanságára, avagy a későbbiekben a hatósági határozat iratellenességére. Ennek folytán az iratbetekintés törvényben biztosított jogának a sérelme annyiban jelenti a tisztességes hatósági eljáráshoz való alapjog korlátozását, amennyiben az ügyfél (adózó) nyilatkozattételhez és védekezéshez való jogát csorbítja. A Kúria helytállónak találta az elsőfokú bíróság ítéletét a kapcsolódó vizsgálatra vonatkozó megállapítások körében is. Kiemelte, hogy a kapcsolódó vizsgálatra vonatkozóan az elsőfokú adóhatározat nem tartalmazott sem döntést, sem indokolást, és az alperes a hiányos elsőfokú döntést hagyta helyben.
A Kúria, utalva a Kfv.I.35.087/2021/6. számú ítéletben, az EUB a C-407/08. számú (Knauff-Gipsz Kg.) ügyben hozott ítéletben, EUB C-430/19. számú (SC.CF. Srl.) ügyben hozott ítéletben, valamint a már hivatkozott AB határozatban foglaltakra hangsúlyozta, hogy az iratbetekintési kérelem nem tagadható meg az adóeljárás folyamatban léte során olyan kapcsolódó vizsgálati iratanyag vonatkozásában, amely az adóhatósági eljárás anyagaként a védekezéshez szükséges lehet. Az iratbetekintési kérelem nem utasítható el azzal az indokkal, hogy azt – majd a jövőben esetlegesen – az adóhatóság nem kívánja érdemi döntésének megalapozásához felhasználni (Kfv.V.35. 275/2021/4.).