Hírek

Az adóregisztrációs eljárást 2012. január 1-je óta alkalmazza az állami adó- és vámhatóság. Az adóregisztrációs eljárás célja, hogy megakadályozza, illetve megnehezítse a kifejezetten adóelkerülési célból létrehozni kívánt társaságok alapítását. A cégbejegyzésre kötelezett adózók adószámának megállapítására továbbra sem automatikusan kerül sor, hanem kizárólag az után, hogy az adó- és vámhatóság vizsgálta a törvényben meghatározott személyi kör (jellemzően többségi tulajdonosok, vezető tisztségviselők) adózói előéletét.
Az adóregisztrációs eljárás során az állami adó- és vámhatóság azt vizsgálja, hogy fennáll-e olyan, a törvényben taxatív módon meghatározott kizáró ok az adózó vezető tisztségviselőjével, cégvezetőjével, képviseletre jogosult tagjával, vagy korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság esetében az 50 százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal vagy minősített befolyással rendelkező tagjával, illetve részvényesével szemben, amely az adószám megállapításának akadályát képezi.
Ha az adózóval szemben fennállnak a törvényben meghatározott kizáró feltételek, az adóhatóság megtagadja az adószám kiadását, és a cégbíróság elutasítja a cégbejegyzés iránti kérelmet. Az adóregisztrációs eljárást az adó- és vámhatóság nem kizárólag az adószám megállapítása előtt folytatja le, hanem a cégbejegyzésre kötelezett adózók vezető tisztségviselőjének, cégvezetőjének, vagy törvényben meghatározott tagjának személyében bekövetkezett változással összefüggésben („cégvásárlás”) is lefolytatja az adóregisztrációs eljárást.
Az adófizetési biztosíték előírására az adóregisztrációs eljárás keretében kerül sor. Annak okait, hogy mikor szükséges ezen jogintézmény előírása, maga az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény ( a továbbiakban: Art ) 26. § határozza meg.
Az adófizetési biztosítékot az állami adó- és vámhatóság írja elő az adószám megállapítására irányuló kérelem benyújtásának napján. Az adófizetési biztosíték célja annak megakadályozása, hogy a gazdasági életben olyan társaságok működjenek, amelyek adótartozások felhalmozása révén károsítják a költségvetést. Amíg tehát az állami adó- és vámhatóság az adóregisztrációs eljárás során vizsgálja, hogy mennyire kockázatos egy adott személy gazdasági életben való részvétele, addig az adófizetési biztosíték megállapítására csak olyan társaságok esetében kerülhet sor, amelyek átestek az adóregisztrációs eljáráson, és jóllehet az adószámot a Nemzeti Adó- és Vámhatóság megállapította, azonban az adózó korábbi magatartása, előélete miatt mégis veszélyt jelenthet a költségvetési érdekekre.
Az állami adó- és vámhatóság az adószám megállapítását követően adófizetési biztosíték letételére kötelezi az adózót, ha
– az adózó vezető tisztségviselője, cégvezetője, képviseletre jogosult tagja; vagy
– korlátolt felelősségű társaság, zártkörűen működő részvénytársaság esetében az ötven százalékot meghaladó mértékű szavazati joggal vagy minősített többségű befolyással rendelkező tagja, részvényese;
– egyszemélyes gazdasági társaság esetében a tag vagy részvényes
olyan, más adózó volt vezető tisztségviselője, cégvezetője, tagja, vagy részvényese, amely az adószám megállapítása iránti kérelem benyújtásának napját megelőző öt éven belül az állami adó- és vámhatóságnál nyilvántartott, túlfizetéssel csökkentett, egymillió forintot, a legnagyobb adóteljesítménnyel rendelkező adózók esetében kétmillió forintot meghaladó adótartozással jogutód nélkül szűnt meg, feltéve, hogy a más adózóban fennálló vezető tisztségviselői, cégvezetői, tagi vagy részvényesi jogviszony a felszámolás vagy a kényszertörlési eljárás kezdő napját megelőző háromszázhatvanadik napon, illetve azt követően bármelyik nap fennállt, és az adóregisztrációs eljárás megindításának időpontjáig az adótartozás nem térült meg [Art. 26. § (2) bekezdés].
Mindezek alapján látható, hogy az állami adó- és vámhatóság megvizsgálja, hogy van-e az adózóban olyan közreműködő személy vagy vezető tisztségviselő, aki az adószám megállapítását megelőző 5 adóévben részese volt olyan adózó működésének, amely nagy összegű adótartozást halmozott fel. Amennyiben a társaság tagjai vagy vezető tisztségviselői között talál az állami adó- és vámhatóság ilyen „kockázatos előélettel” rendelkező személyt, kockázati biztosíték megfizetésére kötelezi az adózót, ugyanakkor az adószámát megállapítja.
Jogeset
Adózó vezető tisztségviselőjének személyében történt változás miatt az elsőfokú adóhatóság adóregisztrációs eljárásban 2018. július 17-én hozott határozatával (a továbbiakban: Előzmény Határozat) adózót 2 481 283 forint adófizetési biztosíték letétbe helyezésére kötelezte az Art. 26. § (2) bekezdése szerinti okból, azzal a felhívással, hogy a biztosítékot a határozat kézbesítésétől 30 napon belül kell megfizetni. A vezető tisztségviselő e határozatra tekintettel kimentési kérelmet terjesztett elő, melyet az elsőfokú adóhatóság 2018. augusztus 16-án kelt határozatával elutasított, az Előzményi Határozat így 2018. július 26-án véglegessé vált.
Adózó az Előzményi Határozat közlését követő harminc napon belül a biztosítékot nem helyezte letétbe, ezért az elsőfokú adóhatóság a 2018. november 9-én kelt határozatával törölte a adózó adószámát. E döntést az adóhatóság helybenhagyta. Adózó az előzmények után 2019. január 15-én kérte az adószám ismételt megállapítását. A kérelmet az elsőfokú adóhatóság a 2019. február 14-én kelt határozatával elutasította.
Adózó fellebbezése folytán eljárt adóhatóság a 2019. március 27-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolásában az Art. 26. § (5)-(6) bekezdései és 246. § (7) bekezdés a) pontja rendelkezéseire hivatkozott. Megállapította, hogy a biztosíték letétbe helyezésére a véglegessé vált Előzményi Határozat kézbesítésétől számított 30 napos jogvesztő határidőn belül volt lehetőség, a kötelezettség ezt követő pótlása nem bír jelentőséggel, a biztosíték letételének elmulasztása miatt elrendelt adószámtörlés esetén az adószám ismételt megállapítása nem lehetséges. Megállapította, hogy adózó részére 2019 februárjában kiállított adóigazolás tartalmának és adózó részére engedélyezett fizetési könnyítésnek nincs jelentősége.
Adózó keresetében előadta, hogy tartozásai nincsenek, a biztosítékot utóbb letétbe helyezte, melyet részére az adóhatóság nem utalt vissza. Álláspontja szerint az Art. 246. § (7)-(8) bekezdéseire tekintettel az Art. nem tartalmaz kizáró okot az Art. 26. § (5) bekezdésre utalva, ezért az adószám ismételt megállapításának feltételei esetében fennállnak.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletében a keresetet elutasította. Megállapította, hogy az Art. 26. § (5) bekezdése alapján a biztosíték letételére kötelező határozat kézbesítésétől számított 30 napos teljesítési határidő jogvesztő, ezt követően már joghatályosan nem teljesíthető a biztosíték letétele. Az Art. 26. § (6) bekezdése és a 246. § (7) bekezdés a) pontjának viszonyában az utóbbi jogszabályi feltétel nem teljesülésére utalva rámutatott, hogy az adószám törlésének oka a jogvesztő határidőn belüli – utóbb nem orvosolható – biztosíték-letétbe helyezési kötelezettség elmaradása volt. Utalt arra, hogy az Art. 246. § (8) bekezdése kizárólag az ügyben nem releváns (1) bekezdés szerinti esetek alóli kivételeket tartalmazza, ezért vizsgálni kellett a törlési ok alapjául szolgáló Art. 26. § rendelkezéseit. A jogvesztő határidő jelentőségét a biztosíték letétbe helyezésének okával összefüggésben is hangsúlyozta.
A Kúria döntése szerint a felülvizsgálati kérelem nem volt alapos. A Kúriának arról kellett döntenie, hogy az elsőfokú bíróság az Art. 26. §-a és a 246. §-a egyes rendelkezéseinek kapcsolatát helyesen értelmezte-e. A Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a közigazgatási jogvita lényeges, nem vitatott tényeihez – ilyen volt a biztosíték 30 napon belüli letétbe helyezésének elmaradása – képest a kiemelt jogkérdést helyesen döntötte el.
A jogerős ítélet jogi indokolásának ismétlése nélkül a Kúria az alábbiakat emelte ki. Az Art. 246. § (7) bekezdése sorolja fel azokat az eseteket, amelyek a törölt adószám ismételt megállapítására alapot adnak. A jogvitában ezek közül kizárólag az Art. 246. § (7) bekezdés a) pontjának volt jelentősége. Az adóhatóságnak és az elsőfokú bíróságnak is azt kellett eldöntenie, hogy a véglegessé vált Előzményi Határozat közléséhez képest az Art. 26. § (5) bekezdésében írt jogvesztő határidőben nem, csak később letétbe helyezett biztosíték olyan tény-e, amely miatt az adószám törlésének oka már nem áll fenn.
A Kúria – visszautalva a jogerős ítélet indokolására abban, hogy az Art. 26. § (5) bekezdés második mondatában írt határidő jogvesztő jellegű, ezért a biztosíték letétbe helyezésének e határidőn belüli elmulasztása utóbb joghatás kiváltására alkalmas jogcselekményként már nem teljesíthető – megállapította, hogy az Art. 246. § (7) bekezdés a) pontja helyes értelmezése mellett az adószám törlésének minden egyes feltétele el kell, hogy háruljon az e jogszabályhelyre alapítható ismételt adószám-megállapításhoz. Az Előzményi Határozat és az Art. 26. § (5) bekezdése alapján adózónak nem kizárólag a biztosíték letétbe helyezése volt a kötelessége, hanem az is, hogy ezt jogvesztés terhével határidőben teljesítse. Mindez a konkrét jogvitára vonatkoztatva azt jelenti, hogy a jogvesztő határidő elmulasztása miatt adózó – a törvény erejénél fogva [Art. 26. § (5) bekezdés] – már később sem tud olyan helyzetet előidézni, amellyel az adószám Előzményi Határozattal történő megszüntetésének minden okát elhárítja.
Adózó abban általában nem tévedett, hogy az Art. 26. § (6) bekezdése a 246. § jogtételére egészében utal, és abban sem, hogy különösen az Art. 246. § (8)-(9) bekezdései kifejezetten nem tartalmaznak utalást a 26. § (5) bekezdésére. A kodifikációnak azonban abból a sajátosságából, amely az Art. 246. § egyes bekezdései közötti utalásokkal, másrészt az Art. 26. § egyirányú utaló szabálya folytán az Art. 246. § alkalmazandóságával írható le, az következik (éppen az Art. 246. §-ból a 26. § felé visszautaló szabály hiányában), hogy az Art. 246. § rendelkezései nem értelmezhetők a 26. § rendelkezései nélkül. Különösen az Art. 246. § (7) bekezdés a) pontja nem, hiszen az adószám törlésének okaként értékelendő feltételek kizárólag a 26. §-ban találhatók. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság rendszertani és logikai értelmezése, és ezáltal érdemi döntése is jogszerű volt, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Kúria Kfv.I.35.591/2019/5.)
The post Adófizetési biztosíték appeared first on Adó Online.