Hírek

Az indítványozó bíróság előtt folyamatban lévő 37.K.32855/2017/18. számú per tárgya adózó 2012-2016. évi telekadó fizetési-kötelezettsége. Adózó 2012. december 27. napjától 70/240 tulajdoni hányadban tulajdonosa volt a Budapest, XXI. kerület belterületen található, 200110 hrsz.-ú, 3403 m2 területű, „kivett beépítetlen terület” elnevezésű ingatlannak. Telekadó bevallási kötelezettségét adózó 2013. január 9-én bevallás benyújtásával teljesítette, melyben tulajdoni hányadát nem tüntette fel, és 1000 m2-re vonatkozóan adómentességet vallott, melynek következtében 0 Ft adókötelezettsége keletkezett.   Az elsőfokú adóhatóság adózónál telekadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzésének eredményeként a 2017. április 24. napján kelt IV–412-6/2017. számú határozatában a 2013-2015. évekre vonatkozóan összesen 240.401 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet állapított meg, mely után 120.201 Ft adóbírságot szabott ki és 19.5288 Ft késedelmi pótlékot számított fel.
Adózó fellebbezése folytán eljárt alperes a 2017. augusztus 14. napján kelt BP/1008/07168-2/2017. számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A közigazgatási hatóságok a telekadó mértékét Budapest XXI. kerület Csepel Önkormányzatának a helyi adókról szóló 34/2012. (XI. 29.) számú önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. § (1)-(2) bekezdéseire és a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjára alapították.
Adózó az alperesi határozattal szemben keresetet nyújtott be, melyben – többek között – arra hivatkozott, hogy az Ör. magasabb szintű jogszabályba, a helyi adóktól szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 6. § c) pontjába ütközik. Véleménye szerint az adómérték megállapítása során az önkormányzat nem volt figyelemmel a helyi sajátosságokra, mivel minden telekre egységesen azonos adómértéket határozott meg.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: bíróság) 2018. szeptember 12. napján kelt, 37.K.32855/2017/18 számú végzésében a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/C. § (1) bekezdése alapján indítványozta a Kúria Önkormányzati Tanácsánál az Ör. 5. § (2) bekezdésének törvényességi vizsgálatára irányuló nemperes eljárást. Egyidejűleg az előtte folyó per tárgyalását a nemperes eljárás befejezéséig felfüggesztette.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa döntésének indokolása: a bíróság az egyedi ügyben alkalmazandó Ör. a vizsgált adóévekben hatályos 5. § (2) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezés törvényességi vizsgálatát kérte. A bírói indítvány szerint az Ör. nem differenciált kellően a telekadó mértékének meghatározásakor. A Kúria Önkormányzati Tanácsa több korábbi határozatában rögzítette, hogy az Önkormányzati Tanács bírói kezdeményezés esetén azt a jogot vizsgálja, amelyet a bírónak alkalmaznia kell. Így kerülhet sor hatályon kívül helyezett, vagy a későbbiekben módosult önkormányzati rendeletek vizsgálatára csakúgy, mint az abban az idősíkban hatályos magasabb jogszabályok figyelembevételére (Köf.5012/2016/4., Köf.5083/2012/4).
A perbeli ügyben a jogvita tárgyát az indítványozó bíróság előtt 2013., 2014, 2015. adóévhez kapcsolódó telekadófizetési-kötelezettség képezte, így mind a vitatott Ör., mind Htv. ebben az időintervallumban hatályos normaszövege jelenti az alkalmazandó jogot.
Az Ör. 2015. hatályban volt szövege értelmében
5. § (1) Az adó alapja a telek m2-ben számított területe.
(2) Az adó évi mértéke 130 Ft/m2.
(Az adó mértéke 2013. évben 105 Ft, a 2014. évben 108 Ft volt.)
A Htv. 2016. december 31-ig hatályban volt 6. § c) pontja szerint: „Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy: [c)] az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan – az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel – megállapítsa.”
Az önkormányzati telekadóztatási gyakorlat vizsgálata során a Kúria Önkormányzati Tanácsa több elvi jelentőségű megállapítást fogalmazott meg. A telekadó mértékére vonatkozó rendelkezés törvényességét vizsgáló Köf.5001/2013. számú határozatában – az Alkotmánybíróság határozataira utalással – megállapította, hogy „a vagyoni típusú adók célja az arányos közteherviselés elvének megvalósítása: a vagyonadó alapja minden adóalany vonatkozásában ugyanaz, a vagyontömeg, jelen esetben az ingatlantulajdon. Az adókötelezettség törvényi okból, a tulajdonolt vagyontömegre tekintettel keletkezik”. Ez azt jelenti, hogy a kötelezettség tartalma, mértéke a vagyontömeg értékéhez – amely egyben az adóalany teherviselő képességét is jelenti – igazodó kell legyen.” Ez az alapja a vagyonadók esetében az adózókkal szembeni azonos (önkormányzati) jogalkotói elbánásnak. E megállapítás normatív alapját elsődlegesen az Alaptörvény 30. cikk (1) bekezdése adja, e követelményt az önkormányzati jogalkotó esetében ugyanakkor a Htv. 6. § c) pontja közvetíti”.
A Kúria Önkormányzati Tanácsa tehát azt vizsgálta, hogy az Ör. vitatott rendelkezése figyelemmel volt-e az ingatlan értékére és az adóalany teherviselő képességére. A Kúria a Köf. 5042/2016/5. számú határozatában a forgalmi érték kérdésben is állást foglalt, e döntés elvi tartalma szerint a Kúria normakontroll eljárásában nincs lehetőség bizonyítás felvételére, ezért a telekadóval kapcsolatos ügyekben a telek forgalmi értékének meghatározása során az ügy irataiból kell kiindulni. Jelen ügyben az önkormányzat illetékességi területén lévő telkek forgalmi értékére, illetve az azt megalapozó helyi sajátosságokra, (a telkek elhelyezkedésére, rendeltetésére, megközelíthetőségére, közművesztettségére) vonatkozóan nem állnak adatok a Kúria rendelkezésére, azok az iratokból nem olvashatók ki, így ebben a vonatkozásban az Önkormányzati Tanács nem vizsgálja, nem vizsgálhatja vitatott szabályozást.
Az adóalanyokat terhelő adókötelezettség nagyságával és ezzel összefüggésben a teherviselő-képességgel kapcsolatban a Kúria Önkormányzati Tanácsa az Ör. 6. §-ába foglalt mentességi szabályokra is figyelemmel volt. A konkrét adókötelezettség megállapításakor és így az adómértéket rögzítő szabály törvényességének megítélésekor ugyanis nemcsak az adó alapjáról és mértékéről rendelkező, hanem az adókedvezményekről és mentességekről szóló szabályokat is értékelés körébe kell vonni. E szabályok együttese alapján határozható meg ugyanis a fizetendő adó adóalanyonkénti összege, ez vethető össze a teherviselő-képesség alapjával is vagy éppen ez alapján dönthető el, hogy az egyes adóalanyok között a fizetendő adó tekintetében áll-e fenn, és ha igen, milyen különbség.
Az Ör. 6. §-a szerint:
Mentes az adó alól:
a) a magánszemély tulajdonában lévő telek, amelyen lakóépület vagy hétvégi ház áll;
b) a magánszemély tulajdonában lévő telek, amelyre saját nevére szóló jogerős építési engedéllyel lakóépület építendő, az építési engedély jogerőre emelkedésétől 3 évig;
c)a telek adóköteles területéből 1000 m 2”.
Ezek alapján megállapítható, hogy az Ör.-ben nevesített, részben a telek tulajdonosához (magánszemély, illetve nem csak magánszemély tulajdonosok), részben a telek típusához (építménnyel vagy jogerős építési engedéllyel rendelkezik), illetve a telek méretéhez kapcsolódó mentességi szabályok figyelemmel vannak az adóalanyok teherbíró képességére. A szabályozásból ugyanis az következik, hogy csak azok a magánszemély tulajdonában álló telkek adókötelesek, amelyeken nem áll lakóépület, vagy hétvégi ház, illetve amelyre a tulajdonos nem rendelkezik jogerős építési engedéllyel, valamint azok a telkek, amelyeknek területe meghaladja az 1000 m2-t, azok is csak az 1000 m2 feletti rész vonatkozásában.
Az adó mértékének megállapításával kapcsolatban a Kúria Önkormányzati Tanácsa a következőket állapította meg. Az Ör. 5. § (2) bekezdése az adó mértékét 2015. évben 130 Ft/m2, 2014. évben 108 Ft/m2, 2013. évben 105 Ft/m2 összegben határozta meg. Htv. 21. §-a az adókivetés éveiben az adó alapját az önkormányzat döntésétől függően a telek m2-ben számított területében, vagy a telek korrigált forgalmi értékében állapította meg. Mivel a Htv. 6. § c) pontja és 22. § a) pontja alapján a peresített adóévek (2013-2015) mindegyikében a valorizált adó mértéke 300 forint/m2/év felett került meghatározásra, így az Ör.-ben megállapított adó mértéke magasnak semmiképp sem tekinthető, az törvényes.
Mindezek alapján a Kúria Önkormányzati Tanácsa megállapította, hogy a vizsgált időszakban az Ör. vitatott rendelkezése telekadó mértékére vonatkozón és az egyes adóalanyok között különbségtétel (magánszemélyek, nem csak magánszemélyek), valamint az azokhoz kapcsolódó mentességi szabályokból következően nem ellentétes a Htv. 6. § c) pontjában foglalt előírásokkal, mivel az telekadó mértékének meghatározásakor figyelembe vette az adózók teherviselő képességét, valamint az adó mértékét törvényesen állapította meg, így az Ör. 5.§ (2) bekezdése nem ütközik a Htv. 6. § c) pontjába. ( Kúria, Köf.5032/2018/4.)
The post Adókötelezettség és a diszkrimináció appeared first on Adó Online.