Hírek

Releváns jogszabályok:
– 2017. évi CLI. törvény az adóigazgatási rendtartásról
– 465/2017. (XII. 28.) Korm. Rendelet az adóigazgatási eljárás részletszabályairól

A cikk első részét itt olvashatja.
Az Air. 91. § szerinti jogkövetési vizsgálat célja a törvényekben előírt egyes adókötelezettségeknek határidőben, illetve az adó megállapítására, bevallására és megfizetésére alkalmas módon való teljesítésének ellenőrzése; az adóhatóság nyilvántartásában és az adózó nyilvántartásában, bevallásában szereplő adatok, tények, körülmények valóságtartalmának, illetve ezek hitelességének megállapítása érdekében történő adatgyűjtés; a gazdasági események valódiságának vizsgálata; adatgyűjtés az adóhatóság ellenőrzési tevékenysége támogatása érdekében, különösen becslési adatbázis létrehozásához, karbantartásához. Az Air. a jogkövetési vizsgálat keretében arra is lehetőséget ad, hogy az adóhatóság az állami adó- és vámhatóság nyomozó hatósági feladatait ellátó szerve által feltárt adatok és bizonyítékok alapján bűncselekmény elkövetési értékének megállapítása céljából is vizsgálja a gazdasági események valódiságát [Air. 91. § (2) bekezdés].

Az ellenőrzések közös szabályait, valamint az adóellenőrzésre, illetve a jogkövetési vizsgálatra vonatkozó különös szabályokat az adóigazgatási eljárás részletszabályairól szóló 465/2017. (XII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Adóig. vhr.) tartalmazza. Az alábbiakban összefoglaljuk az egyes ellenőrzési típusok jellemzőit.
a) Jogkövetési vizsgálat:
– nem teremt lezárt időszakot, ugyanazon időszakot többször is ellenőrizhetik;
– az ellenőrzés megkezdését követően önellenőrzés benyújtható;
– párhuzamosan az adózónál folyamatban lévő adóellenőrzés mellett is végezhető;
– a vizsgálat során feltárt egyes adókötelezettsége(ke)t érintő mulasztás esetén adónemet érintő megállapítást nem tehet, adókülönbözetet nem állapíthat meg, a feltárt mulasztással kapcsolatban legfeljebb mulasztási bírság kiszabására kerülhet sor.
b) Adóellenőrzés:
– lezárt időszakot teremt, ugyanazon időszak egyszer ellenőrizhető (kivéve ismételt ellenőrzés, lásd alább);
– az ellenőrzés megkezdését követően önellenőrzés már nem nyújtható be;
– párhuzamosan az adózónál folyamatban lévő jogkövetési vizsgálat mellett is végezhető;
– az egyes adónemeket érintő bevallott/bejelentett és a bevallani/bejelenteni elfelejtett adó, jogosulatlanul igényelt költségvetési támogatás különbözetét adókülönbözetként csak adóellenőrzés során lehet megállapítani.
Bejelentkezési kötelezettség
Amennyiben valamely adózó elmulasztja bejelentkezési kötelezettsége teljesítését, úgy szankciókkal kell szembenéznie. Az Art. 224. §-a alapján a természetes és nem természetes személy adózót 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal kell sújtani, ha adószámhoz kötött tevékenységet vagy adóköteles tevékenységet adószám hiányában folytat.
Azok a kontárok, akik vállalkozások érintő kötelezettségeket és terheket nem vállalják, lényegesen kedvezőbb piaci helyzetbe kerülhetnek. A költségvetés is jelentősen károsodik az elmaradt bevételek miatt. Az Art. hatályos rendelkezései az adóhatóság ellenőreinek lehetővé teszik, hogy még hatékonyabban léphessenek fel a tevékenységüket vállalkozói bejelentkezés, cégbejegyzés, illetve adóhatósági bejelentés, azaz adószám nélkül végzők ellen.
Azokban az esetekben, amikor a jogalkotó az alkalmazható szankció mértékét keretjelleggel határozza meg, a mérlegelés körében először a jogsértő magatartás értékelendő. A jogellenes cselekmény súlyának (azaz lehetséges vagy beállt következményeinek) mérlegelése után következhet az egyéniesítés, a szubjektív felróhatóság méltányosság keretében történő értékelése, ennek keretében az adózó adózási gyakorlata, általános jogkövetési hajlandósága, illetve az, hogy az adózó, illetve intézkedő képviselője, foglalkoztatottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el.
A mérlegelés során az okozott adózási érdeksérelmet, amelyet, mint lehetséges vagy beállt következményt, tulajdonképpen a jogellenes cselekmény súlyának megállapítása során kell figyelembe venni. A törvény már nem tartalmazza, hogy az eset összes körülményét figyelembe kell venni, e helyett a konkrét vizsgálandó szempontokat nevesíti. A bírság kiszabásánál mind az adózó javára, mind a terhére figyelembe veendő körülményeket fel kell tárni és mérlegelni kell. Az adóhatóságnak a mulasztási bírság kiszabásakor a határozatában indokolnia kell, hogy a körülmények mérlegelése során mely szempontokat, milyen súllyal vett figyelembe a szankció mértékének meghatározásakor.
A mulasztási bírság mellett alkalmazható szankció az árukészlet lefoglalása is.
Az adóhatósági szankciók között régóta fellelhetők olyan nem bírság típusú intézkedések is, amelyek fokozhatják a feketegazdaság ellen folytatott küzdelem eredményességét. Az engedély (például adószám) nélkül folytatott tevékenységek esetén így például továbbra is lehetőség nyílik a tevékenység eszközének, illetve az árukészletnek a lefoglalására.
Az intézkedés szorosan összefügg a vonatkozó mulasztási bírság szankcióval, tehát a lefoglalt értékek az ott előírt mulasztási bírság fedezetét képezik. Az intézkedés indoka egyértelműen az, hogy a felderített jogsértő (aki egyébként az adózás szempontjából eddig is „nem létezőnek”, azaz kontárnak minősült) legalább a jogerősen kiszabott bírságot fizesse meg.
A fentiek alapján tehát, ha az adóhatóság a természetes személy adózó terhére egyéni vállalkozói tevékenység bejelentéséhez kötött tevékenység vagy adóköteles tevékenység adószám hiányában történő végzése miatt mulasztási bírságot szab ki, a bejelentés nélkül folytatott tevékenység eszközét, termék-előállítás esetén annak eredményét, az árukészletet – a romlandó áru és az élő állat kivételével – a kiszabott bírság összegének mértékéig, annak biztosítékaként lefoglalhatja, és erről a mulasztási bírságot kiszabó határozatban rendelkezik.