Hírek

Releváns jogszabályok:
– 2017. évi CLI. Törvény az adóigazgatási rendtartásról
– 2017. évi CL. Törvény az adózás rendjéről
– 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről

A sorozat előző részét itt olvashatja.
Be nem jelentett foglalkoztatás
Ha az adóhatóság azt állapítja meg, hogy a foglalkoztatott, biztosítottnak minősülő személy bejelentésének határideje az ellenőrzés megkezdésének időpontjában már lejárt, és a munkavállaló bejelentése nem történt meg, akkor az Art. 225. § (1) bekezdése alapján mulasztási bírságot szab ki, valamint elrendelheti az üzlet lezárását, indokolt esetben alkalmazva az ismétlődésre vonatkozó szabályokat. A bejelentés elmulasztása leggyakrabban az írásba foglalt munkaszerződéssel történő munkaviszony és egyre sűrűbben az egyszerűsített foglalkoztatási jogviszony (alkalmi és idénymunka) kapcsán fordul elő. Ez az adózók körében leginkább preferált foglalkoztatási forma, amely a bejelentési mulasztás okán szabályosan létre sem jön.
A NAV évek óta nagy hangsúlyt helyez a foglalkoztatás szabályszerűségének vizsgálatára.
Az adóhatóság szolgáltatásai kibővültek az Art. 267. § (2) bekezdésének 2020. január 1-jétől hatályos módosítása következtében: ha az állami adó- és vámhatóság a foglalkoztató ellenőrzése során olyan, a foglalkoztatáshoz kapcsolódó tényt, körülményt észlel, amellyel összefüggésben az adótörvényekben foglalt rendelkezések megkerülését végleges döntéssel megállapította, ezt a tényt az érintett foglalkoztatottak tudomására kell hoznia.
Iratmegőrzési kötelezettség
Az Art. az iratőrzési kötelezettség nem teljesítése esetét súlyosabban szankcionálja az általános kötelezettségeknél, amely esetekben természetes személy adózó 200 ezer forintig, nem természetes személy adózó 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Az Art. 228. §-a alapján az adóhatóság az adózót 1 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja, ha iratőrzési kötelezettségének nem tesz eleget, vagy az iratait az ellenőrzés lefolytatására alkalmatlan állapotban nyújtja be. Ha az adózó iratmegőrzési kötelezettségének a nyomdai úton előállított számla, nyugta megőrzésének elmulasztásával nem tesz eleget, függetlenül attól, hogy a számla, illetve nyugta felhasználása ténylegesen megtörtént-e, a kiszabható mulasztási bírság összege természetes személy esetén 200 ezer forint, nem természetes személy adózó esetében 500 ezer forint és a hiányzó számlák, illetve nyugták számának szorzata által meghatározott összegig terjedhet.
Az Air. 69. § részletezi az eljárási bírság jogintézményét, amely lehetővé teszi, hogy az adóhatóság eljárási bírságot alkalmazzon, amennyiben az adózó vagy az adózónak nem minősülő személy az adóhatóság felhívása ellenére iratait, nyilvántartásait, bevallását a jogszabályban foglaltaknak megfelelően és az adóhatóság által megadott határidőben nem rendezi. Az eljárási bírság legkisebb összege esetenként 10 ezer forint, legmagasabb összege természetes személy esetén 500 ezer forint, nem természetes személy esetén 1 millió forint.
Az Art. kötelezettségként az adózót jelöli meg, mert az iratok megőrzésére kötelezett személy az adózó, amely kötelezettség megszegéséért ez által az adózó szankcionálható. Az iratmegőrzési kötelezettség megszegésének közvetett következménye lehet, hogy az adózó nem tudja igazolni az általa forgalmazott áru eredetét. Az Art. meghatározása szerint igazolatlan eredetű áru: mindaz az áru, anyag, amelyről az adózó az ellenőrzés időpontjában hiteles bizonylattal vagy bizonylat kiállításának alapjául szolgáló okirattal nem rendelkezik. Ha az adózó igazolatlan eredetű árut forgalmaz, terhére az adóhatóság az áru forgalmi értékének 40 százalékáig terjedő, de természetes személy adózó esetében legalább 200 ezer forintig, nem természetes személy adózó esetében 500 ezer forintig terjedő mulasztási bírságot szabhat ki.
Transzferár-adatszolgáltatás  
2022. adóévre már nem terheli transzferár-nyilvántartási kötelezettség a kapcsolt vállalkozások azon ügyleteit, melyeknek a szerződés alapján történő teljesítések értéke az adóévben általános forgalmi adó nélkül számított szokásos piaci áron a 100 millió forintot nem haladja meg, azzal, hogy az értékhatár megállapításánál – az összevonás tényétől függetlenül – a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségről szóló 32/2017. (X. 18.) NGM rendelet (a továbbiakban: TP-rendelet) szerint összevonható szerződések alapján történő teljesítések értékét együttesen kell figyelembe venni. A korábbi adóévekben az 50 millió forintot meghaladó értékű ügyletek esetében szükséges volt transzferár-dokumentációt készíteni, a 2022. adóévre már csak a 100 millió forintot meghaladó ügyletek esetében szükséges a transzferár-dokumentációt elkészíteni.
További változás, hogy a 2022. december 31-ét követően benyújtott társaságiadó-bevallásban kötelező adatszolgáltatási kötelezettség keletkezik a transzferárazással összefüggésben. Ilyen adatszolgáltatás az adózókat eddig nem terhelte. Ezt azért is szem előtt szükséges tartani, mert jelentősen nőtt a transzferár-dokumentáció elkészítésének mulasztása esetén felmerülő mulasztási bírság mértéke. A 2021-es adóévre vonatkozóan még a hiányzó és hiányosan elkészített dokumentáció 2 millió forintig terjedő mulasztási bírságot von maga után, az ismételt mulasztás pedig maximum 4 millió forint bírsággal sújtható.
2022. adóév és az ezt követő adóévekre vonatkozóan az adózó a szokásos piaci ár meghatározásával összefüggő nyilvántartási kötelezettségének megsértése, illetve e nyilvántartással összefüggő iratmegőrzési kötelezettségének megsértése esetén nyilvántartásonként (összevont nyilvántartásonként) 5 millió forintig terjedő, ismételt jogsértés esetén nyilvántartásonként (összevont nyilvántartásonként) 10 millió forintig terjedő mulasztási bírsággal sújtható. Ugyanazon nyilvántartás vezetésének ismételt elmulasztása esetén az adózó az első esetben kiszabott mulasztási bírság mértékének négyszereséig terjedő mulasztási bírsággal sújtható.
A társaságiadó-bevallásban teljesítendő transzferár-adatszolgáltatás tartalmát a TP-rendelet 8. § tartalmazza. A transzferár-adatszolgáltatás az ügylet megnevezését a 1–53. pont szerinti ügylettípus (például bérgyártás, szerződéses gyártás, ügynöki forgalmazás, korlátozott kockázatú forgalmazás, faktoring nyújtása, cash-pool, biztosítás nyújtása stb.) megfelelő megjelölésével tartalmazza. Az ügylettípusok részletes listáját a TP-rendelet 8/A. § (2) bekezdése határozza meg.
A transzferár-adatszolgáltatás tartalmazza az ügyletre legjellemzőbb TEÁOR-kódot, az ügyletben érintett további kapcsolt vállalkozás vagy vállalkozások elnevezését, belföldi adószámát, ennek hiányában külföldi adószámát, ennek hiányában nyilvántartási számát és adóügyi illetőségének államát; az ügylet felek között tárgyévben ténylegesen elszámolt nettó – forintban meghatározott – ellenértékét kapcsolt felenkénti bontásban; az ügylet tárgyévi teljesítéséhez kapcsolódó, minden érintett adóév Tao tv. 18. §-a szerinti társaságiadóalap-módosításának előjelhelyes összegét kapcsolt felenkénti bontásban; és a kiválasztott elsődleges szokásos piaci ár-megállapítási módszer megnevezését. Az adatszolgáltatás ezen felül tartalmazza a jövedelmezőségi mutató (üzemibevétel-arányos üzemi eredmény, üzemiráfordítás-arányos üzemi eredmény, árbevétel-arányos üzemi eredmény, bruttó árrés, Berry-ráta, eszközarányos üzemi eredmény vagy egyéb mutató) megnevezését a kiválasztott szokásos piaci ár-megállapítási módszertől függően.
Nem vonatkozik az adatszolgáltatási kötelezettség a nyilvántartás-készítési értékhatár alatti ügyletekre, a tőzsdei ügyletekre, illetve a hatósági áras, jogszabályban rögzített áras ügyletekre.