Hírek

A következőkben a Kúria egyik témát érintő döntését mutatjuk be: a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kelet-budapesti Adó- és Vámigazgatósága (elsőfokú adóhatóság) 2014. október 1. és 2014. december 31-ig terjedő időszakra vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló, pénzösszeg kiutalása előtti ellenőrzést végzett a felperesi adózónál. Az adózói társaság 2012. október 5-én kezdte meg tevékenységét, fő tevékenységi köre épület építési projekt tervezés. Székhelye … szám, tulajdonosai K. N. és dr. V. D. (házastársak). A cég a vizsgált időszakban dr. V. D-t foglalkoztatta ügyvezetőként. A vizsgálat kiterjedt a társaság értékesítését terhelő fizetendő és a beszerzéseit terhelő levonandó adó vizsgálatára. Előbbi adónemben a vizsgálat a fizetendő adó összegét a társaság bevallásával egyezően elfogadta.
A levonható adó vizsgálata körében megállapította, hogy a B … hrsz. alatti 598 m2 területű (kivett lakóház, udvar) belterületi ingatlan K. N. és dr. V. D. egyenlő arányú közös tulajdona. 2013. január 1. napján kelt nyilatkozatukban a tulajdonosok engedélyezték a felperes számára, hogy az ingatlanon található épületet elbontsa, az ingatlant összközművesítse, azon saját tulajdonú és felhasználású épületet építsen és az ehhez kapcsolódó ügyekben eljárjon. Az építkezés befejezése után a Budapest Főváros … kerület Jegyzője hatósági bizonyítványával adott ki használatbavételi engedélyt a 163,05 m2 hasznos alapterületű épületre. Adózó a vizsgálat időszakban építőanyagokat szerzett be, a fő beszállítói az O. Kft. a N. Kft. és a F. Kft. társaságok voltak. 2014. IV. negyedévi bevallásában 10.362.000 Ft adóalap után 2.798.000 Ft levonható áfát vallott be.
Az adózó 2016. május 19-én 16T201T szám alatt nyilatkozott, hogy az ingatlan tekintetében mind a bérbeadásra, mind az eladásra vonatkozóan az adómentesség helyett az általános szabályok szerinti adókötelezettséget választja. 2016. május 20-án az adóhatóság a nyilatkozatot elfogadta. A 2017. szeptember 18. napján kelt bérleti szerződéssel adózó az ingatlan lakóépületének 14,6 m2-ét kizárólagosan a B. Kft. részére, az ingatlan többi 144,4 m2 részét kizárólagosan K. N. … szám alatti lakosnak adta bérbe, azzal, hogy 9,2 m2 területű helyiségei a bérlők közös használatába kerülnek.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával adózó terhére 2.671.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 1.580.000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek, 1.091.000 Ft pedig adóhiánynak minősült. Kötelezte adózót az adóhiány megfizetése mellett 1.335.000 Ft adóbírság és 43.000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.
Az adózó fellebbezése folytán eljáró alperesi adóhatóság a 2017. február 28. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatában hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 124. § (1) bekezdés h) és i) pontjaiban foglaltakra, a 125. § (2) bekezdés d) pontjában, illetőleg a 126. § (1) bekezdésében írtakra. Megállapítása szerint adózó nem tudta igazolni, hogy a lakóingatlan túlnyomó részét bérbe fogja adni, ellenkezőleg csak az volt megállapítható, hogy a lakóépület hasznos alapterületéből 86,66% alapterületet kíván bérbe adni. Kiemelte, hogy a társaság nevében nyilatkozatot tevő K. N. 2015. március 26-án és december 4. napján is egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tett a bérbeadás útján történő hasznosításra. A rendelkezésre bocsátott tervrajzon maga jelölte be azt a területet, amelyet székhelyként kíván a felperesi társaság használni, ebből megállapítható, hogy a bérbeadásra szánt terület csupán az ingatlan 86,66%-át fedi le. Kiemelte, hogy a nyilatkozatot tevő a társaságnál a 2014. július 1. és szeptember 30. napjai közötti időre vizsgálatot lezáró revíziós jegyzőkönyv 2016. május 12-én részére történt kézbesítése után, 2016. május 19-én tette meg 16T201T bejelentését az általános szabályok szerinti adókötelezettség választásáról. Álláspontja szerint adózónak előzetesen be kellett volna jelenteni bérbeadási tevékenységére az adókötelessé tételre irányuló választását. Utalt arra is, hogy az ingatlanon családi ház került kivitelezésre, amelyről adózó fogadott be számlákat, miközben a társaság az ingatlanban tulajdoni hányaddal nem rendelkezett és ezen szándékukat a felek nem foglalták szerződésbe, csupán a tulajdonosi nyilatkozatot csatolták be.
Az adóhatóság a kereset elutasítását kérte a határozatában foglalt indokolás fenntartásával. Kiemelte, hogy adózó csupán az ingatlan alapterületének 86,55%-át kívánta bérbe adni, így nem teljesült az előzetesen felszámított adó levonásához szükséges Áfa tv. 124. §-a szerinti feltétel, így adólevonási kérelme 127.000 Ft-ot meghaladóan nem megalapozott. Az ingatlanon családi ház került felépítésre, abban adózó tulajdoni hányaddal nem rendelkezett.
Az elsőfokú ítélet: a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletében adózó keresetének helyt adott és az alperes határozatát megváltoztatva a kiszabott adóbírság, késedelmi pótlék és a terhére megállapított adókülönbözet részében azt hatályon kívül helyezte. Indokolásában hivatkozott az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés l) pontjára, 88. §-ára, 124. § (1) bekezdés h) és i) pontjaira, 125. § (2) bekezdés d) pontjára, illetőleg a 126. § (1) bekezdésében írt rendelkezésekre. A bíróság kiemelte, hogy nem fogadta el azt, mely szerint adózó az adóhatósági jegyzőkönyvben tudomására jutott tényállást követően, az abban foglaltakra tekintettel indokolatlanul módosította nyilatkozatát. Álláspontja szerint az adóhatósági eljárásban adózó nem volt elzárva attól, hogy indokolható módon nyilatkozatát megváltoztassa, a perbeli tényállás mellett azonban nem teljesen eltérő előadásokat tett, hanem csak a bérbeadásra vonatkozóan az adott idő pillanatbeli elképzeléseit közölte a hatósággal.
A Kúria döntése és jogi indoka: a perben azt a kérdést kellett az eljáró bíróságnak eldönteni, hogy az adólevonás jogát megtagadó alperesi adóhatósági határozat jogi érvelésével ellentétben adózót a bevallásában érvényesített adólevonási jog megillette-e. Adózó a B… sz. alatti ingatlan épület felépítéséhez beszerzett építési anyagok vásárlásáról szóló számlák áfa tartalmát szerepeltette a 2014. IV. negyedévi adóbevallásában. Az adó visszaigénylésének jogalapját az Áfa tv. 120. § a) pontjában, 124. § (1) bekezdés h) és i) pontjaiban és a 125. § (2) bekezdés d) pontjában írtakra alapította.
Az Áfa tv. 124. § (1) bekezdés h) pontja szerint az Áfa tv. 120. § és 121. §-tól függetlenül nem vonható le a lakóingatlant terhelő előzetesen felszámított adó, az i) pontja szerint pedig a lakóingatlan építéséhez, felújításához szükséges terméket terhelő előzetesen felszámított adó. Az Áfa tv. 125. § (2) bekezdés d) pontja szerint a 124. §-tól eltérően az előzetesen felszámított adó levonható abban az esetben is, ha az adóalany a terméket, szolgáltatást vállalkozásán belül a 124. § (1) bekezdésének h) pontjában említett esetben igazoltan egészben vagy túlnyomó részben úgy hasznosítja, hogy azt bérbe adja, azzal, hogy ha a lakóingatlan a 86. § (1) bekezdés l) pontja alá tartozik, a 88. § szerinti választási jogával úgy élt, hogy a bérbeadást adókötelessé tette.
Az Áfa tv. 86. § (1) bekezdés l) pontja szerint mentes az adó alól az ingatlan (ingatlanrész) bérbeadása, haszonbérbe adása. A tv. 88. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az állami adó és vámhatóságnak tett bejelentése alapján dönthet úgy is, hogy 86. § (1) bekezdésétől eltérően a 86. § (1) bekezdésének l) pontjában említett szolgáltatásnyújtását adókötelessé teszi.
A Kúria rögzítette, hogy az adólevonási jog megnyílta és az adólevonási jog érvényesítése időben elválhat egymástól. Az adólevonási jog akkor keletkezik, amikor az adó felszámíthatóvá válik, amikor az előzetesen felszámított adót meg kell állapítani. Az adózó azonban nem köteles az adólevonási jogot rögtön érvényesíteni. Különösen igaz ez akkor, ha az érvényesítéshez további felterelek szükségesek. A perbeli esetben adózót megillető adólevonási jog érvényesítése az Áfa tv. 88. §-ában és a 124-125. §-aiban írt feltételek teljesülése esetében nyílott meg számára. Adózó az ingatlan bérbeadását, mint szolgáltatást azonban csak 2016. május 19. napján kelt bejelentésével tette adókötelessé, az ingatlan tényleges bérbeadására ugyanakkor a perben támadott adóhatósági határozat meghozataláig nem került sor, azt adózó csak a közigazgatási perben csatolt bérleti szerződésekkel kívánta igazolni. Mindezek a feltételek az adóbevalláskor, adózói adólevonási jog érvényesítése időpontjában még nem álltak fenn. Erre figyelemmel a 2014. IV. negyedévi bevallás időpontjában a levonás jog érvényesítésére még nem volt jogalap.
Miután a fentiek szerint az érvényesítés időpontjában az adó levonásának jogalapja hiányzott, a Kúria mellőzte a bizonyítékok értékelése körében annak vizsgálatát, hogy az Áfa tv. 125. § (2) bekezdés d) pontjában írt „túlnyomó rész” jogszabályi feltétel az Áfa tv. 126. § (2) bekezdésben írtak szerint teljesült-e. A fentiek szerint a jogerős ítélet jogszabályt sértett, ezért a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján eljárva a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és adózó keresetét elutasította (Kúria, Kfv.35.574/2018/3).
The post Adólevonási jog és érvényesítése appeared first on Adó Online.