Hírek

Releváns jogszabályok:
– 2007. évi CXXVII. törvény az általános forgalmi adóról
– 2004. évi XXXIV. törvény a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról

Ki kell emelni, hogy egyúttal ez az időpont határozza meg a választással élő adóalanyok számára az adólevonási joguk gyakorlásának kezdetét is. Az Európai Unió irányelv előírásai értelmében a tagállamok előírhatják, hogy az adóalany adófizetési kötelezettsége legkésőbb az ellenérték átvételekor keletkezzen. Ezzel összhangban- e szabályokat alkalmazó- adóalany adólevonási jogával akkor élhet, amikor a saját beszerzései, igénybe vett szolgáltatási ellenértékét a szállító részére kifizette.
A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (továbbiakban: Héa-irányelv) 66. cikk b) pontja, illetve a 167.a cikk rendelkezik erről az adózási módról. A Héa-irányelvet a 2010/45/EU irányelv módosította. Magyarországon ezen elszámolási mód 2013. 01. 01-jétől választható, pénzforgalmi elszámolás néven annak szabályai a nemzeti jogszabályba beiktatásra kerültek. A választhatóság összeghatára a magyar jogszabály szerint 125 millió Ft-os éves bevételig terjedhet, mely megfelel a Héa- irányelv vonatkozó előírásainak.
A pénzforgalmi elszámolásra vonatkozó jogszabályokat az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Áfa tv.) XIII/A fejezete tartalmazza, az alábbiak szerint: A pénzforgalmi elszámolás az ezt választó, meghatározott éves árbevételt meg nem haladó áfa-alanyok részére lehetővé teszi, hogy az adókötelezettségüket az ügylet pénzügyi teljesítésének (ellenérték megfizetésének) időpontjáig elhalaszthassák, egyúttal ez az időpont határozza meg a választással élő adóalanyok számára az adólevonási joguk gyakorlásának kezdetét is.
Az Áfa tv-ben már találkozhattunk egy halasztást biztosító rendelkezéssel, melyet az Áfa tv. 61. § szabályoz, melyet az arra jogosult adóalanyok továbbra is alkalmazhatnak. Amennyiben azonban a pénzforgalmi elszámolás- lentebb részletezett- feltételeinek megfelelnek, akkor ezt az elszámolást is választhatják (ebben az esetben erre irányuló választásukat be kell jelentenie az állami adóhatósághoz). Tekintettel arra, hogy ezen szabályok különös rendelkezéseknek minősülnek, így ha az adóalany bejelentkezett az Áfa tv. XIII/A. Fejezete szerinti pénzforgalmi elszámolás hatálya alá, akkor – mivel a különös szabályok felülírják az általános rendelkezéseket – Áfa tv. 61. § szerinti szabályok már nem alkalmazhatóak, függetlenül attól, hogy az adóalany az Áfa tv. 61. §-beli feltételeknek esetleg meg is felel(ne).
A pénzforgalmi elszámolás választhatósága szigorú feltételeken alapul. Az adóalanyoknak meg kell felelniük a jogszabályban felsorolt együttes feltételnek, ugyanakkor tekintettel kell lenni a bevételi értékhatárra is. (Áfa tv. 196/C. § (1) bekezdés)
Az áfa-alany a pénzforgalmi elszámolás vonatkozásában abban az esetben élhet választási jogával, ha az összes termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték adó nélkül számított és éves szinten göngyölített összege sem a tárgy naptári évet megelőző naptári évben ténylegesen, sem a tárgy naptári évben ésszerűen várhatóan, illetve ténylegesen nem haladja meg a 125 000 000 forintnak megfelelő pénzösszeget. Mindez azt jelenti, hogy a bevételi értékhatár tekintetében az áfa-alanynak nemcsak a belföldi teljesítési helyű ügyleteit kell számba vennie, hanem az egyéb ügyleteit is, így pl. a külföldi teljesítési helyű vagy a fordított adózás hatálya alá tartozó általa teljesített ügyleteket is.
Az Áfa tv. tartalmazza azon kivételes ügyleteket, amelyek fejében megtérített (megtérítendő) ellenértéket a pénzforgalmi elszámolás választására jogosító felső értékhatárba nem kell beleszámítani, így pl:

tárgyi eszközként használt termék értékesítése,
immateriális jószágként használt, egyéb módon hasznosított vagyoni értékű jog végleges

átengedése,

a termék 89. § szerinti, közösségen belüli adómentes (termék)értékesítése,
a 85. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás,
a 86. § (1) bekezdés a)-g) pontjai szerinti adómentes, kiegészítő jellegű szolgáltatásnyújtás

fejében megtérített vagy megtérítendő ellenérték. (Áfa tv. 196/C. § (2) bekezdés)
A pénzforgalmi elszámolást a kizárólag belföldön letelepedett (ennek hiányában belföldi lakóhellyel, illetve tartózkodási hellyel rendelkező) olyan adóalany választhatja, aki a tárgy naptári év első napján kisvállalkozásnak minősül a kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló 2004. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Kkv.) szerint, vagy annak minősülne, ha a Kkv. hatálya alá tartozna. Az adóalany nem állhat csőd- vagy felszámolási eljárás hatálya alatt, s nem lehet alanyi adómentes jogállású. Az alanyi adómentes jogállást az is kizárja, hogy ezen jogállású adóalany főszabály szerint adófizetésre nem kötelezett és adólevonási jog sem illeti meg. (Áfa tv. 196/B. § (1) bekezdés)
A jogszabály szerint a választással élő adóalany a fizetendő adóját az adót is tartalmazó (bruttó) ellenérték jóváírásakor, kézhezvételekor állapítja meg. A fizetendő adó pénzforgalmi szemlélet szerinti megállapítását nem lehet általános jelleggel minden ügyletre kiterjesztően értelmezni, hanem az csak a törvényben meghatározott feltételek alapján teljesített ügyletek esetében alkalmazható. A feltételeknek nem megfelelő termékértékesítéssel, illetve szolgáltatásnyújtással kapcsolatosan a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany a fizetendő adóját az általános szabályok szerinti teljesítési időpontban állapítja meg (Áfa tv. 55-58. §).
Az ügylettel kapcsolatosan kiemelendő, hogy az adóalany az általa belföldön teljesített (és a kivételek közé nem sorolt) összes termékértékesítései, illetve szolgáltatásnyújtásai után állapíthatja meg a fizetendő adóját a pénzforgalmi adózás szabályai alapján, és csak azokra, melyeknek az Áfa tv. szerinti teljesítési időpontjai a pénzforgalmi elszámolás időszakára esnek.
Fontos, hogy a fizetendő adó megállapítására az adóalany által teljesített termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás következtében kerüljön sor. Így a pénzforgalmi elszámolást nem lehet alkalmazni pl. a Közösségen belüli termékbeszerzés, illetve termékimport után fizetendő adó, illetve a külföldi – belföldön nem letelepedett – adóalanytól igénybevett szolgáltatás (szolgáltatásimport) után fizetendő adó megállapítására, tekintve, hogy ezekben az esetekben nem az ügyletet teljesítő adóalany kötelezett az adó megfizetésére, hanem a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalany. Ugyanez érvényes az Áfa tv. 142. §-a szerinti ún. belföldi fordított adózás szerinti ügyletekre is, mert ezen ügyletek után is a beszerző, szolgáltatást igénybevevő köteles az adó megfizetésére.
Ugyancsak nem alkalmazható ezen elszámolási mód az Áfa tv. 11. §-a illetve 14. §-a szerinti (ténylegesen ingyenes) ügyletek esetében, valamint a saját vállalkozáson belül történő beruházás esetében sem, mert a pénzforgalmi elszámolás során a fizetendő adó olyan ügyletekkel kapcsolatosan kerülhet megállapításra, amely ügyletek ténylegesen ellenérték felszámításával járnak.
A pénzforgalmi elszámolás nem minden, az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében alkalmazható, ugyanis az Áfa tv. számos kivételt említ: ilyen kivétel az Áfa tv. 10. § a) pontja és 89. §-a szerinti termékértékesítés, valamint mindazon termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások, amelyekre az adóalany a törvény Második részében meghatározott más különös rendelkezéseit alkalmazza. (Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés)
Ezen ügyletek vonatkozásában a fizetendő adót nem az ellenérték kézhezvételekor, jóváírásakor kell megállapítani, hanem az Áfa tv. általános szabályai (Áfa tv. 55-58. §-ok) szerinti teljesítési időpontokban.
Az Áfa tv. 10. § a) pont szerinti részletvételi ügyletek, valamint zárt végű lízingügyletek során a termék birtokbaadása olyan szerződés alapján valósul meg, amely a termék határozott időre szóló bérbeadásáról vagy részletvételéről azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a jogosult a tulajdonjogot legkésőbb a határozott idő lejártával, illetve az ellenérték maradéktalan megtérítésekor megszerzi. Az adóalanynak ebben az esetben a fizetendő adót az általános szabályok szerint kell megállapítania, az Áfa tv. 55. §-a értelmében a termék birtokbaadásakor.
Az Áfa tv. 89. §-a szerinti adómentes közösségen belüli termékértékesítés esetében is az általános, az Áfa tv. 60. § (4) bekezdés szerinti szabályokat kell figyelembe venni.
Az Áfa tv. rendelkezései szerint a pénzforgalmi adózás nem alkalmazható az Áfa tv. Második részében foglalt különös jogállású adóalanyoknak azon ügyleteire, amelyek a különös adózás alá tartoznak, így nem alkalmazható például az alanyi adómentes jogállású adóalany által teljesített ügyletekre, az Áfa tv. XIV. fejezete szerinti mezőgazdasági tevékenységet végző adóalanyok által ún. kompenzációs rendszerben teljesített értékesítésekre –tekintettel, hogy ezen ügyletek után nincs áfa-fizetési kötelezettsége az értékesítő adóalanynak, mivel a felvásárlótól kompenzációs felárra jogosult-, valamint nem alkalmazható az utazásszervezési szolgáltatással kapcsolatosan alkalmazott ún. árrés adózással érintett ügyletekre, továbbá a használt ingóságokra, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó különös szabályok szerint adózó értékesítésekre sem.
A pénzforgalmi elszámolást választó adóalany az általa beszerzett eszközökkel, illetve igénybevett szolgáltatásokkal kapcsolatosan előzetesen felszámított (és rá áthárított) adóra vonatkozó adólevonási jogát nem gyakorolhatja az általános szabályok szerint, azaz az adólevonási jog keletkezésének időpontjában (tehát amikor az előzetesen felszámított adónak megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani), hanem legkorábban csak azon a napon, amikor az ügylet (adót is tartalmazó) ellenértékét a részére terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó számára megfizette. (Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés b) pont)
Mindezek alapján az adóalany az adólevonási jogát csak azon termékbeszerzések, illetve igénybevett szolgáltatások tekintetében köteles a pénzforgalmi elszámolás szerinti időpontban gyakorolni, amelyekkel kapcsolatosan az adót rá áthárítják.
Fontos észrevenni, hogy az adólevonási jog keletkezésének időpontja, illetve gyakorlásának legkorábbi időpontja az új szabály értelmében elválik egymástól. Az adólevonási jog keletkezésének időpontját a pénzforgalmi elszámolás alapján is az Áfa tv. általános szabályai szerint kell megállapítani, addig az adólevonási jog gyakorlásának kezdő időpontja tulajdonképpen kitolódik arra a napra, amikor a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany az általa eszközölt beszerzések, igénybevett szolgáltatások adót is tartalmazó ellenértékét a részére terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó számára megtéríti.
A levonási jog keletkezése szempontjából különbséget kell tenni aszerint, hogy pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalanytól történt-e a beszerzés, vagy sem.
Amennyiben az értékesítő élt a pénzforgalmi elszámolás alkalmazásával, akkor neki a fizetendő adót az ellenérték kézhezvétele, jóváírása napján kell megállapítania, és ezt az időpontot is magában foglaló adómegállapítási időszakról benyújtandó bevallásban köteles a fizetendő adót szerepeltetni. Vevői oldalon az adólevonási jog ugyanebben az időpontban nyílik meg– feltéve, ha a számlán szerepeltették a pénzforgalmi elszámolásra, adózásra történő utalást.
A pénzforgalmi elszámolás lehetőségével élő adóalanynak, vevőként arra kell tekintettel lenni, hogy
az értékesítő, eladó a pénzforgalmi adózás szabályait alkalmazza-e vagy sem. Amennyiben igen, akkor az adólevonási jog a pénzügyi teljesítéskor (az ellenérték értékesítő általi kézhezvételekor) nyílik meg az Áfa tv. 119. §-a alapján és az az Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdésének b) pontja alapján gyakorolható is, ugyanis az adóalany a levonási jogát a pénzforgalmi elszámolás időszakában már abban az adómegállapítási időszakban gyakorolhatja, amelyben az adót is tartalmazó ellenértéket megfizeti.
Abban az esetben, ha az értékesítő nem élt pénzforgalmi elszámolás választásának lehetőségével, de a vevő igen, akkor a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó vevő adólevonási joga a teljesítés időpontjában keletkezik az Áfa tv. 119. §-a alapján. A levonási jog keletkezésének időpontját megelőzően az adólevonási jog nem gyakorolható, azaz, amennyiben a beszerzés nem pénzforgalmi adózást alkalmazó értékesítőtől történt, akkor a levonási jog a teljesítési időpontban keletkezik, és ennek megfelelően nem számít, hogy már előre kifizetésre, pénzügyi rendezésre került a beszerzés, a pénzforgalmi adózást alkalmazó vevő vonatkozásában a levonási jog a teljesítés (és nem a pénzügyi teljesítés) szerinti időpontban gyakorolható.
Tekintettel kell lenni arra, hogy amennyiben az értékesítő adóalany pénzforgalmi adózást választ, akkor választása nemcsak a saját adólevonási jogának gyakorlására, hanem az ő vevője (szolgáltatását igénybevevője) adólevonási jogának keletkezési időpontjára is kihatással van, még akkor is, ha a vevő (igénybe vevő) saját magára nézve nem élt a pénzforgalmi elszámolás lehetőségével.
Az adólevonási jog keletkezésének időpontját az Áfa tv. 119. § (1) bekezdése szabályozza, mely szerint az adólevonási jog akkor keletkezik – ha az Áfa tv. másként nem rendelkezik –, amikor az előzetesen felszámított adónak (Áfa tv. 120. §) megfelelő fizetendő adót meg kell állapítani.
Az Áfa tv. 119. § (1) bekezdése 2012. október 16-tól kezdődő hatállyal a pénzforgalmi adózáshoz kapcsolódóan módosult, mely szerint ide tartozik az az eset is, amikor a fizetendő adó megállapítása az Áfa tv-nek a pénzforgalmi elszámolásra vonatkozó 196/B. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak alapján történik. Ezzel a módosítás világossá teszi, hogy a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalany által a „pénzforgalmi elszámolás” kifejezést tartalmazó számlában áthárított adó tekintetében a terméket beszerző, szolgáltatást igénybe vevő adóalany levonási joga a pénzforgalmi elszámolás lehetőségével élő adóalany fizetendő adó megállapítási időpontjában keletkezik. Tekintve, hogy a pénzforgalmi elszámolást alkalmazó adóalanynak a pénzforgalmi elszámolás időszaka alatt teljesített, Áfa tv. 196/B. § (2) bekezdés a) pont alá tartozó ügylete után a fizetendő adót az ellenérték kézhezvételének, jóváírásának időpontjában kell megállapítani, úgy a pénzforgalmi elszámolást nem alkalmazó, de pénzforgalmi elszámolású számlát befogadó vevő, beszerző adólevonási joga is ugyanebben az időpontban keletkezik (azaz amikor maga megfizette az ellenértéket).
Amennyiben az ellenérték részletekben kerül megfizetésre, jóváírásra, úgy a fizetendő adót az adott részlet kézhezvételekor, jóváírásakor legalább a megfizetett részlet erejéig meg kell állapítani. (Áfa tv. 196/B. § (3) bekezdés a) pont aa) alpont) A megfizetett részletet úgy kell tekinteni, amely már a fizetendő adó arányos összegét is tartalmazza.
Amennyiben a pénzforgalmi elszámolást választó adóalany a termékbeszerzés, illetve szolgáltatás igénybevételének ellenértékét részletekben fizeti meg, akkor a beszerzés során rá áthárított adó tekintetében az adólevonási joggal a megfizetett részlet erejéig élhet. (Áfa tv. 196/B. § (3) bekezdés a)pont ab) alpont)