Hírek

Az általános forgalmi adóról szóló 2007. CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) rendelkezéseit vizsgáljuk meg e témakörben.
Saját nevében teljesítő adóalany
Az Áfa tv. 138. § szerint termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adót – ha e törvény másként nem rendelkezik – az az adóalany fizeti, aki (amely) az ügyletet saját nevében teljesíti.
Az Áfa tv. az adófizetésre kötelezett személyének meghatározására vonatkozó főszabálya szerint minden olyan esetben, amikor a VIII. fejezet további rendelkezései nem alkalmazhatók az ott meghatározott feltételek hiányában, az adót a teljesítésre kötelezett adóalany fizeti. Szükséges megjegyezni, hogy e paragrafus alkalmazhatósága nem függ az ügylet teljesítőjének letelepedettségétől, illetőleg attól, hogy korábban adóalanyként nyilvántartásba vették-e vagy sem. Az Áfa tv. 139-142. § határozzák meg azokat az ügyleteket, amelyek esetében a főszabálytól eltérően nem a teljesítésre kötelezett, hanem a jogosult lesz az adófizetésre kötelezett. Ezen belül a 139-141. § tartalmazzák azokat az ügyleteket, amelyeknél a teljesítésre kötelezett belföldön nem rendelkezik, míg a 142. §-ban azon ügyletek kerültek felsorolásra, melyeknél a teljesítésre kötelezett jellemzően rendelkezik belföldön telephellyel. A fordított adózás mechanizmusa mind az adózó, mind az adóhatóság, illetve a költségvetés oldaláról nézve rendelkezik olyan jellemzőkkel, amelyek megkönnyíthetik a szereplők dolgát. A 139-141. §-ok alá tartozó, fordítottan adózó ügyletek esetében a teljesítésre kötelezett számára az ügylettel összefüggésben belföldön nem keletkezik adókötelezettség (bejelentkezés, adóbevallás benyújtás stb.), másrészt ellenőrzési oldalról vizsgálva az adó megfizetésének hiányából származó költségvetési kockázat is csökken, ideértve a 142. § alá tartozó eseteket is. Azokban az esetekben, amikor a törvény egy olyan adóalanyra telepíti az adófizetési kötelezettséget, aki/amely rendelkezik belföldön telephellyel, azzal szemben eredményesebben lehet érvényesíteni a jogszabályból fakadó kötelezettségeket. E megoldás azonban kizárólag olyan esetekben működhet, amikor az ügylet jogosultja legalább adóalanynak minősül.
Állandó telephely
Az Áfa tv. 137/A. § szerint az az adóalany, akinek (amelynek) belföldön állandó telephelye van, és úgy értékesít terméket, nyújt szolgáltatást, hogy belföldi állandó telephelye az előzőekben említett ügylet teljesülésében nem érintett, e fejezet alkalmazásában nem minősül belföldön gazdasági céllal letelepedettnek. A 137/A. §-ban rögzített szabály értelmezésekor szükséges figyelemmel lenni az Áfa tv. 254. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra is. Ez utóbbi rendelkezés kimondja, hogy amennyiben az Áfa törvény a gazdasági célú letelepedés helyéhez joghatást fűz, és az adóalanynak a 254. § (1) bekezdésében említett székhelye mellett egy vagy több állandó telephelye is van, a joghatást a székhelynek vagy annak az állandó telephelynek kell betudni, amely az adott ügylet teljesítésével a legközvetlenebbül érintett. Az érintettség fogalmát jelenleg sem az Áfa tv., sem pedig más belföldi jogszabály nem határozza meg. Az érintett telephely fogalmával kapcsolatban a Tanács a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: HÉA irányelv) végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról szóló 282/2011/EU végrehajtási rendeletének (a továbbiakban: Végrehajtási Rendelet) 53-54. cikkében foglaltak az irányadóak. (A Végrehajtási Rendelet 2011. július 1-jén lépett hatályba, a tagállamokban közvetlenül hatályos és közvetlenül alkalmazandó.) Az 53. cikkben előírtak szerint az adófizetésre kötelezett személyének megállapításakor kizárólag az adóalany olyan állandó telephelyét kell figyelembe venni, amely a személyi és tárgyi feltételek tekintetében kellően állandó jelleggel és megfelelő szervezettel rendelkezik azon termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez, amelyben részt vesz. Amennyiben az az állandó telephely, amellyel a teljesítésre kötelezett rendelkezik abban a tagállamban, ahol az adóztatandó termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást teljesítették, nem vesz részt a teljesítésben, a teljesítésre kötelezett adóalanyt ezen ügylet tekintetében az adófizetésre kötelezett személy megállapítása céljából nem lehet e tagállamban letelepedett adóalanynak tekinteni. Nem tekinthető az állandó telephely részvételének az, ha az adóalany ezeket az erőforrásokat csak adminisztratív támogatási feladatokhoz használja, mint például könyvvitel, számlázás, követelés-behajtás. Az erőforrások ilyen módon történő használatát nem úgy kell tekinteni, mint ami a teljesítéshez szükséges, hanem úgy, mint amely ezen ügylet jogi és számviteli kötelezettségeinek betartásához szükséges. Tekintettel arra, hogy a számlának tartalmaznia kell azt az adószámot, amely alatt az adóalany teljesítette az ügyletet, a kérdést ellenőrzési szempontból vizsgálva megállapítható, hogy ha a számlán az állandó telephely adószáma szerepel, ezt a telephelyet úgy kell tekinteni, mint amely részt vett az ügyletben, kivéve, ha ennek ellenkezőjét igazolják.
Az adófizetésre kötelezett meghatározásakor is vizsgálni kell, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal letelepedett-e. Ha ugyanis a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le (ennek hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön), akkor meghatározott, a lentiekben részletesen ismertetett szolgáltatások esetében az adót nem a szolgáltatást nyújtó, hanem a szolgáltatást igénybe vevő fél fizeti (Áfa tv. 140. §). Ezek a szolgáltatások azok, amelyek teljesítési helyének megállapítására az Áfa tv. 37. § (1) bekezdését, 39. és 40. §-át, a 42. §-át, valamint a 44. és 45. §-ának bármelyikét kell alkalmazni. Ennek megfelelően azon szolgáltatások esetében, ahol – az Áfa tv. 37. § (1) bekezdése szerinti főszabály szerint – a teljesítés helye az a hely, ahol a szolgáltatás igénybevevője gazdasági céllal letelepedett (ennek hiányában pedig az a hely, ahol lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye van), az adót a szolgáltatást igénybevevő – az Áfa tv. 36. §-a értelmében vett – adóalany fizeti. Az ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások (Áfa tv. 39. §), a személyszállítás (Áfa tv. 40. §), az adóalany részére nyújtott olyan szolgáltatások, amelyek kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási, sport- vagy más hasonló eseményekre, rendezvényekre (így különösen: kiállítások, vásárok és bemutatók) való belépést biztosítják, ideértve az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásokat is (Áfa tv. 42. §), valamint a közlekedési eszközök bérbeadása egyes eseteinél (Áfa tv. 44. §) és az éttermi és egyéb vendéglátóipari szolgáltatások nyújtása esetében (Áfa tv. 45. §) az adót a szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti.
Az adófizetésre kötelezett meghatározásakor azt is vizsgálni kell, hogy a belföldön állandó telephellyel rendelkező adóalanynak ez a telephelye mennyiben kapcsolódik az adott ügylet teljesítéséhez. Az adófizetésre kötelezettre vonatkozó, az Áfa tv. VIII. fejezetében található rendelkezések tekintetében – beleértve az Áfa tv. 140. §-át is – ugyanis nem minősül belföldön gazdasági céllal letelepedettnek az az adóalany, akinek (amelynek) belföldön állandó telephelye van, és úgy értékesít terméket, nyújt szolgáltatást, hogy belföldi állandó telephelye az előzőekben említett ügylet teljesülésében nem érintett (Áfa tv. 137/A. §).
Terméket beszerző belföldön nyilvántartásba vett adóalany
Az Áfa tv. 139. § Abban az esetben, ha a termék értékesítésére a 10. § d) pont, 32., 34. és 35. § bármelyikét kell alkalmazni, az adót a terméket beszerző belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti, feltéve, hogy a terméket értékesítő adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
A 139. §-ban foglalt rendelkezés alapján a fordított adózás szabályai szerint kell eljárni a belföldön teljesülő, építési-szerelési munkával létrehozott, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzendő ingatlan értékesítése [10. § d) pont], fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékek értékesítése (32. §), a gáz Közösség területén levő földgázrendszeren vagy bármely más, ilyen rendszerhez kapcsolt hálózaton keresztüli értékesítése, villamos energia értékesítése, továbbá a hő- vagy hűtési energia hő- vagy hűtési hálózaton keresztüli értékesítése esetén (34-35. §), feltéve, hogy a terméket értékesítő adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, illetőleg ennek hiányában lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön, a beszerző pedig belföldön nyilvántartásba vett adó alany.
A 140. § a) pontja értelmében, az Áfa tv. 37. §-ának (1) bekezdésével összhangban az igénybevevő letelepedettségének alapulvételével megállapított belföldön teljesülő szolgáltatások esetében, amennyiben a szolgáltatás nyújtója nem minősül belföldön letelepedettnek, a szolgáltatást igénybevevő adóalany válik adófizetésre kötelezetté. E szabály értelmezésekor fontos hangsúlyozni, hogy az adófizetésre kötelezett személyének meghatározása során nem az Áfa tv. 5-6. §-a szerinti adóalanyiság feltételeit kell vizsgálni, hanem szolgáltatás igénybevevőjének a teljesítési hely szabályok szerint (36. §) kell adóalanynak minősülnie. E rendelkezés alapján az adó fizetésére az igénybevevő adóalanyon túl a közösségi adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személy is kötelezett. Ettől eltérően azonban a 140. § b) pontja alapján az ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások (39. §), a személyszállítás (40. §), a kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási, sport- vagy más hasonló eseményekre, rendezvényekre való belépést biztosító, illetve az előbbiekhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatások (42. §), a közlekedési eszközök rövid időtartamú bérbeadása (44. §), valamint az éttermi és egyéb vendéglátóipari szolgáltatások (45. §) tekintetében az adófizetési kötelezettség abban az esetben fordul meg, ha a szolgáltatás igénybevevője belföldön nyilvántartásba vett adóalany.
Amennyiben a szolgáltatás igénybevevőjét belföldön nem vették nyilvántartásba, a felsorolt szolgáltatások tekintetében a főszabály az irányadó, azaz a teljesítésre kötelezett minősül belföldön adófizetésre kötelezettnek. Ez egyben azt is jelenti, hogy az ügyletet teljesítő adóalanynak abban az országban, ahol az ügylet teljesül, adóalanyként be kell jelentkeznie. E rendelkezésekből valamint a főszabályból fakadóan, amennyiben két belföldön gazdasági célú letelepedéssel nem rendelkező, illetőleg nyilvántartásba nem vett adóalany között zajlik egy belföldön teljesülő ügylet, a teljesítésre kötelezettnek kell belföldön az adófizetési kötelezettséget teljesíteni. Ugyanez a helyzet akkor, ha az ügylet jogosultjaként magánszemélyt vagy adóalanynak nem minősülő jogi személyt azonosítunk. Ilyen esetekben tehát fel sem merülhet, hogy a beszerzőnek, szolgáltatás igénybevevőjének kelljen Magyarországon bejelentkezni.
Az Áfa tv. 138. §-a az adófizetésre kötelezett személyének megállapítására vonatkozó főszabályként kimondja, hogy termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adót az az adóalany fizeti, aki/amely az adott ügyletet a saját nevében teljesíti (ún. „egyenes adózás)”, feltéve, hogy az Áfa tv. másként nem rendelkezik. Ezzel szemben az Áfa tv. 139. §-ában foglalt speciális szabály – a Héa-irányelvnek a cikk 2.2. pontja szerinti példaesetben hivatkozott szabályaival összhangban – külön rendelkezik arról, hogy az Áfa tv. 32. §-a szerinti különös teljesítési hely szabály alapján belföldön teljesülő, fel- vagy összeszerelés tárgyát képező termékek értékesítésére irányuló ügyletek esetében a termék beszerzőjének keletkezik adófizetési kötelezettsége, azzal a feltétellel, hogy
– a terméket értékesítő adóalany nem rendelkezik Magyarországon gazdasági célú letelepedési hellyel, illetve lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel; továbbá
– a termék beszerzője belföldön nyilvántartásba vett adóalanynak minősül.
Ez utóbbi különös szabály tehát a termék beszerzőjeként eljáró belföldön nyilvántartásba vett adóalanyokat nevesíti adófizetésre kötelezettként, vagyis az Áfa tv. általános szabályai szerinti „egyenes adózástól” eltérően az ún. „határon átnyúló fordított adózás” alkalmazását írja elő.
Szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany
Az Áfa tv. 140. § szerint abban az esetben, ha a szolgáltatás nyújtása teljesítési helyének megállapítására a) a 37. § (1) bekezdését kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybevevő – a 36. § értelmében vett – adóalany, b) a 39. és 40. §, a 42. §, valamint a 44. és 45. § bármelyikét kell alkalmazni, az adót a szolgáltatást igénybe vevő belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti, feltéve, hogy a szolgáltatást nyújtó adóalany belföldön gazdasági céllal nem telepedett le, gazdasági célú letelepedés hiányában pedig lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye nincs belföldön.
A hatályos szabályok értelmében amennyiben a szolgáltatásnyújtó nem telepedett le belföldön, úgy az általa nyújtott szolgáltatás után az igénybevevő adóalany az adófizetésre kötelezett. A törvény ezt a szabályt – az irányelvvel összhangban – tovább bővíti, vagyis amennyiben a szolgáltatást nyújtó adóalany nem telepedett le a teljesítési hely szerinti tagállamban, az adó fizetésére már nem csak az igénybevevő adóalany lesz kötelezve a saját nevében, hanem a közösségi adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személy is. További fontos változás, hogy csak és kizárólag az adófizetésre kötelezett személy megállapítása szempontjából nem letelepedett adóalanynak kell tekinteni a törvény alapján azt az adóalanyt is, akinek belföldön van ugyan állandó telephelye, azonban ez az állandó telephely nem vesz részt a szolgáltatás teljesítésében, abban nem érintett. Ez utóbbi esetben az igénybevevő adóalany, közösségi adószámmal rendelkező nem adóalany jogi személy lesz az adófizetésre kötelezett.
Fordított adózás
Az Áfa tv. 141. § szerint az Áfa tv. 91. § (2) bekezdésének b) pontjában említett termékértékesítés esetében ( háromszögügylet) az adót a terméket beszerző belföldön nyilvántartásba vett címzett [91. § (2) bekezdésének d) pontja] fizeti, ha a) a termék értékesítése a 91. § (2) bekezdésében említett feltételek szerint történik, valamint b) a termék értékesítője nevében [91. § (2) bekezdésének a) pontja] a belföldön nyilvántartásba vett címzett nevére történő számlakibocsátás tartalmában megfelel a Közösség azon tagállama jogának – összhangban a Héa-irányelv 3. fejezet 3-5. szakaszában foglaltakkal –, amelyben a termék értékesítőjét adóalanyként nyilvántartásba vették.
142. § (1) Az adót a termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője fizeti: ​ ​
a) a 10. § d) pontja szerinti termékértékesítés esetében;
b)  a szolgáltatás nyújtásának minősülő olyan építési-szerelési és egyéb szerelési munka esetében, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására, az ingatlan bontással történő megszüntetésére és rendeltetésének megváltoztatására (a továbbiakban együtt: ingatlanra vonatkozó tevékenység) irányul, feltéve, hogy az ingatlanra vonatkozó tevékenység hatósági engedélyhez vagy hatósághoz történő bejelentéshez kötött, amelyről a szolgáltatás adóalany igénybevevője előzetesen és írásban köteles nyilatkozni a szolgáltatás nyújtójának, azzal, hogy ha a hatósági engedély vagy hatósághoz történő bejelentés a szolgáltatásnyújtó által végzett, ingatlanra vonatkozó tevékenységhez kapcsolódik, a nyilatkozattétel az utóbbit terheli a szolgáltatás adóalany igénybevevője felé;
c)   munkaerő kölcsönzése, kirendelése, rendelkezésre bocsátása esetén, amely az a) pont szerinti termékértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtásnak minősülő olyan építési szerelési és egyéb szerelési munkához kapcsolódik, amely ingatlan létrehozatalára, bővítésére, átalakítására vagy egyéb megváltoztatására – ideértve a bontással történő megszüntetését is – irányul;
d) a 6. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése esetében;
e) a 86. § (1) bekezdésének j) és k) pontja alá tartozó termékértékesítés esetében, ha az értékesítő adóalany élt a 88. §-ban említett választási jogával;
f)  az adós és a hitelező, valamint az adós és a hitelező által kijelölt harmadik személy viszonylatában olyan termék értékesítése esetében, amely dologi biztosítékként lejárt követelés kielégítésének érvényesítésére irányul;
g)   a vállalkozásban tárgyi eszközként használt termék értékesítése, valamint egyéb, a teljesítésekor a szokásos piaci árat tekintve 100 000 forintnak megfelelő pénzösszeget meghaladó termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetében, ha a teljesítésre kötelezett adóalany felszámolási vagy bármely más, fizetésképtelenségét jogerősen vagy véglegessé vált döntéssel megállapító eljárás hatálya alatt áll;
h)   üvegházhatású gáz kibocsátására jogosító forgalomképes vagyoni értékű jog (kibocsátási egység) átruházása esetében; *
i)  a 6/A. számú mellékletben felsorolt termékek értékesítése esetében; *
j)  a 6/B. számú mellékletben felsorolt termék értékesítése esetén, amennyiben az nem tartozik a XVI. Fejezet szerinti különös rendelkezések hatálya alá; *
k)   az adóalany-kereskedő által teljesített 34. § (1) bekezdés a) pontja szerinti termékértékesítés esetében.
(2) Az (1) bekezdés f) és g) pontja szerinti ingatlanértékesítésre az (1) bekezdés e) pontjában meghatározottaknak is teljesülniük kell.
(3) Az (1) bekezdés alkalmazásának feltétele, hogy az ügylet teljesítésében érintett felek
a) mindegyike belföldön nyilvántartásba vett adóalany legyen, valamint
b) egyikének se legyen olyan, e törvényben szabályozott jogállása, amelynek alapján tőle adó fizetése ne lenne követelhető.
(4) A (3) bekezdés a) pontjának alkalmazásában – akár termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója vagy termék beszerzője, szolgáltatás igénybevevője minőségében, akár mindkét minőségben egyaránt – belföldön nyilvántartásba vett adóalany az Eva. hatálya alá tartozó személy, szervezet is.
(5)   Az érintettség valószínűsítése mellett az ügylet teljesítésében érintett bármelyik fél kérheti
a) a többi érintett féltől, hogy nyilatkozzon,
b) az állami adóhatóságtól pedig, hogy tájékoztassa
a (3) bekezdésben említett feltételek teljesüléséről, illetőleg arról is, hogy az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott esetben az értékesítő adóalany élt-e, és ha igen, milyen terjedelemben élt ott említett választási jogával.
(6) Az állami adóhatóság (5) bekezdésben említett tájékoztatási kötelezettségének köteles haladéktalanul eleget tenni. Az írásos megkeresésre adott adóhatósági választ az ellenkező bizonyításáig valósnak kell tekinteni. Az (1) bekezdés e) pontjában meghatározott esetben az adóhatóság tájékoztatási kötelezettségének a honlapján történő közzététellel tesz eleget.
(7) Az (1) bekezdés alkalmazása esetében a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója olyan számla kibocsátásáról gondoskodik, amelyben áthárított adó, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékérték nem szerepel.
(8)   Az (1) bekezdés i) pontja nem alkalmazható a XIV. Fejezetben szabályozott jogállású, mezőgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak e tevékenysége körébe tartozó termékértékesítésére és termékbeszerzésére.
Számla kibocsátójának adófizetési kötelezettsége
Az Áfa tv. 147. § (1) bekezdés szerint e törvény egyéb rendelkezéseitől függetlenül adófizetésre kötelezett az, aki (amely) számlán áthárított adót, illetőleg a 83. §-ban meghatározott százalékértéket tüntet fel. ​ ​(2) Az adót a számlán a termék értékesítőjeként, szolgáltatás nyújtójaként szereplő személy, szervezet fizeti, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a számlán más tüntette fel jogosulatlanul az (1) bekezdésben említett adatokat.
A számla kibocsátása, abban áthárított áfa feltüntetése felelősséggel jár, hiszen az áthárított áfa más adóalanyt adólevonásra jogosít. A törvény ezt a felelősséget úgy juttatja érvényre, hogy mindenkit áfa-fizetésre kötelez, aki (amely) a számlában áthárított adót, felszámított adómértéket tüntet fel. Amennyiben a számlakibocsátó adókötelezettségének elmulasztása adóhatósági ellenőrzés során derül ki, úgy a számlakibocsátót az adó megfizetésére adóhatósági határozat kötelezi, kivéve, ha kétséget kizáróan bizonyítani tudja, hogy a számlát jogosulatlanul állították ki a nevében (pl. ellopták a számlatömbjét).