Hírek

A közös hozzáadottérték-ad rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv 230 cikke és a vele összhangban lévő, az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) rendelkezései alapján a számla bármilyen devizanemben kiállítható. Devizás ügyletnek adózási szempontból csak az olyan ügyletek minősülhetnek, melyeknél a teljesítés ellenértéke kifejezetten devizában került meghatározásra a felek között. Így nem devizás az ügylet akkor, ha a teljesítés ellenértéke forintban került meghatározásra, azonban a pénzügyi rendezés devizában történik. Erre lehet példa, ha a szálloda a szobát Ft/éj címszóval kínálja, ugyanakkor elfogadja az euróban történő teljesítést is. Nem devizás a megállapodás akkor sem, ha a felek a szerződésben devizában jelölik meg az ellenértéket, azonban a deviza árfolyamát is rögzítik.
Külföldi pénznemben kifejezett ellenérték az, amikor a felek az ügylet ellenértékét pl. euróban határozzák meg. Nem minősül ilyennek, ha a felek megállapodásukban azt rögzítik, hogy az ellenérték 500 ezer EUR 2022.június 22-én alkalmazott MNB árfolyam szerinti Ft értéke, ez ugyanis Ft-ban történő meghatározást jelent, csak az ellenérték kiszámításának módját egy általuk meghatározott deviza aznapi árfolyamához kötik.
Az Áfa tv. 80. § – 80/A. §-ban foglaltak értelmében az egyes ügylettípusok esetében az alábbi időpontokban érvényes árfolyam figyelembevételével kell forintra átszámítani a külföldi fizetőeszközben megállapított adóalapot.
80. § (1) Termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása, valamint termék Közösségen belüli beszerzése esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt a (2) bekezdésben meghatározott árfolyamot kell alkalmazni, amely
a) termék Közösségen belüli beszerzése, illetőleg előleg fizetése esetében, valamint a 60. §-ban említett esetekben a fizetendő adó megállapításakor,
b) az 58. §-ban említett esetben a számla kibocsátásakor,
c) egyéb esetekben pedig a teljesítéskor
érvényes.
(2) Az alkalmazandó árfolyam az az utolsó, az (1) bekezdésben meghatározott időpontban érvényes, az adott külföldi pénznem valamely egységének forintban kifejezett ára, amelyet
a) belföldön pénzváltási engedéllyel rendelkező hitelintézet devizában eladási árként jegyez; vagy
b) a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalosan közzé tesz, feltéve, hogy a forintra történő átszámításra kötelezett (e § alkalmazásában a továbbiakban: kötelezett) így dönt, és erről a döntéséről az állami adóhatóságnak előzetes bejelentést tesz.
A 80. § (2) bekezdés b) pontja szerinti, MNB árfolyam alkalmazásával történő átszámítási szabály értelmében a 80. § (1) bekezdésben meghatározott időpontban (az adott napon) érvényes, MNB által közzétett árfolyamot kell alkalmazni. Az MNB honlapján található információ szerint az MNB a hivatalos devizaárfolyamokat hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és pénteken – kivéve, ha ezek nem munkanapok – állapítja meg. Az árfolyamokat a következő árfolyam közzétételéig kell érvényesnek tekinteni. A megjelölt napokon délelőtt 11 órakor kerül sor az árfolyam megállapítására, az árfolyamokat általában 12 óra körül teszik közzé.
Az előzőekben említett MNB árfolyam-közzétételi gyakorlat és az Áfa tv. 80. § összevetéséből következik, hogy az Áfa tv. 80. § (1) bekezdésében meghatározott időpont napján adott esetben két érvényes árfolyam is létezik: a délelőtti és a délutáni. Tekintettel arra, hogy az Áfa tv. 80. §-a szempontjából irreleváns, hogy a 80. § (1) bekezdés a) pontja szerinti fizetendő adó megállapítás vagy a b) pontja szerinti számla kibocsátás vagy a c) pontja szerinti teljesítés a nap melyik részében történik, így az adózó az adott napon érvényes mindkét árfolyamot alkalmazhatja az adóalap meghatározása során. Így például, ha az adóalany kedden teljesíti a termékértékesítést, (és az átszámításhoz ez az időpont meghatározó számára a 80. § (1) bekezdés c) pontja alapján), akkor az Áfa tv. 80. §-a szempontjából egyaránt irányadó az MNB által hétfőn közzétett árfolyam, valamint a kedden közzétett árfolyam, tekintettel arra, hogy kedden mindkét árfolyam érvényben volt. Ez az állítás még akkor is igaz, ha az adóalany kedden este teljesíti az értékesítést. Így az adóalap meghatározása szempontjából nem kell vizsgálni, hogy az értékesítés teljesítése a nap mely szakában valósult meg.
Más a helyzet, ha az adott napon az MNB nem állapít meg új devizaárfolyamot (pl. hétvége). Ilyenkor a legutoljára megállapított devizaárfolyamot kell érvényesnek tekinteni (pl. vasárnap a pénteken közzétett árfolyamot), ilyen esetben az adott napon egy érvényes árfolyam van, így az adóalany nem választhat más árfolyamot.
(3) A (2) bekezdés b) pontja szerinti választási jog úgy gyakorolható, hogy az valamennyi olyan termékértékesítésre, szolgáltatásnyújtásra és termék Közösségen belüli beszerzésre kiterjed, amely esetében az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett.
(4) Az a kötelezett, aki (amely) élt a (2) bekezdés b) pontjában említett választási jogával, attól a választása évét követő naptári év végéig nem térhet el.
(5)  Abban az esetben, ha az adott külföldi pénznemnek nincs – a (2) bekezdés a) pontja szerint – jegyzése, a forintra történő átszámításhoz a külföldi pénznem valamely egységének euróban kifejezett értékét kell alapul venni, amelyet az MNB vagy az Európai Központi Bank (a továbbiakban: EKB) az (1) bekezdésben meghatározott időpontot megelőző naptári negyedévre vonatkozóan tesz közzé.
80/A. § (1) bekezdés szerint a 80. § (2) bekezdésétől eltérően az adó alapjának forintra történő átszámításához választható az EKB által a 80. § (1) bekezdésében meghatározott időpontban hivatalosan közzétett legutolsó árfolyam is.
(2) Az eurótól eltérő fizetőeszközök közötti átváltást az egyes fizetőeszközök euróhoz viszonyított árfolyamának alkalmazásával kell végezni.
(3) Az EKB által közzétett árfolyam választására az MNB által közzétett árfolyam választására vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
81. § szerint termék importja esetében, ha az adó alapja külföldi pénznemben kifejezett, a forintra történő átszámításhoz azt az árfolyamot kell alkalmazni, amelyet a vámérték – ideértve a 74. § (2) bekezdésében említett esetet is – megállapításánál kell alkalmazni.
Alkalmazandó árfolyamok
A külföldi pénznemben kifejezett adóalap Ft-ban történő meghatározásához főszabály szerint a teljesítés napján érvényes árfolyamot kell figyelembe venni. Amennyiben azon a napon nincs kihirdetett árfolyam, akkor a legutolsó ismert árfolyam az irányadó.

Közösségen belüli termékbeszerzés esetén az alkalmazandó árfolyam az adófizetési kötelezettség megállapításának időpontjában érvényes árfolyam. Az Áfa tv. 63. § (1) bekezdésében foglaltak értelmében a fizetendő adót az ügylet teljesítését tanúsító számla kibocsátásakor, de legkésőbb a teljesítést követő hónap tizenötödik napján kell megállapítani.
Előleg esetében az Áfa tv. 59. §-ban írtakat kell vizsgálni, ugyanis ennek értelmében a fizetendő adót pénz vagy készpénz-helyettesítő fizetési eszköz formájában juttatott előleg esetében annak jóváírásakor, kézhezvételekor, egyéb esetben annak megszerzésekor kell megállapítani. Előlegfizetés esetén az előleg összege és az ügylet teljesítésekor fizetendő összeg eltérő időpontban, külön-külön képez adóalapot, melynek következtében ezen tételekre különböző időpontokban érvényes árfolyam alkalmazandó. Erre tekintettel az ügylet teljesítésekor kiállításra kerülő számlában az adóalapot meg kell bontani, mivel az előleg után már megfizetett áfa összegét az előleg átvétele, jóváírása és az ügylet áfatörvény szerinti teljesítési időpontja közötti árfolyamváltozás már nem befolyásolja. A tényleges teljesítésről kiállított számlában fel kell tüntetni a korábban már átvett, jóváírt előleg összegét, valamint az ellenértékből fennmaradó rész összegét. A Ft-ra történő átszámításkor a bruttó összegből le kell vonni az előleg összegét (az előleg az áfát már tartalmazza az Áfa tv. 59. § (2) bekezdés értelmében) és a fennmaradó összeget a teljesítés napján érvényes árfolyammal kell forintosítani.

Szolgáltatásimport esetében mikor a szolgáltatás teljesítési helyét a főszabály határozza meg, azaz a szolgáltatást igénybevevő adóalany gazdasági célú letelepedése, ennek hiányában lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye a teljesítés helye [Áfa tv. 37. § (1) bekezdés], és az Áfa tv. 140. §-ának a) pontja alapján a szolgáltatás igénybevevője az adófizetésre kötelezett, a fizetett előleg adófizetési kötelezettséget eredményez az előleget átadó igénybevevőnél. Amennyiben az előleg átvételét a nyújtó részéről kibocsátott számla vagy egyéb okmány nem kíséri, és ezért az átvétel jóváírás időpontjáról az előleget átadó igénybevevőnek nincs információja, akkor nem kifogásolható, ha az általa ismert átadás, terhelés időpontját tekinti meghatározónak az áfa-fizetési kötelezettség keletkezésének szempontjából.
Az előleghez kapcsolódóan fizetendő adóként megállapított adó az Áfa tv. 120. § 2012. január 1-jétől hatályos b) pontja alapján az általános szabályok szerint levonható, amennyiben annak egyéb jogszabályi feltételei fennállnak. Az Áfa tv. 127. §-a (1) bekezdésének bb) pontja szerint szolgáltatásimport esetén az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele, hogy az adóalany személyes rendelkezésére álljon a nevére szóló, az ügylet teljesítését tanúsító számla, illetőleg – ha a fizetendő adó megállapításakor számla nem áll az adóalany személyes rendelkezésére – mindazon okiratok, amelyek a fizetendő adó összegszerű megállapításához szükségesek.

Fordított adózás alá tartozó ügyleteknél az Áfa tv. 60. § (1) és (2) bekezdésében a fizetendő adót a következő időpontok közül abban az időpontban kell megállapítani, amelyik hamarabb bekövetkezik:

a) az ügylet teljesítését tanúsító számla vagy egyéb okirat kézhezvételekor, vagy
b) az ellenérték megtérítésekor, vagy
c) a teljesítést követő hónap tizenötödik napján.

Közösségen belüli termékértékesítés esetén az adót a teljesítés napját magába foglaló hónapot követő hó 15-én megállapítani. Abban az esetben, ha a számla kibocsátására ezen időponthoz képest korábban kerül sor, akkor a számla kiállításának a napján kell a fizetendő adót megállapítani. Az adóalap forintban történő átszámításához az ezen időpontban érvényes Áfa tv. 80. § (2) bekezdés szerinti árfolyamot kell alkalmazni.
Időszakos elszámolású ügyletek esetében az alkalmazandó árfolyam a számlakibocsátás időpontjában érvényes árfolyam. Az Áfa tv. 172. §-a értelmében a számlán az áthárított adót – a 80. § szerint meghatározott árfolyam alkalmazásával – forintban kifejezve abban az esetben is fel kell tüntetni, ha az egyéb adatok külföldi pénznemben kifejezettek. Amennyiben az áthárított adó forintban kifejezett összegének megállapítására tévesen, nem a számla kiállításának időpontjában érvényes árfolyam alapulvételével került sor, melynek következtében a számlán téves összegben szerepel az áthárított adó forintban kifejezett összege; kérdésként felmerülhet, hogy a hiba javítása során mely időpontban érvényes árfolyamot szükséges alkalmazni: az eredeti számla vagy a hibát javító számla kibocsátásakor érvényes árfolyamot. Figyelembe véve azt, hogy a forintban meghatározott adó téves összegének korrekciója nem eredményez összegszerű változást a felek között a külföldi pénznemben meghatározott elszámolás tekintetében, ezért az eredeti teljesítéshez képest nem valósul meg új adóztatandó tényállás. Ennek következtében a korrekció kizárólag az eredeti számla által dokumentált teljesítésre vonatkozó adatok figyelembevételével történhet, vagyis az árfolyamot érintő korrekció során a javítandó számla kibocsátásának időpontjában érvényes árfolyamot kell figyelembe venni. Mindezeken nem változtat azon körülmény sem, ha a számla korrekcióját az adóalany két lépésben végzi el, azaz a téves számlát sztornírozza és új, helyes összeget tartalmazó számlát bocsát ki.
Exportértékesítés tekintetében a termék 3. országba kerül. Erre az Áfa tv. nem tartalmaz különös szabályt, így a főszabályt szükséges alkalmazni, azaz a teljesítés időpontjában érvényes árfolyam lesz irányadó, a számlát a teljesítés időpontjának megfelelő árfolyamon kell Ft-ra átszámítani és nem a kiléptetés időpontjában érvényes árfolyamon.
Termékimport: Az Áfa tv. 81. §-ában foglaltak értelmében termékimport esetén a külföldi pénznemben kifejezett adóalap forintra történő átszámításakor a vámérték megállapítása során alkalmazott árfolyamot kell figyelembe venni. Az Európai Parlament és a Tanács, az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU rendelete (a továbbiakban: Uniós Vámkódex) 53. cikk (1) bekezdés a) pontjában foglaltak értelmében, ha az áru vámértékének meghatározásához használt tényezők annak a tagállamnak a pénznemétől eltérő pénznemben vannak kifejezve, mint ahol a vámérték megállapítása történik, akkor az illetékes hatóságok közzéteszik és/vagy az interneten hozzáférhetővé teszik az alkalmazandó átváltási árfolyamot.

A Bizottságnak, az Uniós Vámkódex létrehozásáról szóló 952/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet egyes rendelkezéseinek végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló (EU) 2015/2447 végrehajtási rendelet 146. cikkének rendelkezései értelmében a vámérték megállapítása céljából történő valuta átszámításhoz az alábbi árfolyamokat kell alkalmazni:
– azon tagállamok esetében, amelyek pénzneme az euró, az EKB által közzétett átváltási árfolyamot;
– azon tagállamok esetében, amelyek pénzneme nem az euró, az illetékes nemzeti hatóság által közzétett átváltási árfolyamot, vagy ha a nemzeti hatóság az átváltási árfolyam közzététele céljából kijelölt egy magánbankot, akkor az ezen magánbank által közzétett átváltási árfolyamot.
Az alkalmazandó átváltási árfolyamot minden hónap utolsó előtti szerdáján teszik közzé, amely a következő hónap első napjától kezdődően egy hónapig érvényes. Amennyiben az említett napon nem tettek közzé átváltási árfolyamot, akkor a legutolsó közzétett árfolyam alkalmazandó.
Ha a fentiek szerint nem került sor átváltási árfolyam közzétételére, a vámérték megállapítása során alkalmazandó árfolyamot az érintett tagállam határozza meg. Az árfolyamnak a lehető legpontosabban tükröznie kell az érintett tagállam pénznemének értékét.
A fentiekkel összhangban az uniós vámjog végrehajtásáról szóló 2017. évi CLII. törvény 138. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt rendelkezések értelmében az alkalmazandó árfolyam az MNB által minden hónap utolsó előtti szerdáján közzétett árfolyam. Ha ezen a napon nem tettek közzé átváltási árfolyamot, akkor a legutolsó közzétett hivatalos deviza-középárfolyamot kell alkalmazni.