Hírek

Jogszabályi háttér
Az Áfa tv. szerint a termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása esetében az adó alapjába beletartoznak:

a) az adók, vámok, illetékek, járulékok, hozzájárulások, lefölözések és más, kötelező jellegű befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót;
b) a felmerült járulékos költségek, amelyeket a termék értékesítője, szolgáltatás nyújtója hárít át a termék beszerzőjére, szolgáltatás igénybe vevőjeére, így különösen: a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjak és költségek (Áfa tv. 70. § (1) bekezdés)

Az b) pont alkalmazandó abban az esetben is, ha a járulékos díj és költség áthárítása külön megállapodáson alapul. (Áfa tv. 70. § (2) bekezdés)
Ezzel tulajdonképpen azonosan rendelkezik a Héa irányelv 78. cikke is, mely szerint az adóalap részét képezik a következő tényezők:

adók, vámok, díjak, illetékek és más kötelező jellegű befizetések, kivéve magát a HÉÁ-t;
azon járulékos költségek-így különösen a jutalék, a csomagolási, fuvarozási és biztosítási költségek-, amelyeket az értékesítést teljesítő a megrendelőre terhel.

Az első albekezdés b) pontjának alkalmazásában a tagállamok járulékos költségnek tekinthetnek olyan költségeket, amelyek külön megállapodás tárgyát képezik.
Az adó alapjának részét képezi a konkrét termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan – az általános forgalmi adón kívüli – fizetési kötelezettségként jelentkező adó, vám, egyéb kötelezettség. Ezen szabály azonban csak akkor alkalmazandó, ha ugyanaz a személy az áfa, illetve a másik adó alanya is. Így az áfa alapjába tartozik a jövedéki adó, ha a jövedéki adó alanyának a jövedéki adó fizetési kötelezettsége az adott ügylethez kapcsolódóan merül fel.  A fent említett b) pont szerint képezi az áfa alapját az olyan adó, illeték, amelynek megfizetésére a termék értékesítője, a szolgáltatás nyújtója köteles, s amelynek (illetve amelynek megfelelő összeg) átterhelésére nem jogszabályi kötelezettség, hanem a felek közötti megállapodás alapján kerül sor. Erre példa az az eset, ha a bérbeadó, az őt, mint tulajdonost terhelő építményadót a bérbevevőre terheli.
Távközlési adó továbbhárítása kapcsán a távközlési adóról szóló 2012. évi LVI. törvény 3. és 7. § szerint az adó alanya a szolgáltató, az adó megállapításának, bevallásának és megfizetésének a kötelezettsége is a szolgáltatót terheli. A szolgáltató távközlési adófizetési kötelezettségét nem befolyásolja, ha a szolgáltató az általános szerződési feltétel vagy előfizetői szerződés szerint megemeli a díjat, a távközlési adó továbbra is őt terheli.  A szolgáltató által a szolgáltatás árába „beépített” távközlési adó összege is a szolgáltatás ellenértékének minősül az Áfa tv. 65. § alapján, vagyis a szolgáltató a megemelt díj után köteles az áfát fizetni, függetlenül attól, hogy a megemelt díjat milyen okból kifolyólag vezette be és független attól is, hogy a távközlési adó esetleg a számlán külön szerepel.
Itt kell azonban megemlíteni, hogy az adóalany által, a saját nyilvántartásában elszámolási kötelezettséggel beszedett pénzösszeg, melyet az adóalany a termék beszerzőjétől, szolgáltatásigénybe vevőjétől kap, nem tartozik bele az adó alapjába.( Áfa tv. 71. § (1) bekezdés c) pont ) Ide tartozhat az ügyvéd által beszedett, valamely eljáráshoz kapcsolódó illeték összege, de az az összeg is, melyet az idegenforgalmi szolgáltatás nyújtó helyi adóként szed be- idegenforgalmi adó címen- a szolgáltatás igénybe vevőjétől, mely összeg tekintetében elszámolási kötelezettséggel tartozik a helyi önkormányzat felé. Utóbbi esetben az adó alanya és az adó beszedésére kötelezett személye is eltérő.
Manapság a vállalkozások komplex tevékenységeket végezhetnek. Ezekben az esetekben felmerül a kérdés, hogy a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás összes elemét egységesen vagy külön-külön kell megítélni az áfa alapjának meghatározásakor. A kérdést bonyolíthatja, ha az egyik tevékenység adóköteles, a másik viszont adómentes.
Az Áfa tv. fentebb említett 70. § (1) bekezdés b) pontja összetett ügyletek tekintetében lényegében átveszi a Hatodik irányelv 11. cikk (3) bekezdésében, valamint a Héa-irányelv 78. cikk b) pontjában szereplő, járulékos költségekre vonatkozó rendelkezéseit.
Az Áfa tv. járulékos költségek tekintetében csak példálódzó felsorolást tesz, a fogalom- meghatározást mellőzi. A termék vevője, szolgáltatás igénybe vevője által, a konkrét ügylettel összefüggésben, a felek között meghatározott ellenértéken felül fizetendő összegek járulékos költségként a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás adójogi sorsát osztják. A járulékos költségek közül a bizománnyal, egyéb közvetítéssel, csomagolással, fuvarozással és biztosítással összefüggő díjakat és költségeket külön is nevesíti a jogszabály. Ez azonban nem jelenti azt, hogy járulékos költségként csak ezek a költségek tartozhatnak az adó alapjába.
Termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértéke olyan esetben értelmezhető járulékos költségként, ha azt ugyanaz az adóalany teljesíti, aki a főügyletet is. Járulékos költségek jellemzően olyan költségek, amelyek elősegítik a fő ügylet megvalósulását, vagy kiegészítik azt, illetve a főügylet megvalósulásának következményeként szokásosan előfordulnak. Járulékos költségről csak abban az esetben beszélhetünk, ha ugyanazon adóalany teljesíti a fő-és melléktevékenységet is. A főtevékenység vizsgálatánál nézni szükséges azt, hogy az ügylet tekintetében milyen tevékenység elvégzésére irányult a megrendelő, vevő szándéka, illetve melyik az, amely csak elősegíti a főtevékenység megvalósulását.
Az adó alapjának részét képező – az általános forgalmi adón kívüli – fizetési kötelezettségként jelentkező adó, vám, egyéb kötelezettségre példaként az alábbi jogesetek szolgálhatnak.
A járulékos szolgáltatások, járulékos költségek fogalmának meghatározását az EUB végezte el, különös tekintettel az alábbi ítéletekre:
A C-349/96 Card Protection Plan (CCP) ügy tulajdonképpen az összetett ügyletek tekintetében az alapvető elveket, azokat a szempontokat fektette le, melyek az ilyen ügyletek meghatározása során döntő jelentőséggel bírnak. CPP hitelkártya tulajdonosoknak különböző körülmények bekövetkezése esetére (pénzügyi veszteség, útlevél, autókulcs, dokumentumok elvesztése) díjfizetés ellenében különböző szolgáltatásokat nyújtott. Mindezt egy biztosító társaságon keresztül nyújtotta. A biztosító nem közvetlenül a kártya tulajdonosokkal szerződött, hanem a CPP-vel. Mindezek mellett a hitelkártyát érintően egyéb szolgáltatást is nyújtott, mint pl. külföldi egészségügyi szolgáltatás igénybevétele, 24-órás szolgáltatás, kártyacsere, kedvezményes autóbérlés stb. A Bíróság ítéletében kimondta, hogy általában minden szolgáltatást, értékesítést különállónak és függetlennek kell tekinteni, másfelől a gazdasági szempontból egyetlen szolgáltatásból, értékesítésből álló ügyletet a HÉA- rendszer működő képességének megőrzése miatt nem szabad elemekre bontani mesterségesen.
Arra való tekintetre, hogy eldönthető legyen, valójában az adóalany az átlagos fogyasztó részére több különálló főszolgáltatást, illetve termékértékesítést teljesít, vizsgálni kell az ügylet egyedi jellemzőit. Mindenképpen egyetlenegy értékesítés történik akkor, ha az alkotóelemek egyike képezi a domináns szolgáltatást, egy vagy több további elem ezzel szemben pedig járulékos szolgáltatásnak tekintendő, melyekre vonatkozóan a főszolgáltatás adójogi szabályait kell alkalmazni. Járulékosnak akkor tekinthető egy szolgáltatás, ha az önálló célként a fogyasztó számára nem jelenik meg, de az a főszolgáltatás teljesítését segíti, azt élvezhetőbbé teszi. Az a tény, hogy az értékesítő egyetlenegy árat számolt fel a szolgáltatásért, nem jelenti azt minden esetben, hogy egyetlenegy szolgáltatásnyújtás történt. A Bíróság elismerte azonban, hogy abban az esetben, ha több elemből álló szolgáltatást nyújtanak egy konkrét árért, akkor az utalhat arra, hogy egyetlenegy szolgáltatásnyújtás történik.
 Két vagy több cselekmény közötti kapcsolat tekintetében a C-41/04. Levob Verzekeringen BV ügy több szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír. A holland csoportos adóalanyként regisztrált Levob biztosítási tevékenységgel foglalkozott, több szerződést kötött az amerikai FDP társasággal számítógépes program beszerzésére, átalakítására, hogy az általa kötött biztosítási szerződések feldolgozásához később azt használni tudja. Levob az alapprogramért fizetett ellenértéket az áfa bevallásban nem tüntette fel, szerinte az termékértékesítés. Ezzel szemben azonban az adóhatóság úgy ítélte meg, hogy az alapprogram értékesítése és átalakítása szolgáltatásnyújtásnak minősül, az egy ügyletnek tekinthető. Az eldöntendő kérdés az volt, hogy az ügylet két különálló ügyletnek tekintendő-e akkor, ha a felek két külön árat határoztak meg, illetve, hogy az egész ügylet szolgáltatásnyújtás-e, melynek részét képezi az átalakítás, illetve a program (külön történő) értékesítése az termékértékesítésnek minősül-e. A kérdés azért is fontos volt, mert ez mind a teljesítési hely szabályokra, az alkalmazandó adókulcsra, valamint az adómentesség szabályainak figyelembevételére kihatással volt. A Bíróság gyakorlatából következik, hogy abban az esetben, ha egy tevékenység több műveletből, illetve cselekményből áll, akkor az adott tevékenységre vonatkozó összes körülményt figyelembe kell venni annak eldöntéséhez, hogy egységet képező ügyletről van-e szó, illetve hogy az szolgáltatásnak minősül-e. A Bíróság a fenti CPP ügyben hozott ítéletére hivatkozott, valamint kimondta, hogy egységet képező ügyletről akkor beszélünk, ha egy vagy több ügyleti elemet kell főszolgáltatásnak, értékesítésnek tekinteni vagy ezzel ellenkező esetben, ha ezeket kell a főszolgáltatás, értékesítés járulékos szolgáltatásnak tekinteni.
Ez érvényes abban az esetben is, ha az adóalany két vagy több cselekménye olyan szorosan kapcsolódik egymáshoz, hogy azokat objektíve egyetlen osztatlan gazdasági ügyletként kell kezelni, azok elemekre bontása erőltetett lenne. Az ügyben szereplő program átalakítás mértéke, időtartama és költsége is döntő jelentőségű volt ahhoz, hogy a vevő azt használni tudja. Így az nem tekinthető járulékos jellegűnek, még akkor sem, ha két külön árat határoztak meg a tevékenységre. A Bíróság ezen egységet képező ügyletet (mérnöki vagy mérnöki tevékenységhez hasonló) szolgáltatásnyújtásnak minősítette.
 A fentiekből kiemelhető, hogy nem minden az adóalany által beszedett adó (áfát kivéve) képezi az adó alapját. Az Áfa tv. 70. § (1) bekezdés a) pontjának szabálya csak akkor irányadó és alkalmazható, amennyiben a terméket értékesítő, szolgáltatást nyújtó fél egyben a másik adó-, vám-, illeték-, hozzájárulásnak is az alanya. Amennyiben ugyanis az adóalany csak költségvetés javára jár el, akkor beszedett pénzösszeg nem képez áfa-alapot, az elszámolási kötelezettséggel átvett pénzösszegnek minősül.
Fő-és mellékszolgáltatás, fő-és járulékos értékesítés esetében az alapügyletet és a járulékos ügyletet is ugyanannak az adóalanynak kell teljesíteni, és ebben a viszonylatban a megrendelői oldalon is ugyanannak a személynek kell lennie. Fontos, hogy meg kell nézni, hogy a megrendelő szándéka elsődlegesen mire irányul, a felek mire és miért kötöttek szerződést. Ehhez kapcsolódóan kell vizsgálni a járulékos szolgáltatás viszonyát, mely vélhetően csak kiegészíti, elősegíti a főügylet megvalósulását, megszerzését.
Maga az Áfa tv. csak példálódzó jelleggel sorolja fel a járulékos költségeket. Összetett és a járulékos ügylet értelmezését az EUB végezte el, kimondva, hogy alapesetben minden szolgáltatást, értékesítést különállónak és függetlennek kell tekinteni, ugyanakkor a gazdasági szempontból egyetlen szolgáltatásból, értékesítésből álló ügyletet a HÉA-rendszer működő képességének megőrzése miatt nem szabad mesterségesen elemekre bontani. Minden esetben vizsgálni kell az ügylet sajátosságait, egyedi jellemzőit, a szerződés részleteit. Járulékosnak akkor tekinthető egy szolgáltatás, ha az önálló célként a fogyasztó számára nem jelenik meg, de az a főszolgáltatás teljesítését segíti, azt élvezhetőbbé teszi. Amennyiben az értékesítő egyetlenegy árat számol fel a szolgáltatásért, ez még nem jelenti azt minden esetben, hogy egyetlenegy szolgáltatásnyújtás történik. Abban az esetben, ha több elemből álló szolgáltatást nyújtanak egy meghatározott árért, akkor az akár utalhat arra is, hogy egyetlenegy szolgáltatásnyújtás történik, azonban, ha a felek két külön árat határoznak meg szerződésükben, valamint a szerződésük szerint a tevékenység több műveletből, illetve cselekményből áll, akkor az adott tevékenységre vonatkozó összes körülményt figyelembe kell venni annak eldöntéséhez, hogy egységet képező ügyletről van-e szó. Amennyiben az adóalany két vagy több cselekménye olyan szorosan kapcsolódik egymáshoz, elemekre bontása erőltetett lenne, akkor az ügyletet objektíve egyetlen osztatlan gazdasági ügyletként kell kezelni.