Hírek

​Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 11. § (1) bekezdés c) pontja szerint vagyoni értékű jog ingyenes alapítása, ilyen jognak vagy gyakorlásának ingyenes átengedése, továbbá az ilyen jogról ellenszolgáltatás nélkül történő lemondás az ajándékozási illeték tárgya. A vagyoni értékű jogról történő lemondás illetékének megállapítása során a haszonélvezeti jog értékét az Itv. 72. §-a alapján végzett számítás szerint kell figyelembe venni. Amennyiben a haszonélvezeti jog a teljes ingatlanon (a telken, valamint a felépítményen is) fennáll, úgy a haszonélvezeti jog alapja a számítás során az ingatlan teljes forgalmi értéke. Forgalmi értékként pedig – az Itv. 102. § (1) bekezdés e) pontjával összhangban – az ingatlan 2026-os pénzben kifejezett értékét kell figyelembe venni, amely „tartalmazza” természetesen az értéknövelő beruházás értékét is.

Az Itv. 26. § (1a) bekezdés d) pontja szerint mentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól az ingatlan forgalmi értékéből az épület forgalmi értékének megfelelő rész, ha a telek tulajdonosával kötött megállapodásból és az építés költségeit, körülményeit tanúsító egyéb okiratokból egyértelműen kitűnik, hogy az épületet a vagyonszerző hozta létre. Ez a mentesség azt a helyzetet kezeli, amikor a ráépítés során a ráépítő szerzi meg a teljes ingatlan tulajdonjogát. A konkrét esetben ráépítésről nincs szó, nem vitatottan a tulajdonos tulajdonát képezi az elkészült, saját maga által alkotott építmény. Jelen esetben a tulajdonos illetékfizetési kötelezettsége a tulajdonjogát terhelő vagyoni értékű jog megszűnése miatt keletkezik. Összességében tehát a konkrét esetben a haszonélvezeti jog megszűnése miatt ajándékozási illetéket kell fizetni, az illeték alapját pedig a 2026-os forgalmi érték adja.
A kérdés és a válasz az Adó szaklap 2026/10-es számában jelent meg.