Átalányadózásból kieső egyéni vállalkozó járulékbevallása
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 50. § (1) bekezdése értelmében az egyéni vállalkozó a vállalkozói jövedelem szerinti adózás helyett adóévenként, az adóév teljes egészére választhat átalányadózást, ha annak a jogszabályi feltételei fennállnak.
Az Szja tv. 55. §-a szerint az átalányadózásra való jogosultság a határozat véglegessé válásának napjával megszűnik, ha az egyéni vállalkozó terhére az adó- vagy vámhatóság számla- vagy nyugtaadási kötelezettség elmulasztásáért véglegesen mulasztási bírságot állapított meg.
Ugyanakkor az Szja tv. 56. § (2) bekezdése szerint, amennyiben az átalányadózást választó egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő az Szja tv. 53. §-a szerint számított jövedelem és/vagy átalányadó számítására vonatkozó rendelkezéseket nem az Szja tv. 50–55. §-ainak rendelkezései szerint alkalmazta, illetőleg nem a tényleges bevételét vette számításba, de az átalányadózás alkalmazására egyébként jogosult, a fizetendő adót az említett §-ok rendelkezései szerint kell megállapítania. Az átalányadózásra való jogosultság hiánya vagy a jogosultság elvesztése miatt a vállalkozói jövedelem szerinti adózásról szóló rendelkezések, illetőleg az Szja tv. Második rész rendelkezései szerint kell az adót megállapítani.
Mivel az adóév egészében egyéni vállalkozói tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az adóév egészére válaszhat átalányadózást, ezért – bár az Szja tv. az 55. § alkalmazása esetében erre kifejezett rendelkezést nem tartalmaz – ez azt jelenti, hogy az átalányadózásra való jogosultság elvesztése esetében az adóév teljes egészére veszti el az átalányadózás választására való jogosultságot is az egyéni vállalkozó. Ennek megfelelően ebben az esetben az Szja tv. 56. § (2) bekezdésének utolsó mondatát úgy kell értelmezni, hogy ha az egyéni vállalkozó átalányadózásra való jogosultságát az Szja tv. 55. §-a alapján veszíti el, akkor a jogosultság elvesztése miatt az adóév egészére állapítja meg a vállalkozói jövedelem szerinti adózásról szóló rendelkezések alapján a személyijövedelemadó-kötelezettségét.
A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 40. § (2) bekezdése szerint az szja-törvény szerinti átalányadózást alkalmazó biztosított egyéni vállalkozót havonta terhelő társadalombiztosítási járulék alapja az év elejétől [a Tbj. 6. § (1) bekezdés d) pontja szerinti biztosítási jogviszony keletkezésétől] a tárgynegyedév utolsó napjáig (az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony megszűnéséig) átalányban megállapított, személyijövedelemadó-köteles jövedelem, csökkentve az év korábbi negyedévében, negyedéveiben járulékalapként figyelembe vett összeggel, elosztva annyi hónappal, ahány hónapban az egyéni vállalkozói biztosítási jogviszony a tárgynegyedévben (akár egyetlen napig is) fennállt.
Az átalányadózó egyéni vállalkozónak a tárgynegyedévi járulékalap összegének megállapításakor azt kell vizsgálnia, hogy a tárgynegyedév utolsó napjáig mennyi az átalányban megállapított jövedelem, és a tárgynegyedév utolsó napjáig megállapított jövedelem alapulvételével kell meghatároznia a göngyölített járulékalapot. Ez egyben azt is jelenti, hogy a szóban forgó esetben nincs szükség a 2025. év első két negyedév 2558 jelű járulékbevallásainak önellenőrzésére vagy helyesbítésére, mivel az adózó a Tbj. 40. § (2) bekezdésének megfelelően járt el akkor, amikor a tárgynegyedév utolsó napjáig keletkezett, szja-előleg alapot képező átalányban megállapított jövedelem alapján határozta meg a járulékalapját.
A társadalombiztosítási járulékot és a szociális hozzájárulási adót a személyi jövedelemadótól eltérően nem előlegként kell teljesíteni, hanem az adott időszakra (negyedév) vonatkozó tényleges vagy képzett járulék- és szociálishozzájárulásiadó-alap után. A már megfizetett társadalombiztosítási közterhek az ellátási jogosultságot (például a táppénz) is befolyásolják.
Összegezve tehát, ebben az esetben az I. és II. negyedévre benyújtott 2558 jelű bevallásban feltüntetett adatokat nem kell önellenőrzéssel helyesbíteni. Attól kezdve, amikortól az átalányadózás helyett a vállalkozói jövedelem szerinti adózás szabályait kell alkalmazni, úgy kell bevallani és megfizetni a társadalombiztosítási járulékot és a szociális hozzájárulási adót, ahogy azt az erre vonatkozó rendelkezések előírják.
A kérdés és a válasz az Adó szaklap 2026/1-2-es számában jelent meg.