Hírek

Releváns jogszabály:
– 2017. évi CLI. törvény az adóigazgatási rendtartásról
– 2017. évi I. Törvény a közigazgatási perrendtartásról

Az adóhatóság megállapításait jegyzőkönyvbe foglalja. Ha az ellenőrzés a vállalkozási tevékenységben résztvevők alkalmazásával összefüggésben tartalmaz megállapítást, a jegyzőkönyv tartalmazza a természetes személyek azonosításához szükséges adatokat is. Az ellenőrzés a jegyzőkönyv átadásával fejeződik be. Ha a jegyzőkönyvet kézbesíteni kell, az ellenőrzés a postára adás, illetve a tárhelyen történő elhelyezés napjával zárul. Ha az adóhatóság büntetőeljárást kezdeményez, külön jegyzőkönyvet készít. A büntetőeljárást kezdeményező jegyzőkönyvet az adóhatóság az adózónak nem adja át.
Az ellenőrzést az adózó észrevétele alapján az észrevétel beérkezésétől, szóban előterjesztett észrevétel esetén annak jegyzőkönyvbe foglalásától számított legfeljebb harminc napig, jogkövetési vizsgálat esetében legfeljebb tizenöt napig lehet folytatni. Az ellenőrzést az ellenőrzés befejezésétől számított harminc napon belül, az ok felmerülésétől számított tizenöt napig akkor is lehet folytatni, ha a tényállás tisztázása válik szükségessé. Az adóhatóság az adózót a kiegészítő ellenőrzésről a kiegészítő ellenőrzés kezdő napjának megjelölésével haladéktalanul értesíti. A kiegészítő ellenőrzésről kiegészítő jegyzőkönyvet kell készíteni.
Adóellenőrzés esetén az adóhatóság az ellenőrzés eredményétől függetlenül a megállapításokról határozatot hoz (utólagos adómegállapítás). Egyéb esetben határozatot csak akkor hoz az adóhatóság, ha valamilyen kötelezettség teljesítését írja elő, vagy jogkövetkezményt állapít meg. (Air. 115-117. §)
Jogeset
A felperes telephelyén az elsőfokú adóhatóság 2014. március 10-én áru eredetének vizsgálatára irányuló, adatok gyűjtését célzó helyszíni ellenőrzést végzett, amely eljárásban 2014. április 25-én, az adóhatóság hivatali helyiségében kiegészítő jegyzőkönyv került felvételre. A felperesnél áfa adónemben bevallások utólagos ellenőrzésére is sor került. A felperes itt betekintett a revízió irataiba és arra hivatkozva, hogy az operatív ellenőrzés súlyosan jogsértően zajlott, 2018. októberi beadványában egyéb kérelmek mellett az adatgyűjtésre vonatkozó jegyzőkönyvek másolatának kiadását is kérte. Az elsőfokú adóhatóság a kérelemnek helyt adott és megküldte a felperesnek az adatok gyűjtésére vonatkozó két jegyzőkönyvet, a hozzájuk tartozó mellékletekkel együtt. A 197 oldal terjedelmű másolat után 20 ezer forint eljárásiilleték-fizetési kötelezettséget állapított meg. Jogorvoslati záradékában arról tájékoztatott, hogy az illeték meg nem fizetése esetén a felperes 200 ezer forint mulasztási bírsággal sújtható.
A felperes 800 forint illetéket rótt le, arra hivatkozva, hogy beadványában csak a pontosan megjelölt iratokat kérte, ami nem 197 oldal terjedelmű. Az elsőfokú adóhatóság határozatában az alacsony szintű adózási érdeksérelemre tekintettel mellőzte a mulasztási bírság kiszabását, de továbbra is kötelezte a felperest a teljes terjedelmű iratmásolat utáni illetékkülönbözet, a 19 200 forint megfizetésére.
Az alperes helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolása szerint a felperes az ellenőrzési és a kiegészítő jegyzőkönyvek teljes terjedeleméről kért másolatot, ami magában fogalja a jegyzőkönyvet és mellékleteit. A felperes személyesen benyújtott keresetében előadta, hogy az adatok ellenőrzésére irányuló eljárási cselekmények kirívóan jogellenesek voltak, amelyek kihatottak az adóellenőrzésre. Álláspontja szerint egyértelmű, hogy beadványában milyen iratokról kért másolatot. Az ennek megfelelő eljárási illetéket megfizette, a nem kért másolatokért nem kell fizetnie.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította a felperes keresetét. Indokolásában rögzítette, hogy a felperes keresetének az adóellenőrzési eljáráshoz kapcsolódó (pl. az iratbetekintések során tapasztalt jogszerűtlenségekre vonatkozó) kifogásait ebben a közigazgatási perben nem vizsgálhatta. Ebben a közigazgatási perben kizárólag a másolati illeték kiszabására vonatkozó határozatok jogszerűségének felülvizsgálatára kerülhetett sor. Az iratmásolatok esetében megállapította, hogy a beadványban a felperes a jegyzőkönyv, valamint a kiegészítő jegyzőkönyv másolatának megküldését kérte. Erre tekintettel azt vizsgálta, hogy a beadvány szerinti „teljes terjedelemben” történő megküldésére irányuló felperesi kérelmet hogyan kellett értelmezni: az adóhatóságnak kizárólag a jegyzőkönyvek másolatát, vagy a jegyzőkönyvek mellékleteit is meg kellett küldenie.
Értékelése szerint az Air. 115. § (1) és 97. § (2) bekezdéséből következően az adózót megillető észrevételezési jog gyakorlásához nélkülözhetetlen az, hogy az ellenőrzésről készült jegyzőkönyv minden megállapítást tartalmazzon a megsértett jogszabályok megjelölésével és a megállapításokat alátámasztó bizonyítékokkal együtt. Az adóhatóság ezért köteles a jegyzőkönyvhöz mellékletként csatolni minden olyan iratot, amelyre a megállapítása megtételekor figyelemmel volt. Mindebből pedig az következik, hogy az adóhatóság a jegyzőkönyvet és annak mellékleteit egy egységként köteles kezelni, azokat szét nem választhatja, hiszen a tisztességes eljárás elvének megfelelően ilyen módon biztosítható az adózók részére a hatékony jogorvoslathoz való jog.
Ennek következtében az alperes a beadvány szerinti kérelmet alappal értelmezte akként, hogy a felperes a jegyzőkönyvek és az azok szerves részét képező mellékletek másolatának megküldését kérte. Így a beadványnak megfelelően küldte meg a felperes részére a szóban forgó jegyzőkönyvek, valamint – azzal egységet képező – mellékletek másolatát, összesen 197 oldal terjedelemben. A megküldött másolatok után az adóhatóság, az illeték mértékére az illetékről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 3. § (4), 73/A. § (1) bekezdéseit és a perbeli időszakban hatályos IV. melléklet 1. pontját alkalmazva, alappal hívta fel végzésében a felperest 20 000 forint másolati illeték megfizetésére, és mivel a felperes ebből csak 800 forint illetéket fizetett meg, ezért az adóhatóság alappal kötelezte az első- és másodfokú határozatában a felperest 19 200 forint leróni elmulasztott illeték megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság alaptalannak tekintette a felperesnek a beadványhoz kapcsolódó alperesi tájékoztatás elmaradását, a peres eljárás során csatolt közigazgatási iratok teljeskörűségét vitató kérelmét. A felperes tanúbizonyítási indítványát azért mellőzte az elsőfokú bíróság, mert a tényállás megállapításához az szükségtelen volt, jogkérdésben kellett dönteni és nem felelt volna meg a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (2) bekezdésének sem. Az alperes által becsatolt közigazgatási iratokat az elsőfokú bíróságnak nem kellett megküldenie a felperesnek, a Kp. 2. § (6) bekezdése alapján azok megismerését kellett lehetővé tenni, és a felperesnek erre módja volt, azokba az irodán betekinthetett volna.
A felperes felülvizsgálati eljárásban kifejtett álláspontja szerint a jogerős ítélet nem tartalmaz indokolást arról, hogy miért nem volt a per tárgya valamennyi kereseti kérelme, továbbá arról sem, hogy bizonyítási indítványait miért utasította el az elsőfokú bíróság.
A Kúria megítélése szerint a felperes felülvizsgálati kérelme nem volt alapos. A felülvizsgálati kérelemnek azon előadása, miszerint az elsőfokú bíróság előtt a keresetlevél tartalmától függetlenül is ismert volt, hogy a jelen per célja és tétje nem csupán annak eldöntése, hogy 19 200 forint másolati illetékkel kevesebbet kell-e megfizetnie, nem egyeztethető össze a Kp. 85. § (1) bekezdésével. Eszerint a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között vizsgálja. A felperes keresetében egyértelműen az eljárási illeték megfizetésére kötelező alperesi határozatot támadta, az adóellenőrzésről hozott másodfokú alperesi határozatot nem ezen keresetében vitatta. Az elsőfokú bíróság helytállóan határozta meg a per tárgyát, az intézményi jellemzők feltárásával megalapozottan következtetett a jegyzőkönyv és mellékletei közötti kapcsolatra, amennyiben az iratmásolat kiadására vonatkozó kérelemből más nem következik. A „teljes terjedelemben” való megküldésre irányuló kérelemből pedig nem vonható le ettől eltérő következtetés.
A Kp. 62. §-a közigazgatási per iratbeszerzési szabályait tartalmazza arra az esetre, ha olyan iratokról van szó, amelyeket a keresetlevél vagy a védirat mellékletei nem tartalmaznak, de amelyek nélkül a jogvita nem dönthető el, és azokat a fél nem tudja beszerezni; ekkor a bíróság hivatalból megkeresi az irat kiállítóját a szükséges iratok beszerzése végett. Az elsőfokú peres iratokból megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság előtt nem merültek fel ebbe a körbe tartozó iratok. A jogerős ítélet indokolása pedig a peres iratoknak megfelelően tartalmazza, hogy az érintett közigazgatási iratokat is tartalmazó peres iratokba a felperes az irodán betekinthetett volna.
Az adóhatóság köteles a jegyzőkönyvhöz mellékletként csatolni minden olyan iratot, amelyre a megállapítása megtételekor figyelemmel volt. Mindebből pedig az következik, hogy az adóhatóság a jegyzőkönyvet és annak mellékleteit egy egységként köteles kezelni, azokat szét nem választhatja, hiszen a tisztességes eljárás elvének megfelelően ilyen módon biztosítható az adózók részére a hatékony jogorvoslathoz való jog. A Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. (Kúria Kfv.I.35.046/2021/14.)