Hírek

Ami a tényállást illeti, az alperes (eladó) 2015. október 16-án a vevő felperesekkel adásvételi szerződést kötött egy ingatlanra és az azon értékesítési céllal épülő lakóépületre. A felpereseknek a vételárat a szerződés aláírásakor fizetett foglalót meghaladóan részletekben, a készültségi állapottól függően kellett megfizetni: 15 360 000 forintot 2015. december 10-ig, 13 440 000 forintot 2016. január 30-ig, 1 920 000 forintot 2016. április 1-jéig. A felperesek eleget tettek a fizetési kötelezettségüket és az ingatlant birtokba vették, azon tulajdonjogot szereztek.
A felperesek közel 4 millió font megfizetését követelték az alperestől és elsődlegesen az adásvételi szerződés módosítását kérték a bíróságtól, másodlagosan pedig a jogalap nélküli gazdagodás megállapítását. A keresetüket az áfa törvény 2016. január 1-jétől hatályos rendelkezésére alapították, mely szerint a 2016. január 1-jét követően teljesített vételárrészlet esetén az adó mértéke az adóalap 5%-a (a korábbi 27% helyett).

Az első- és másodfokú eljárás
Az elsőfokú bíróság elutasította a keresetet. Úgy ítélte meg, hogy a szerződés teljesítéssel megszűnt, szerződésmódosításnak pedig nincs helye [Ptk. 6:60. § (2) bekezdés: Ha jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát megváltoztatja, és a szerződés megváltozott tartalma valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, ez a fél kérheti a bíróságtól a szerződés módosítását vagy a szerződéstől elállhat.]. Nem találta megalapozottnak a jogalap nélküli gazdagodást sem.
Meglátása szerint a felek szerződéses akarata az ingatlan tulajdonjogának bruttó 38 400 000 forint vételáron történő megszerzésére/átruházására irányult. Az alperes javára nincs olyan vagyoneltolódás, amelyre a szerződés nem adott jogalapot. A bruttó vételár kikötésével az áfa változásának a kockázatát az a fél viseli, vagyis tűri el, akinek terhére esik: emelkedés esetén az eladó, csökkenés esetén a vevő. A vételárrészek nem módosultak, csak az áfatartalmuk és ennek folytán az áfa törvény alapján meghatározható nettó vételárrész. A bíróság ezért a felek akaratát tükröző, általuk kötött adásvételi szerződésből indult ki, ami alapján a felek szerződéses akarata a bruttó vételárra terjedt ki.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Kiemelte, hogy a felek a szerződéses szabadság körében megállapodhatnak bruttó vételárban, vagy meghatározhatják a vételárat nettó vételár + az áfa összegében. A perbeli esetben kikötött bruttó vételár köti a feleket. Ebből kell kiindulni, a bruttó vételárban történt megállapodást kell figyelembe venni, nem az áfa törvény módosításának jogpolitikai céljait. A bíróság szerint a felperesek fizetési kötelezettségét nem érinti az a körülmény, hogy az áfafizetésre kötelezett alperes a teljesítés után milyen számítás alapján és mekkora összegben fizetett áfát.
A felülvizsgálati kérelem tartalma
A felperesek a felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és a keresetnek helyt adó határozat meghozatalára irányult.
A Kúria megállapításai
A Kúria kiemelte, hogy míg a peres felek magánjogi szerződéses jogviszonyában a Ptk. értelmében a mellérendeltség és egyenjogúság érvényesül, s a szabályozás jellemzően diszpozitiv, addig az általános forgalmi adózás szabályai kógens közjogi normák, az államháztartás központi kormányzata költségvetésének bevételét hivatottak biztosítani, az adóalany és az állam közötti alá-fölé rendeltségen alapuló adójogviszonyban érvényesülnek. Az adójogviszony alanyai a perbeli esetben az áfa adóalany alperes és az állam, e közigazgatási jogviszonyt érinti a felperesek kereseti követelése. Az adójogi szabályozás nem hat ki az adóalany és a vele szerződő fél közötti polgári jogi jogviszonyra. Az adóalany döntésétől függ, hogy az áfacsökkentést érvényesíti-e az áraiban. Az pedig a felek közös döntésére tartozó kérdés, hogy a bruttó összegben meghatározott vételárat – akár az adómérték változására tekintettel, akár más okból – módosítják-e. Ez következik a szerződési szabadságból is. Ha a jogalkotó a kedvezményt nem az adóalanynál kívánta volna érvényesíteni, úgy közvetlenül az építtetőt támogatja, például az adó-visszatérítési támogatáshoz hasonló jogi szabályozással.
A Kúria kiemelte azt is, hogy a felperesek által hivatkozott jogszabály által meghatározott szerződési tartalom [Ptk. 6:60. § (2) bekezdés] nem vezethetett a felülvizsgálati kérelmük eredményességére, ugyanis a jogerős ítélettel megsértettként megjelölt törvényi rendelkezés a már megkötött szerződés tartalmát megváltoztató jogszabály érvényesülésének a kizárását célozza egy konkrét szerződéses jogviszonyban. Itt nem erről van szó, hiszen a felperesek éppen az áfa mértékét csökkentő törvényi rendelkezésre hivatkozással, annak szerződéses jogviszonyukban a kikötött vételár mértékének bírói szerződésmódosítással történő csökkentése útján történő érvényesítése érdekében fordultak bírósághoz.
Ugyanígy nem áll meg a jogalap nélküli gazdagodás Ptk. 6:579. §] sem, ugyanis az alperes a felperesek rovására jogalap nélkül nem jutott vagyoni előnyhöz, az alperesnél nincs a felperesek vagyona terhére elért gazdagodás. Az adókulcs csökkentésével az állam mondott le költségvetési bevétele egy részéről, az alperesnél a módosító törvény rendelkezései alapján jogszerűen maradt több bevétel. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az ismertetett döntés (Kúria Pfv. VI. 21.866/2018.) a Kúriai Döntések 2020/2. számában 39. szám alatt jelent meg.
Releváns jogszabályhely: 2013. évi V. törvény 6:60. § (2) bekezdés, 6:579. § (1)-(2) bekezdés.