Hírek

A 2025-ös Éves Adózási Jelentés (ART) bemutatja az adózás helyzetét az Európai Unió (EU) tagállamaiban. A jelentés a makrogazdasági kilátások és az idősödő népesség okozta kihívások ismertetésével kezdődik. Ezt követően áttekinti az adóstruktúra legújabb alakulását, hogy hozzájáruljon egy jövőálló adómixről folytatott vitához. Az ART 2025 részletes áttekintést ad az adóbevételekről az EU-ban, adóalap és adótípus szerint, továbbá bemutatja a közelmúltbeli adópolitikai kezdeményezéseket uniós és nemzeti szinten. A magas költségvetési igények időszakában a jelentés ismerteti az adórések mérésének módszereit (azaz a potenciális és tényleges adóbevételek közötti különbség meghatározását különböző adótípusok esetében). A 2025-ös jelentés tárgyalja az adóhatóságok kulcsfontosságú szerepét az adózási megfelelés elősegítésében, és az EU adórendszereinek progresszivitási jellemzőinek részletes elemzésével zárul.

A hirtelen amerikai kereskedelempolitikai változások rontották az EU növekedési kilátásait, miután az európai gazdaság két éven át lassan növekedett. Az amerikai kormányzat 2025 eleji bejelentései tovább fokozzák a kereskedelmi feszültségeket és a globális bizonytalanságot, ami a legtöbb fejlett gazdaságban rontja a növekedési kilátásokat. Az EU gazdasága várhatóan 1,1%-kal nő 2025-ben, és 1,5%-kal 2026-ban. Az infláció tovább mérséklődik: 2025-ben 2,3%, 2026-ban pedig 1,9% lehet, ezzel lezárva a 2022–2023-as jelentős inflációs időszakot. Számos tagállam költségvetési helyzete továbbra is nehéz, mivel az EU államháztartási hiánya 2026-ban várhatóan eléri a GDP 3,4%-át (kilenc tagállamban haladhatja meg a 3%-ot), az államadósság aránya pedig 84,5% körül alakulhat, öt tagállamban meghaladva a 100%-ot.
Hosszabb távon a jelenlegi adóterhelés fennmaradása esetén a növekvő adóbevételek egyre nagyobb részét kell majd nyugdíjkiadásokra fordítani. Egyes tagállamokban az adó- és járulékbevételeknek a köznyugdíjakra fordított aránya több mint 10 százalékponttal nőhet 2022 és 2050 között. Ez csökkentheti más, a következő években kritikus területek (pl. védelem, versenyképesség, lakhatás) finanszírozási mozgásterét, így nehéz kiigazítási döntések elé állítva az érintett országokat. A jelentés rámutat, hogy az EU tagállamai közül csak néhány vezetett be külön adózási szabályokat azon munkavállalók számára, akik a törvényes nyugdíjkorhatár után is dolgoznak.
A munkaerő-kínálat bővítése kulcsfontosságú lesz az adóalap szélesítése és a jövőbeli fiskális feszültségek enyhítése érdekében. Az idősödő népesség miatt a munkaképes korú lakosság csökkenni fog: 2050-re az EU-tagállamok közül ötben 20%-ot meghaladó, további ötben pedig 10%-ot meghaladó foglalkoztatáscsökkenés várható. Ez veszélyezteti a munkát terhelő adókból származó bevételek stabilitását, és szükségessé teszi, hogy az adóteher egy részét fenntarthatóbb és növekedésbarátabb adóalapokra helyezzék át.
2023-ban az EU adóbevételének GDP-arányos mutatója 39,0%-ra csökkent, ami 2011 óta a legalacsonyabb érték. Ennek fő oka a környezetvédelmi és ingatlanadókból származó bevételek visszaesése, valamint az, hogy a magas infláció megemelte a nominális GDP-t. Bár az adóbevételek 4,7%-kal, 6 712 milliárd euróra nőttek, a nominális GDP gyorsabb (6,5%-os) növekedése miatt az adóterhelés összességében csökkent. A legmagasabb adóterheléssel Franciaország, Dánia és Ausztria rendelkezett (43% felett), míg a legalacsonyabb értékeket Írország, Románia és Málta mutatta (27% alatt). Az EU-s átlag azonban jelentős különbségeket rejt: míg Franciaország, Németország és részben Olaszország adóterhelése csökkent, a tagállamok közel fele növekedést tapasztalt.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.