Hírek

A sorozat előző részeit itt találja.
A nemzeti kormányok nehézségekbe ütköznek a munkaerő-kínálat bővítésében, miközben az alkalmazott intézkedések többek között a következőket foglalják magukban: a nők munkaerőpiaci részvételének növelése; az idősebb munkavállalók hosszabb ideig történő foglalkoztatásban tartása; külföldi munkavállalók bevonzása; a fiatal munkavállalók megtartása; az alulreprezentált csoportok aktiválása; a munkavállalók átképzésének és továbbképzésének támogatása; egyes ágazatokban a munkakörülmények javítása; valamint a munkát terhelő adók olyan módosítása, amely megszünteti a munkaerőpiaci részvételt visszatartó ösztönzőket, különösen a másodlagos és az alacsony keresetű munkavállalók esetében (akik között nagy arányban vannak nők).
A munkaerő-kínálat bővítése tehát létfontosságúvá vált a gazdasági növekedés támogatása és az államháztartás fenntarthatóságának biztosítása érdekében az Európai Unióban, ahol a tagállamok többsége erősen támaszkodik a munkát terhelő adókra, és az állami költségvetés jelentős részét nyugdíjkiadásokra fordítja. Ebben az összefüggésben a döntéshozók eszközökkel is rendelkeznek a tényleges nyugdíjba vonulási életkor befolyásolására, valamint a késleltetett nyugdíjba vonulás ösztönzésére, többek között olyan adókedvezmények révén, amelyek arra bátorítják az idősebb munkavállalókat, hogy később lépjenek ki a munkaerőpiacról.
A tagállamok eltérő megközelítéseket alkalmaznak a nyugdíjkorhatár és a munkában maradást ösztönző intézkedések tekintetében. A jelenlegi és a jövőre vonatkozó törvényes nyugdíjkorhatár jelentős eltéréseket mutat az EU-n belül. Azok az országok vezetik a rangsort, amelyek jogszabályban rögzítették a törvényes nyugdíjkorhatár és a várható élettartam alakulása közötti kapcsolatot. Dánia, Hollandia, Svédország és Észtország szintén azon államok közé tartoznak, ahol a jogszabályi nyugdíjkorhatár az élettartam-növekedéshez van kötve.
A 2024-es Ageing Report szerint a férfiak (nők) átlagos törvényes nyugdíjkorhatára a jelenlegi körülbelül 65 (64,5) évről 2070-re megközelítőleg 67 évre emelkedik. Annak érdekében, hogy a növekvő törvényes nyugdíjkorhatár valóban magasabb tényleges nyugdíjba vonulási életkorhoz vezessen, a kormányok meghosszabbíthatják a szolgálati időre vonatkozó követelményeket, emelhetik a korai nyugdíjkorhatárt, elősegíthetik a nyugdíj és a munkavégzés együttes lehetőségét, illetve növelhetik a levonások és bónuszok alkalmazását (beleértve a nyugdíjjogosultság-szerzési ráták módosítását is), amelyek befolyásolják a korábban vagy később nyugdíjba vonulók öregségi ellátásának összegét.
Az adókedvezmények szintén hatékony eszközt jelenthetnek a nyugdíjba vonulás elhalasztásának ösztönzésére, alkalmazásuk azonban a tagállamokban továbbra is korlátozott. Jelenleg csak az alábbi uniós tagállamok biztosítanak kifejezetten eltérő adózási szabályokat azok számára, akik a törvényes nyugdíjkorhatár betöltése után is tovább dolgoznak:

Ausztria: a nyugdíjcélú társadalombiztosítási járulékok 50%-os csökkentése.
Belgium: a munkajövedelem adózása nem változik a nyugdíj elhalasztása esetén, azonban a késői nyugdíjba vonulásért járó bónusz teljes mértékben adómentes.
Észtország: a munkabér adómentes.
Málta: mentesség a társadalombiztosítási járulékfizetés alól.
Lengyelország: magasabb adómentes jövedelemrész a személyi jövedelemadóban.
Szlovénia: 13,5%-os személyi jövedelemadó-jóváírás a nyugdíjas munkavállalók számára.
Spanyolország: a halasztott nyugdíjba vonulás során kapott egyösszegű kifizetés 30%-os személyi jövedelemadó-kedvezményre jogosult; a munkáltatók nem fizetnek társadalombiztosítási járulékot az általános kockázatok után.
Svédország: a munkajövedelemhez kapcsolódó adókedvezmény, amely kizárólag a munkából származó jövedelemre vonatkozik, és a 67 év felettiek esetében megduplázódik; emellett ezek a személyek magasabb alap személyi jövedelemadó-kedvezményben részesülnek, továbbá a munkáltatók számára is adókedvezmények állnak rendelkezésre.

A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.