Hírek

A sorozat előző részeit itt találja.
Az állami nyugdíjrendszerek bevételei (beleértve a nyugdíjasokra kivetett adókat és társadalombiztosítási járulékokat) egyes uniós országokban várhatóan jelentősen növekedni fognak annak érdekében, hogy tompítsák a nyugdíjkiadások emelkedését. A 2024-es Ageing Report becsléseket közöl a nyugdíjrendszer két bevételi forrásának alakulásáról is az előrejelzési időszakban: a (társadalombiztosítási) járulékokról és a nyugdíjakra kivetett (személyi jövedelem) adókról.
A 18 olyan ország közül, amelyek 2050-ig a nyugdíjrendszer bevételeinek növekedésére számítanak, Spanyolország, Litvánia, Németország, Svédország és Belgium már jelenleg is erősen támaszkodik a munkát terhelő adóforrásokra (azaz a teljes adóbevétel több mint 50%-a ezekből származik). A nyugdíjrendszer bevételeinek várható növekedése elsősorban a munkavállalók társadalombiztosítási járulékainak emelkedéséből fakad (felosztó-kirovó rendszer), és kisebb mértékben a magasabb személyi jövedelemadó-bevételekből.
Összességében Spanyolországban (a GDP 2,0%-a), Cipruson (a GDP 1,8%-a) és Hollandiában (a GDP 1,5%-a) várható a nyugdíjrendszer bevételeinek legnagyobb növekedése 2050-ig, míg Romániában (-0,8%), Lettországban (-0,8%) és Szlovákiában (-0,7%) a legnagyobb visszaesés. Olaszországban, Romániában és Bulgáriában a nyugdíjrendszerek várhatóan a legnagyobb hiányt mutatják majd az előrejelzési időszak során.
A 2024-es Ageing Report a nyugdíjrendszerek egyenlegét a befizetések és a bruttó kiadások különbségeként határozza meg. E tekintetben négy tagállamban (Olaszország, Románia, Bulgária és Ausztria) az előrejelzések szerint az átlagos hiány meghaladja a GDP 4%-át a 2022–2050 közötti időszakban, míg további 11 tagállamban a hiány meghaladja a GDP 1%-át. A másik oldalon hat tagállam (Málta, Finnország, Lettország, Hollandia, Svédország és Portugália) várhatóan többlettel zárja ezt az időszakot.
Ez a mutató jelzi az állami nyugdíjrendszerek azon képességét, hogy elegendő forrást termeljenek a nyugdíjak kifizetéséhez, ugyanakkor önmagában nem ad teljes képet az államháztartás egészének fenntarthatóságáról, mivel számos egyéb tényezőt is figyelembe kell venni, többek között az adórendszer teljes bevételi oldalát és az esetleges hiányok adósságkibocsátással történő finanszírozásának lehetőségét. Minden egyéb feltétel változatlansága mellett az idősebb korosztályok felé tolódó korösszetétel a közeljövőben jelentős nyomást gyakorol majd az EU közpénzügyeire, és kihívás elé állítja a hagyományos társadalmi szerződéseket.
A fejezet során láthattuk, hogy az EU–27 országainak a következő évtizedekben adóbevételeik egyre nagyobb hányadát kell köznyugdíj-kiadásokra fordítaniuk, ami szűkíti a mozgásteret más, az idősödéssel kapcsolatos és attól független kiadások számára, hacsak nem keletkeznek további források. A hosszabb várható élettartam és az alacsonyabb termékenységi ráta kihívást jelent a hagyományos társadalmi szerződések számára, és fokozza a nyomást arra, hogy az idősek támogatását a fiatalabb generációkba történő beruházásokkal (például családpolitika, munkaerőpiaci és lakáspolitika) egyensúlyba hozzák az intergenerációs méltányosság és a gazdasági fenntarthatóság érdekében.
Ezen túlmenően a közelmúlt kutatásai és választási eredményei arra utalnak, hogy a generációk közötti megosztottság arra késztetheti a fiatalokat, hogy radikálisabb politikai nézeteket képviseljenek, válaszul az idősebb korosztályokat előnyben részesítő, vélt rendszerszintű egyenlőtlenségekre.
A zsugorodó munkaerő-állomány és a munkát terhelő adókra való erős támaszkodás megkérdőjelezi a jelenlegi adószerkezet fenntarthatóságát. Ezzel összefüggésben egy OECD-kiadvány (Dougherty, S. és mtsai, 2022) azt becsülte, hogy az OECD-országokban átlagosan 8%-os bevételkiesés következhet be 2040-ig a személyi munkajövedelmekre kivetett adókra és a társadalombiztosítási járulékokra való erős támaszkodás miatt.
E kihívások további reformokat tesznek szükségessé, amelyek ösztönzik a munkaerőpiaci részvételt és a nyugdíjba vonulás elhalasztását, többek között az adórendszer kialakításán keresztül. Emellett egy kiegyensúlyozottabb, jövőállóbb adószerkezetre is szükség van, amely részben eltávolodik a munkát terhelő adóztatástól.
Összességében az elöregedéssel kapcsolatos kihívások újraindítják a vitát arról, miként lehet a szükséges adóbevételeket biztosítani anélkül, hogy az rontaná a versenyképességet. Ezek a bevételek többek között a következő forrásokból származhatnak: az adóalapok szélesítése; az adókedvezmények alkalmazásának racionalizálása a társadalmi-gazdasági szempontból leghatékonyabb intézkedések előtérbe helyezésével; egyes jövedelemtípusokra kivetett adókulcsok emelése; az adóbeszedés és az adóigazgatások megerősítése; valamint hatékonyabb eszközök alkalmazása az agresszív adótervezési stratégiák elleni fellépés és az adózási fegyelem biztosítása érdekében.
Az adózásról szóló éves jelentés kiadása részletesen foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, különös tekintettel az adózási megfelelésre és az adórésekre, az adóigazgatások hatékonyságára, valamint az igazságosabb adórendszer kialakításának stratégiáira a vagyon és a legmagasabb jövedelmek megadóztatásán keresztül.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.