Hírek

A sorozat előző részeit itt találja.
A népesség elöregedése tovább erősítheti a (jelenleg még korlátozott) munkaadókat és munkavállalókat terhelő adóbevételek elmúlt évtizedben megfigyelt csökkenését, miközben a környezetvédelmi és vagyonadók bevételeinek közelmúltbeli visszaesése vagy megfordul, vagy nem. A népesség öregedése és az aktív népesség zsugorodása miatt a munkát terhelő adók adóalapja várhatóan nem fog bővülni, sőt akár csökkenhet is.
A fogyasztási adóbevételek megfigyelt csökkenése főként a környezetvédelmi adók csökkenő trendjével magyarázható, amelyet az utóbbi években tovább erősítettek az energiaárak emelkedésének tompítására bevezetett kedvezményes adókulcsok. Kérdéses, hogy ez a trend a következő években megfordul-e. Több tényező is befolyásolhatja az alakulást, például: a szennyezéshez kapcsolódó adók emelése; új, természeti erőforrásokra kivetett környezetvédelmi adók bevezetése; a háztartások és vállalatok számára megfizethető villamosenergia-árak biztosításának szükségessége rövid távon; illetve a szén-dioxid-kibocsátás tervezett csökkentése, amely szűkítené az ehhez kapcsolódó adóalapot.
A tőkeadó-bevételek kedvező alakulása elsősorban a társasági adóbevételek erőteljes növekedésének köszönhető, ami a társasági adóalap (nem pedig az adókulcsok) bővüléséből fakadt. Ezt azonban részben ellensúlyozta a vagyonadók visszaesése. A jövőben további növekedés is elképzelhető a tőkeadó-bevételek terén, ha egyes tagállamok fokozzák e – jelenleg alulhasznosítottnak tűnő – források igénybevételét.
Összességében az adószerkezet nem tolódott el jelentősen a munkát terhelő adóktól, mivel a környezetvédelmi és egyes tőkeadók szerepe nem erősödött olyan mértékben, hogy ellensúlyozza ezt az elmozdulást. A munkát terhelő adóbevételek GDP-arányos részesedése több mint egy évtizede a legalacsonyabb szinten áll, főként a munkáltatók által fizetett adók csökkenése miatt. A GDP 20,0%-át kitevő, 2023-ban beszedett munkát terhelő adóbevétel 2011 óta a legalacsonyabb érték, miután a 2020-as csúcs (21,1%) óta csökkenő trend figyelhető meg.
A részletes bontás alapján a munkavállalók befizetéseinek súlya nőtt a munkáltatók rovására, bár a kettő együttes aránya továbbra is a munkát terhelő adóbevételek mintegy 89%-át teszi ki. Ez azt jelenti, hogy a személyi jövedelemadó (SZJA) és a munkavállalói társadalombiztosítási járulékok dinamikusabban alakultak, mint a munkáltatói járulékok és béradók. Ennek hátterében állhat a személyi jövedelemadó-sávok (marginális kulcsok és jövedelemhatárok) eltérő alakulása a társadalombiztosítási járulékokhoz képest. Eközben a nem foglalkoztatottak (pl. nyugdíjasok, szociális ellátásban részesülők) által fizetett munkát terhelő adók aránya nagyjából változatlan maradt.
Az uniós átlagos trend ellenére egyes tagállamokban jelentősen nő a munkát terhelő adóbevételek GDP-arányos részesedése. 2023-ban Dániában (23,7% GDP-arányosan), Svédországban és Ausztriában (mindkettő 23,6%) volt a legmagasabb ez az arány, míg Írországban (9,2%), Bulgáriában (10,8%) és Máltán (11,0%) a legalacsonyabb. Az elmúlt évtizedet két ötéves időszakra bontva megfigyelhető, hogy néhány tagállam jelentősen növelte a munkát terhelő adókra való támaszkodását. Cipruson 2,7, Spanyolországban 2,4, Luxemburgban pedig 1,7 százalékponttal nőtt a GDP-arányos munkát terhelő adóbevétel a 2019–2023-as időszak átlagát a 2014–2018-as időszakkal összehasonlítva. Ezzel szemben Magyarországon (-2,3 százalékpont), Írországban (-1,2) és Franciaországban (-1,1) csökkent a legnagyobb mértékben. Az eltérő tendenciák mögött munkaerőpiaci folyamatok, adópolitikai döntések vagy ezek kombinációja állhat. Spanyolországban például az erőteljes munkahelyteremtés, a társadalombiztosítási járulékok emelése és az SZJA-sávok infláció alatti nem indexálása növelte a bevételeket.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.