Az Európai Bizottság éves jelentése az unió adózási helyzetéről (2. rész)
A sorozat előző része itt olvasható.
Az EU-ban az adóbevételek gazdasági funkció szerinti megoszlása általában meglehetősen stabil, a munkaerőt terhelő adók pedig következetesen a teljes adóbevétel több mint felét teszik ki. 2023-ban az EU-27 országok adóbevételeinek 51,2%-a származott a munka adóztatásából (beleértve a társadalombiztosítási járulékokat), 26,9%-a a fogyasztási adókból, a fennmaradó 21,9%-a pedig a tőke adóztatásából. Az elmúlt évtizedben (különösen 2021 óta) a tőkeadókból származó bevételek súlya nőtt az EU-27 adóstruktúrájában, jellemzően a fogyasztási adóbevételek rovására.
Ugyanakkor a tagállamok között jelentős eltérések figyelhetők meg. A legtöbb olyan tagállamban, ahol 2013 óta nőtt az adóbevételek GDP-arányos szintje, ezt főként a munkaerő-adóbevételek növekedése magyarázza, míg más országokban (pl. Hollandia, Horvátország) számottevő eltolódás történt a munkaerő-adókból a tőkeadó-bevételek felé.
A tőkeadóból származó bevételek növekedése elsősorban az adóalap bővülésének — különösen a vállalati nyereségek tartós és jelentős növekedésének — és egyes országokban a hatékonyabb adóbeszedésnek köszönhető, nem pedig az adókulcsok emelésének. Ezzel szemben a személyi tőkejövedelmek adóztatásából származó bevételek általánosságban nem növekedtek.
Az EU adóbevételei a GDP 40,2%-áról (2021) 39,0%-ra (2023) csökkentek. Ennek a visszaesésnek 60%-át a környezetvédelmi és ingatlanadóból származó alacsonyabb bevételek magyarázzák. E két adótípus bevételeit különösen érinthették azok az ideiglenes nemzeti intézkedések, amelyek az infláció hatásainak mérséklésére irányultak — például egyes környezetvédelmi adók kulcsainak csökkentése vagy az ingatlanértékek adminisztratív adatbázisokban való nem frissítése a magas infláció közepette. Kérdéses, hogy ez a közelmúltbeli tendencia megfordul-e a következő években.
Az Európai Unió közelmúltbeli adópolitikája a vállalkozói környezet javítására, valamint a versenyképesség és a gazdasági növekedés ösztönzésére összpontosít. A most elfogadott FASTER irányelv (a forrásadók visszatérítésének gyorsabb és biztonságosabb eljárása) és a ViDA irányelv (ÁFA a digitális korban) célja az adóügyintézés modernizálása és az adminisztráció egyszerűsítése, ezáltal a vállalkozások megfelelési költségeinek csökkentése.
A legfontosabb jelenlegi jogalkotási javaslatok közé tartozik:
BEFIT (Business in Europe: Framework for Income Taxation),
a Head Office Tax System (HOT),
valamint a Transfer Pricing Directive (árazási transzferirányelv).
A BEFIT célja, hogy 2028-tól egységesítse a nagy, több tagállamban működő vállalatok társasági adóalapját. A Head Office Tax System célja, hogy az adókötelezettségek teljesítését egyszerűsítse a kkv-k számára, lehetővé téve számukra, hogy csak egyetlen adóhatóság felé tegyenek eleget adóbevallási kötelezettségeiknek. A Transfer Pricing Directive pedig a transzferár-szabályok egységesítését célozza, a jogbiztonság növelése és a peres eljárások költségeinek csökkentése érdekében. Miközben a BEFIT-ről még folynak a tárgyalások, a transzferár-irányelv várhatóan „soft law” megközelítéssel valósulhat meg.
A Bizottság emellett több adózási területen is dolgozik, amelyek a Clean Industrial Deal, a Savings and Investment Union, valamint a Start-up és Scale-up Stratégiák céljait támogatják.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.