Hírek

A sorozat előző részeit itt találja.
Az adózás hatékony szakpolitikai eszköz a negatív externáliák beárazására. Az externália-alapú adók képesek magatartásváltozást előidézni olyan termékek vagy tevékenységek esetében, amelyek nem internalizált külső költségeket okoznak. Ide tartoznak elsősorban a környezetvédelmi adók (energia-, közlekedési, erőforrás- és szennyezési adók), valamint az egészségügyi célú adók – például az alkoholra, dohánytermékekre, illetve a magas zsír-, cukor- és sótartalmú élelmiszerekre kivetett adók. Ezek az adók többnyire fogyasztási adóalaphoz kapcsolódnak, de egyes esetekben (például céges autók regisztrációja) tőkejellegű adóalapokat is érintenek.
A környezetvédelmi adóbevételek GDP-arányosan 2017 óta minden évben csökkennek. 2013 és 2016 között az EU-27-ben ezek a bevételek a GDP mintegy 2,7%-án stabilizálódtak, ami legalább 1995 óta a legmagasabb szint volt. Ezt követően folyamatos visszaesés következett be, 2023-ra 2,0%-ra csökkentek, ami az idősor legalacsonyabb értéke.
A környezetvédelmi adók két fő kategóriája – az energiaadók (amelyek a bevételek közel 80%-át adják) és a közlekedési adók (az üzemanyag-adók kivételével, mivel azok az energiaadók közé tartoznak) – 2017 óta csökkenő trendet mutat. A szennyezési és erőforrás-adók bevételei ezzel szemben marginálisak, általában a GDP 0,08–0,09%-a között ingadoznak.
Az elmúlt évtizedben 25 tagállamban csökkent a környezetvédelmi adók súlya az adószerkezetben. 2023-ban az EU-27-ben a teljes adóbevétel 5,2%-át tették ki, ami 1,5 százalékponttal kevesebb a 2013-as aránynál. Két tagállamban haladta meg a 10%-ot (Bulgária: 11,2%; Görögország: 10,6%), míg kilencben 5% alatt maradt (Luxemburg állt a legalacsonyabb, 3,1%-os aránnyal). Az arány tíz évvel korábban szinte minden tagállamban magasabb volt, kivéve Bulgáriát és Romániát.
Az összetételt tekintve az energiaadók minden tagállamban a legnagyobb bevételi forrást jelentik a környezetvédelmi adókon belül, ugyanakkor Máltán, Hollandiában, Dániában és Görögországban különösen jelentős a közlekedési adók szerepe. A szennyezési és erőforrás-adókból származó legnagyobb arányú bevétel Horvátországban található (1,7%), amely közel kétszerese a második helyezettének.
A környezetvédelmi adóbevételek csökkenésének okai sokrétűek és országonként eltérőek. Számos esetben az adóalap szűkülése – például a fosszilis energiahordozókról a megújulókra való átállás, az elektrifikáció, az energiahatékonyság javulása vagy a gazdasági szerkezet változása – áll a háttérben. Más esetekben az adókulcsok hosszú időn át tartó indexálásának hiánya vagy a környezetvédelmi adók politikai népszerűtlensége csökkentette a bevételeket és az ilyen típusú adókban rejlő potenciált.
Az utóbbi években meghatározó tényező volt a nemzeti kormányok által 2021 végétől bevezetett ideiglenes intézkedések sora, amelyek célja az volt, hogy mérsékeljék a háztartások energiaköltségeit az Oroszország Ukrajna elleni agressziós háborúja nyomán kialakult energiaválság idején (lásd az Annual Report on Taxation 2024 2. fejezetét). Ennek eredményeként a környezetvédelmi adók aránya a háztartások villamosenergia-számlájában 9,4%-ról (2021) 5,2%-ra (2022), majd 5,5%-ra (2023) csökkent. Nominálisan a kWh-ra jutó adóteher 2022-ben 35%-kal esett vissza. A földgáz esetében az arány 15,1%-ról 9,3%-ra, majd 10,2%-ra csökkent; a GJ-ra vetített adóteher 2022-ben 14%-kal mérséklődött.
Az energiaadó-csökkentéseket egyéb intézkedések is kísérték, például az áfakulcsok mérséklése (akár az áfairányelv által engedélyezett minimum 5%-ig) és jövedelemtranszferek a sérülékeny csoportok számára. Ezek az intézkedések összességében hatékonynak bizonyultak az energiaszámlák féken tartásában a válság idején (bár nem feltétlenül voltak hatékonyak a célzottság hiánya és az energiatakarékossági ösztönzők gyengülése miatt). Ugyanakkor elkerülhetetlenül hozzájárultak az energiaadó-bevételek 2022–2023-as visszaeséséhez az EU-27-ben.
Az energiaválság tapasztalatai és az energia minden európai számára megfizethetővé tétele az energiaadózást a szakpolitikai viták középpontjába helyezték. A közelmúltban bemutatott Affordable Energy Action Plan (European Commission, 2025e) sürgeti az Energiaadózási Irányelv felülvizsgálatának lezárását (amely 2021 óta tárgyalás alatt áll), valamint annak biztosítását, hogy minden ágazatban a villamos energiát alacsonyabb adó terhelje, mint más energiaforrásokat, miközben a hosszú távú dekarbonizációs célok is érvényesülnek.
Hasonlóképpen, a Clean Industrial Deal (European Commission, 2025f) hangsúlyozza, hogy az adózási keretrendszert az elektrifikáció ösztönzésére kell alkalmassá tenni, és meg kell szüntetni a fosszilis tüzelőanyagok használatát ösztönző támogatásokat és adókedvezményeket.
Az adózás ugyanakkor a pozitív, környezeti célú externáliák ösztönzésében is jelentős szerepet játszhat. Adókedvezmények – például gyorsított értékcsökkenés vagy adójóváírások – alkalmazhatók bizonyos beruházások (például dekarbonizált termelési folyamatokba történő befektetések) támogatására. A Clean Industrial Deal kiemeli, hogy az adópolitika kulcsfontosságú a versenyképesség, a reziliencia és a fenntarthatóság javításában. A Bizottság 2025. február 26-i közleményében jelezte, hogy azt fogja ajánlani a tagállamoknak: társaságiadó-rendszereik támogassák a tiszta, környezetbarát üzleti modelleket.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.