Hírek

A sorozat előző részeit itt találja.
A társasági adó tervezésével kapcsolatos megfontolások
A társasági adó bevételek (tao) növekedése 2020 óta felgyorsult. Az elmúlt évtized alakulása azt mutatja, hogy a TAO-bevételek emelkedő trendet követnek, és közelítik a globális pénzügyi válság előtti történelmi csúcsokat, mind relatív értelemben, mind a GDP-hez viszonyítva.
Az EU–27-ben a tao-bevételek 2013 óta növekvő pályán vannak, és különösen a COVID–19 válságot követő időszakban váltak jelentősebbé. 2022-ben és 2023-ban a TAO aránya stabilizálódott az összes adóbevétel 8,2%-án. A GDP-hez viszonyított arány szintén emelkedett a járvány után, majd 2022-ben és 2023-ban 3,2%-on stabilizálódott.
Az egyes tagállamok elmúlt évtizedbeli alakulását vizsgálva látható, hogy a TAO aránya az összes adóbevételen belül szinte mindenhol nőtt, mindössze négy ország kivételével. A legnagyobb növekedés Írország (13,3 százalékpont), Hollandia (6,6 százalékpont) és Görögország (4,2 százalékpont) esetében történt. Bár az okok országonként eltérőek lehetnek, ezekben az országokban a növekedés különösen a COVID utáni időszakban volt jelentős.
Ezzel szemben Málta és Ciprus (mindkettő -3,5 százalékpont), Lettország (-1,3 százalékpont) és Luxemburg (-0,3 százalékpont) esetében csökkent a TAO súlya. Ciprus és Lettország esetében ez főként a COVID előtti időszak trendjeiből adódik, bár 2019–2023 között már nőtt a tao-bevétel. Lettországban például a 2018-as reform (osztalékalapú adóztatásra való áttérés) okozta a korábbi csökkenést, amely után a bevételek folyamatosan emelkedtek.
A „vállalati adókulcs–bevétel paradoxon”
Az EU-ban a vállalati adókulcsok az elmúlt évtizedben csökkentek, miközben a TAO-bevételek GDP-hez viszonyított aránya nőtt. Az EU–27 átlagos törvényi társasági adókulcsa 2024-ben 21,2% volt, ami közel 2 százalékpontos csökkenést jelent az elmúlt tíz évben. Ez azonban jóval mérsékeltebb, mint a 2000–2010 közötti visszaesés (32%-ról 23%-ra).
A kulcsok csökkenését gyakran az adóversennyel magyarázzák, különösen a tőke nemzetközi mobilitásának növekedése miatt. Ugyanakkor az a tény, hogy az alacsonyabb adókulcsok nem vezettek bevételcsökkenéshez, ami régóta vita tárgya a szakirodalomban.
A bizonyítékok szerint a TAO-bevételek stabilitása vagy növekedése több tényezővel magyarázható:

adóalap bővülése: az alacsonyabb kulcsokat gyakran szélesebb adóalap kísérte (pl. kedvezmények csökkentése).
vállalati nyereségek növekedése: a vállalati profitok gyorsabban nőttek, mint a GDP; a bruttó működési többlet (GOS-c) 2000 óta 149%-kal nőtt, míg a nominális GDP csak 118%-kal.
adóelkerülés visszaszorítása: intézkedések az adóalap-erózió és profitátcsoportosítás ellen.
egyéb tényezők: pl. veszteségek elhatárolása, adókedvezmények változása.

A TAO-bevételek és a vállalati profitok aránya (egyfajta implicit adókulcs) 2000 óta 10–14% között ingadozott. Miközben a törvényi kulcs 32%-ról 21%-ra csökkent, ez az arány nem esett vissza, sőt 2009 után fokozatosan nőtt. Ez azt jelzi, hogy a két mutató „szétvált”.
Fontos különbséget tenni a teljes adóbevétel és az egyes vállalatok tényleges adóterhelése között. A makrogazdasági szinten megfigyelt bevételnövekedés nem feltétlenül jelenti azt, hogy az egyes vállalatok nagyobb adóterhet viselnek.
2020 és 2023 között a vállalati nyereségek rendkívül gyorsan nőttek — nagyobb mértékben, mint a 2007–2020 közötti teljes növekedés. Ez magyarázza a TAO/GDP arány emelkedését is. Az egyéni vállalati adóterhelés (implicit adókulcs) 2020 és 2022 között nőtt, majd 2023-ban enyhén csökkent, és továbbra is a 2007-es csúcs alatt maradt.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.