Az Európai Bizottság éves jelentése az unió adózási helyzetéről (3. rész)
A sorozat előző részeit itt találja.
A tagállamok összesen 466 adóreformot jelentettek 2024-ben. A legtöbb reform célja a versenyképesség növelése és az adózás egyszerűsítése volt. A reformok a méltányosságot is érintették, például a személyi jövedelemadó-sávok módosításával a háztartások rendelkezésre álló jövedelmének növelése és az egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. A környezeti és egészségügyi célok szintén jelentős részét motiválták a reformoknak. Sok intézkedés az adóterhek csökkentésére irányul (47%), míg mások azok növekedését eredményezik (35%). Számos reform a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz támogatásával valósult meg.
A Technikai Támogatási Eszköz (TSI) az EU-tagállamokat segíti a reformokkal kapcsolatos kihívások kezelésében, technikai segítséget nyújtva a helyreállítási tervek, uniós prioritások és nemzeti reformok végrehajtásához. Több mint 780 projekt valósult meg a 27 tagállamban, olyan területeken, mint az adózási jogkövetés, a digitális átállás és a zöld adózás. A fő kezdeményezések közé tartozik a bevételi adminisztráció fejlesztése, az adóelkerülés és az adóhátralék csökkentése, valamint az üzleti folyamatok egyszerűsítése. A TSI több országot érintő projekteket is támogat a tudásmegosztás és az együttműködés elősegítése érdekében. Az ilyen technikai támogatás kulcsszerepet játszik – és továbbra is játszik – a fiskális ellenálló-képesség növelésében, összhangban az uniós célokkal, mint a versenyképesség, fenntarthatóság és adózási méltányosság. A tagállamok politikai támogatása biztosítja e reformok hosszú távú hatását.
Jelentős adóbevételek veszhetnek el minden évben az elégtelen jogkövetés és a csalás miatt, pedig a költségvetési szükségletek magasak. Az adóhézag (tax gap) a teoretikus és tényleges adóbevétel közötti különbség. A megfelelési adóhézag az adóelkerülésből, csalásból, valamint bevallási hibákból és csődeljárásokból fakad. A szakpolitikai adóhézag pedig a szándékos szakpolitikai döntések miatt kieső bevételt jelenti. Elemzésük segít az ezeket csökkentő szakpolitikai lépések meghatározásában.
Az adóhézagok becslése erőforrás-igényes és összetett folyamat, és csak a tagállamok kisebbsége rendelkezik teljes körű becslési és monitoring-csapattal, ráadásul nem feltétlenül publikálják az eredményeket. Az adóhézagok becslésére két fő módszer létezik:
felülről lefelé (top-down) megközelítés: aggregált adatokból számítja ki az elvileg beszedendő adóbevételt.
alulról felfelé (bottom-up) megközelítés: mikroadatokat használ (pl. adóbevallások, ellenőrzések), amelyek általában csak az adóalap egy részére állnak rendelkezésre. A mintából származó nem-megfelelés mértékét ezután kivetítik a teljes populációra.
A szakpolitikai adóhézag becslését uniós jog írja elő, de az EU-országok eltérő referenciaértékeket és időszakokat használnak, ami megnehezíti az összehasonlítást.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.