Az Európai Bizottság éves jelentése az unió adózási helyzetéről (7. rész)
A sorozat előző részeit itt találja.
Az első fejezet megalapozza a jelentést azáltal, hogy bemutatja azokat a fejleményeket és kihívásokat, amelyek rövid és hosszabb távon alakítják az Európai Unió adórendszereit. A fejezet a makrogazdasági környezet, valamint a következő két évre vonatkozó kilátások áttekintésével kezdődik. A fejezet második és egyben utolsó része az adóztatás szempontjából jelentős hosszú távú strukturális kihívásokat tárgyalja, különös tekintettel a népesség elöregedésének következményeire.
A nemzetközi fejleményeket övező magas fokú bizonytalanság ellenére az Európai Unió gazdasága várhatóan tovább növekszik, bár mérsékelt ütemben. Az EU gazdasága 2024 végén az előrejelzettnél erősebb alapokon állt, és adottak voltak a feltételek a gazdasági aktivitás fokozatos élénküléséhez.
Ugyanakkor 2025 elején az uniós és a globális gazdaságot az elmúlt évtizedek legjelentősebb, gazdaságpolitikai döntések által kiváltott kereskedelmi és gazdasági bizonytalansági sokk érte, ami az Európai Bizottság 2025. tavaszi előrejelzésében (Európai Bizottság, 2025a) a növekedési kilátások jelentős lefelé módosításához vezetett. Mindez az elmúlt évek egymást követő sokkjait követi, amelyek a COVID–19 világjárvánnyal kezdődtek, és amelyek az uniós tagállamok gazdaságában és társadalmában számos strukturális változást indítottak el. Ezek közé tartozik a távmunka elterjedése, a munkavállalók munkaidővel kapcsolatos preferenciáinak változása, a digitális technológiák gyorsabb elterjedése, valamint az energiaintenzív ágazatokra nehezedő jelentős nyomás. A válság egyes tagállamok közpénzügyein is tartós nyomot hagyott. Mindez szükségessé teszi a nemzeti adórendszerek megerősítését, többek között a magas szintű adómegfelelés biztosításán keresztül, valamint az adószerkezet olyan módon történő alakítását, hogy az reagáljon a társadalmainkat és gazdaságainkat átalakító hosszú távú strukturális változásokra, beleértve a népesség elöregedését is.
A hosszan tartó és széles körű stagnálást követően az EU gazdasága 2024-ben szerény növekedésnek indult, 1,0%-kal bővülve az alacsonyabb infláció környezetében. Az EU reál-GDP-je a COVID–19 járványt követően kezdetben gyorsan helyreállt, majd 2022 közepétől 2023 végéig a növekedés megtorpant. 2024 elejétől az EU egészében ismét növekedés indult meg, bár a gazdasági bővülés üteme továbbra is mérsékelt maradt. Ezt elősegítette az infláció 2024 során a szokásosabb szintekhez való visszatérése, több tényező együttes hatásának eredményeként.
Először is, a jelentősen alacsonyabb energia-nyersanyagárak és a csökkenő határidős árfolyamgörbék következtében a fogyasztói energiaár-infláció 2025-ben és 2026-ban negatív tartományba kerül. Másodszor, az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok leépülésével az EU-ban a nem energiajellegű ipari termékek piacán erősödik a verseny, ami ezen termékkör inflációjának csökkenéséhez vezet. Harmadszor, az euró és más uniós valuták felértékelődése tovább erősíti az importált nyersanyagokra és termékekre nehezedő dezinflációs nyomást. Ezeket a hatásokat részben ellensúlyozza az élelmiszerek és a szolgáltatások magasabb inflációja.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.