Hírek

Az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air) rendelkezik ezen jogintézményről. Az Air. szerint a mulasztás kimentésének a lehetősége valamennyi adózóra kiterjed.
Az igazolási kérelmet
– a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követően, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy a határidő utolsó napjától számított, az igazolni kívánt eljárási cselekményre előírt határidővel megegyező időtartamon, de legfeljebb negyvenöt napon belül (ez korábban 6 hónap volt);
– a bevallási határidő elmulasztása esetén a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő tizenöt napon belül, a bevallás pótlásával egyidejűleg
lehet előterjeszteni.
A jogorvoslatra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet az elsőfokú döntést hozó hatóság bírálja el.
A döntéssel szemben az adózó önálló fellebbezés benyújtására jogosult. Az igazolási kérelem elutasítása esetén a késedelmesen benyújtott adóbevallás miatt mulasztási bírság szabható ki, amiről viszont határozattal rendelkezik az adóhatóság.
2022. év végi módosítás szigorítja a szabályozást azzal, hogy előírja, hogy az igazolási kérelmet elutasító döntéssel szembeni fellebbezésre nyitva álló határidő elmulasztása esetén nincs helye igazolásnak.
Air. 53. § [Igazolási kérelem]
(1) Aki az eljárás során valamely határnapot, határidőt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási kérelmet terjeszthet elő.
(2) Az igazolási kérelemről az az adóhatóság dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt. A fellebbezésre megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet az elsőfokú döntést hozó adóhatóság bírálja el.
(3) Az igazolási kérelmet
a) a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követően, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy a határidő utolsó napjától számított, az igazolni kívánt eljárási cselekményre előírt határidővel megegyező időtartamon, de legfeljebb negyvenöt napon belül,
b) a bevallási határidő elmulasztása esetén a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követő tizenöt napon belül, a bevallás pótlásával egyidejűleg
lehet előterjeszteni.
(4) A határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egyidejűleg pótolni kell az elmulasztott cselekményt is, ha ennek feltételei fennállnak.
(5) Az igazolási kérelem előterjesztése és a kérelem alapján megismételt eljárási cselekmény határidejének elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak.
(6) Ha az adóhatóság az igazolási kérelemnek helyt ad, az elmulasztott határnapot vagy határidőt megtartottnak tekinti, ezért, ha szükséges, a döntését módosítja vagy visszavonja, illetve egyes eljárási cselekményeket megismétel.
A kérelem visszautasítása (Air. 48. §)
A kérelem visszautasítását taxatív módon tartalmazza az adóigazgatási rendtartás.
Az adóhatóság a kérelmet nyolc napon belül végzéssel visszautasítja, ha
– a kérelem elbírálására nincs hatásköre vagy arra nem illetékes, és áttételnek nincs helye;
– a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul;
– jogszabály a kérelem benyújtását kizárja;
– jogszabály a kérelem előterjesztésére határidőt vagy határnapot állapít meg, és a kérelem idő előtti vagy elkésett;
– az adóhatóság a kérelmet érdemben már elbírálta, és változatlan tényállás és jogi szabályozás mellett ugyanazon jog érvényesítésére irányuló újabb kérelmet nyújtottak be; vagy
– a kérelem nyilvánvalóan nem az előterjesztésére jogosulttól származik.
Ezekben az esetekben az adóhatóságnak nincs mérlegelési lehetősége, a törvény alapján a kérelmet el kell utasítani, másként nem dönthet.
A továbbiakban két érdekes esetet mutatunk be, ahol az igazolási dilemmái, kérelem és adóbevallás fogalmak értelmezését vizsgálja a Kúria. Tanulságos esetek, melyek a gyakorlatban is hasznosak lehetnek.
Jogesetek: nyilatkozat megléte
Adózó a Munkáltató alkalmazottjaként jelentős összeget vett fel a cég bankszámlájáról. Az elsőfokú adóhatóság adóellenőrzést folytatott adózónál, amelynek keretében felszólították, hogy terjessze elő azokat a bizonyítékokat, amelyek a Munkáltató bankszámláiról felvett összegeknek a vállalkozás bevételszerző tevékenysége érdekében történő felhasználását igazolják. Adózó úgy nyilatkozott, hogy iratanyag, bevételi pénztárbizonylat vagy egyéb bizonyíték nem áll a rendelkezésére, azokat nem őrizte meg. Az elsőfokú adóhatóság a felvett összegeket adózó egyéb jövedelmének tekintette. Az ellenőrzési jegyzőkönyvre adózó nem tett észrevételt, de annak átvételét követően benyújtotta a Munkáltató korábbi ügyvezetőjének írásbeli nyilatkozatát, amely szerint adózó minden esetben elszámolt a felvett összegekkel, de ennek alátámasztására okirati bizonyítékokat nem csatolt.
A nyilatkozatra tekintettel az elsőfokú adóhatóság kiegészítő ellenőrzést rendelt el, amelynek keretében ismételten felhívta adózót a bizonyítékok, tények előterjesztésére. Adózó a felhívás ellenére nyilatkozatot nem terjesztett elő, bizonyítékokat nem csatolt be. A kiegészített ellenőrzés adatai alapján az elsőfokú adóhatóság a Munkáltató bankszámláiról felvett összeget adózó egyéb jövedelmének minősítette, adóhiányt állapított meg, 200 százalékos mértékű adóbírságot szabott ki és késedelemi pótlékot számított fel.
Adózó az elsőfokú határozattal szemben 2023. január 5-én fellebbezést és igazolási kérelmet is benyújtott, bevételi pénztárbizonylatokat csatolt. Igazolási kérelmében előadta, hogy a bizonylatokat a Munkáltató korábbi ügyvezetőjétől csak az elsőfokú határozat letöltését követően, 2022. december 24-én kapta meg, a becsatolás akadálya ezzel a nappal szűnt meg, de a bizonylatok létezésére és az elszámolásra már korábban is hivatkozott.
Az elsőfokú adóhatóság megállapította, hogy az adóhatóság által kért bizonyítékok rendelkezésre bocsátásának az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Air.) 124. § (3) bekezdése szerinti határideje a kiegészítő jegyzőkönyvvel kapcsolatos észrevétel benyújtására nyitva álló határidő leteltének napja, vagyis 2022. október 20-a volt. Az Air. 53. § (3) bekezdése szerinti 45 napos objektív határidő ettől számítva 2022. december 5. napján lejárt, amelyre tekintettel az igazolási kérelem elkésett. Ezért az elsőfokú adóhatóság az igazolási kérelmet az Air. 48. § d) pontját alkalmazva visszautasította. Az alperes másodfokú végzésével helybenhagyta az elsőfokú döntést. Az adóellenőrzéshez kapcsolódó elsőfokú döntést az alperes határozatával szintén helybenhagyta. Indokolásában kitért arra, hogy adózó ugyan fellebbezéséhez csatolt pénztárbizonylatokat, de azok az Air. 124. § (3) bekezdésében rögzített ún. novációs tilalom miatt az észrevétel benyújtására nyitva álló határidő leteltéig elő nem terjesztett új bizonyítéknak minősülnek, amelyekre a adózó fellebbezésében már nem hivatkozhat.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével elutasította adózó keresetét. Az indokolás szerint a jogalkotó az Air. 53. § (3) bekezdés a) pontjában a szubjektív határidő számításához köti a mulasztásról való tudomásszerzést, illetve az akadály megszűnésének időpontját, míg az objektív 45 napos határidőt az elmulasztott határnaptól, illetve határidő utolsó napjától kell számítani. Az akadály megszűnésének időpontja a jelen ügyben 2022. december 24-e volt, ez azonban kizárólag szubjektív elemként vehető figyelembe. Függetlenül az akadály megszűnésének időpontjától, a kiegészítő jegyzőkönyvre tett észrevételre biztosított 30 nap leteltét, azaz 2022. október 20-át követő 45 nap volt az a jogszabály által biztosított határidő, amelyen belül a adózó joghatályos igazolási kérelmet terjeszthetett volna elő.
Adózó felülvizsgálati kérelme szerint sem az adóhatóság, sem a bíróság nem vitatta, hogy önhibáján kívül nem tudta az előírt határidőn belül csatolni a bizonyítékait, mert az ügyvezető késlekedése miatt csak 2022. december 24-én tudta a pénztárbizonylatokat átvenni. Az elsőfokú bíróság helytelenül értelmezte az Air. 124. § (3) és (6) bekezdéseit akként, hogy csak olyan új bizonyíték vehető figyelembe a fellebbezési eljárásban, amelyről bizonyítottan nem volt korábban az észrevételezésre nyitva álló határidő alatt tudomása adózónak. Ez az álláspont ellentétben áll az Air. 4. §-ában foglalt egyedi elbírálás, valamint az Air. 5. §-a szerinti méltányos eljárás elvével. Helyes jogállami értelmezés szerint csak olyan új bizonyíték csatolása tiltott az észrevétel megtételére nyitva álló határidő után, amely bizonyíték már ezen határidőn belül is az adózó rendelkezésére állt. Jelen ügyben azonban nem erről volt szó.
A Kúria szerint adózó felülvizsgálati kérelme nem volt alapos. A per szempontjából két releváns adóigazgatási eljárást folytattak le. Az egyik maga az adóellenőrzés, amely adózó terhére mutatkozó adókülönbözet megállapításával fejeződött be, a másik az adóellenőrzés szempontjából bizonyítéknak minősülő okiratok benyújtására nyitva álló határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem visszautasításával zárult.
Az elsőfokú bíróság helytállóan emelte ki, hogy a jelen közigazgatási per tárgya az igazolási kérelem visszautasításáról rendelkező másodfokú adóhatósági végzés. Az igazolási kérelmekről az adóhatóság három eltérő tartalmú döntést hozhat: az Air. 53. § (6) bekezdése szerint annak helyt adhat, az Air. 53. § (7) bekezdése alapján azt elutasíthatja, vagy az Air. 48. §-a szabályait alkalmazva visszautasíthatja. A helyt adó vagy elutasító végzések esetében az igazolási kérelem érdemi elbírálására, a felhozott indokok tételes vizsgálatára kerül sor. A visszautasítás alkalmazásakor nincs érdemi elbírálás.
Az Air. 48. § d) pontja értelmében az adóhatóság a kérelmet 8 napon belül végzéssel visszautasítja, ha jogszabály a kérelem előterjesztésére határidőt vagy határnapot állapít meg, és a kérelem idő előtti vagy elkésett. Adózó esetében az igazolási kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő elmulasztása miatti visszautasításra került sor. A visszautasítás következtében pedig nem vizsgálható, hogy az érintett bizonylatok a fellebbezési eljárásban új bizonyítékként figyelembe vehetők-e vagy sem.
Az Air. 53. § (3) bekezdés a) pontja alapján az igazolási kérelmet a mulasztásról való tudomásszerzést vagy az akadály megszűnését követően, de legkésőbb az elmulasztott határnaptól vagy határidő utolsó napjától számított, az igazolni kívánt eljárási cselekményre előírt határidővel megegyező időtartamon (jelen esetben 30 nap), de legfeljebb 45 napon belül lehet előterjeszteni. Az idézett rendelkezés az igazolási kérelem előterjesztésével kapcsolatban három időpontot, illetve időtartamot tartalmaz: 1. a mulasztásról való tudomásszerzés vagy akadály megszűnése, 2. az elmulasztott határnap, határidő utolsó napja, 3. az igazolási kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő.
Adózó az első időpont alkalmazása tekintetében az akadály megszűnésének időpontjára, 2022. december 24-re alapította előadását, míg az elsőfokú bíróság értékelése szerint a bizonyítás szükségességéről való tudomásszerzés az irányadó. A Kúria megállapította, hogy az objektív határidő túllépése az elmulasztott határnap időpontja következtében mindkét esetben bekövetkezett.
Adózó tudomással bírt arról – és az alapellenőrzés kapcsán élt is ezzel a lehetőséggel –, hogy az észrevétel megtételére nyitva álló határidőn belül további bizonyítással élhet. A perbeli esetben az adóellenőrzés következtében a 2. pont szerinti elmulasztott határnap – észrevétel benyújtására nyitva álló határidő utolsó napja, 2022. október 20. – a bizonyítékoknak az ellenőrzés során való előterjesztésére vonatkozó törvényi követelmény alapján határozható meg. Ebből a szempontból tekinthető a jelen esetben relevánsnak az Air. 124. § (3) bekezdése.
Az Air. 124. § (3) és (6) bekezdése az Air. azon szabályaival áll összhangban, amelyek a bizonyítékok előterjesztését az ellenőrzés során követelik meg, arra az észrevétel benyújtására nyitva álló határidő leteltéig adnak lehetőséget, amely adózó esetében az Air. 97. § (2) bekezdése alapján, az adóellenőrzésre tekintettel 30 nap. Ezen a határidőn belül tehát az addig nem is hivatkozott, vagy már hivatkozott, de csatolni elmulasztott bizonyítékok igazolási kérelem nélkül nyújthatók be; adózó mind az alapellenőrzés, mind a kiegészítő ellenőrzés kapcsán élt az észrevételezés lehetőségével. A Kúria ismételten hangsúlyozta, hogy a fellebbezés kapcsán benyújtott bizonyíték jellegének vizsgálata, hogy az az Air. 124. § (3) bekezdése szerinti új bizonyíték-e, vagy sem, az igazolási kérelem visszautasítása esetén nem vizsgálandó.
Az Air. 53. §-a szerinti időpont, időtartam meghatározásának 3. eleme az igazolási kérelem előterjesztésére nyitva álló határidő. Ennek során az Air. kétfajta határidőt határoz meg: szubjektív és objektív határidőt. Az objektív határidő eltelte esetén a mulasztás igazolási kérelemmel már nem menthető ki, bármi is volt annak oka. Az adóhatóság számára biztosított döntési lehetőség csupán az igazolási kérelem visszautasítása, anélkül, hogy bármely, a kérelemben előadott körülményt vizsgálhatna. Az Air. esetében ez az objektív határidő 45 nap.
A kiegészítő ellenőrzés jegyzőkönyvét adózó 2022. szeptember 20-án töltött le, az észrevétel megtételére nyitva álló 30 napos – 2. típusú – határidő 2022. október 20-án járt le: ez volt az elmulasztott határnap, az igazolási kérelem szubjektív és objektív határidő-számításának kezdete. A 3. típusú határidők közül a szubjektív határidő, november 19-e munkaszüneti nap volta miatt november 21-én, hétfőn, az objektív határidő 2022. december 4-e vasárnap következtében 5-én, szintén hétfőn telt el. Az objektív határidő leteltét követően bekövetkezett körülményre nem alapítható igazolási kérelem, adózó azonban ilyen, december 24-ei eseményt jelölt meg.
A törvény igazolási kérelemre vonatkozó szabályai szerint a bevallási határidő elmulasztása esetén mulasztásról való tudomásszerzést az akadály megszűnését követő tizenöt napon belül, a bevallás pótlásával egyidejűleg lehet előterjeszteni, valamint további eltérés, hogy a jogorvoslatra megállapított határidő elmulasztásával kapcsolatos igazolási kérelmet az elsőfokú döntést hozó hatóság bírálja el.
Mindezek alapján adózó felülvizsgálati előadásai nem voltak alkalmasak érdemben megingatni az elsőfokú bíróság ítéletének jogszerűségét, ezért a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Kúria Kfv.I.35.263/2023/6.)