Hírek

Releváns jogszabályok:
– 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
– 2013. évi LXXVII. törvény a felnőttképzésről

Cikkünk I. részében áttekintettük annak jogszabályi hátterét, hogy milyen feltételek teljesülése esetén minősül gazdasági tevékenység érdekében felmerült költségnek, ha egy társaságiadó-alany képzési, oktatási szolgáltatást vesz igénybe.
Mostani írásunkban a témát érintő jogeseteket vizsgálunk; a külföldi szolgáltatóktól igénybe vett képzés-oktatás kérdéskörét, illetve a képzéshez kapcsolódó vizsgadíj elszámolhatóságát.
A joggyakorlat során kérdésként merült fel, hogy külföldi székhelyű, külföldi adóalany cég által Magyarországon tartott oktatás vagy képzés elismert költségnek számít-e a társasági adó szempontjából. Ezen szervezetek nem tartoznak a felnőttképzésről szóló 2013. évi LXXVII. törvény (Fktv.) hatálya alá, nem rendelkeznek magyar felnőttképzési nyilvántartási számmal és adatszolgáltatást sem teljesítenek ezzel kapcsolatban. Ennek alapján a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvényben (Tao. tv-ben) leírt feltételeket sem tudják teljesíteni.
Elmondható, hogy a külföldi vállalkozás által folytatott oktatási és képzési tevékenységek nem felelnek – nem is felelhetnek – meg a Tao. tv. 3. számú melléklet B) Fejezet 14. pontjában nevesített kritériumoknak. Ezen tevékenységek csak abban az esetben számolhatók el költségként, amennyiben ezen szolgáltatások bizonyíthatóan a vállalkozás jövedelemszerző tevékenységéhez kapcsolódnak. Ilyen esetben tehát a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés d) pontjában foglalt szabályból kell kiindulni – akárcsak azon képzések, konferenciák stb. esetén, amelyek nem tartoznak az Fktv. hatálya alá, és amelyekről cikkünk I. részében esett szó –, a Tao. tv. 3. számú melléklet B) Fejezet 14. pontjában foglaltak nem alkalmazhatóak.
Jogértelmezési problémát vethet fel, hogy a Tao. tv. nem tartalmazza a képzés fogalmát. Ennek alapján a szó köznapi értelméből kell kiindulni az egyes tevékenységek megítélésénél. A költségelszámolás során különbséget kell tenni a Tao. tv. 3. számú melléklet B). része 14. pontjában meghatározott oktatások és képzések, valamint ezen a szabályozási körön kívül eső képzések között. A nyilatkozat kiállítási kötelezettség a Tao. tv. 3. számú melléklet B). része 14. pontja alapján csak az Fktv. hatálya alá tartozó képzésekre vonatkozik.
Ugyancsak kérdésként merül fel, hogy a tanfolyamokhoz kapcsolódó vizsgadíj elismert költségként való kezeléséhez is szükséges-e nyilatkozatot kiállítania a képzőnek, vagy erre nincs szükség, mivel a vizsgadíj nem esik egy tekintet alá a képzési költség fogalmával. Erre választ a Tao. tv-ből nem kapunk, ezért a háttérjogszabály, az Fktv. ide vonatkozó rendelkezéseinek áttekintése adhat választ erre a kérdésre.
Első lépésként kimondható, hogy az Fktv. 12. § (1) bekezdése határozza meg a felnőttképzési program tartalmi elemeit. Eszerint a képzési programnak tartalmaznia kell többek között a képzésben részt vevő teljesítményét értékelő rendszernek leírását [Fktv. 12. § (1) bekezdés h) pont].
Az Fktv. 12/A. § -a alapján a felnőttképzési jogviszony felnőttképzési szerződés alapján szervezett oktatás és képzés nyújtására irányuló szolgáltatásra, illetve felnőttképzési tevékenységhez kapcsolódó szolgáltatásra és abban való részvételre a felnőttképző és a képzésben részt vevő személy között létrejött viszony, amelyben a képzés a képzésben résztvevő személy sajátos elfoglaltságához, egyedi életkörülményeihez igazodóan valósul meg.
Az Fktv. 13. § (1) bekezdése szerint, a felnőttképző és a képzésben részt vevő személy egymással – a Kormány rendeletében meghatározott tartalommal – felnőttképzési szerződést köt.
A felnőttképzésről szóló törvény végrehajtásáról szóló 11/2020. (II. 7.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 21. § (1) bekezdés f) pontja alapján a felnőttképzési szerződésnek tartalmaznia kell többek között a képzési díj – ha a képzéshez jogszabályban meghatározottak szerint vizsga kapcsolódik, és a vizsga megszervezésére a felnőttképző jogosult, a vizsgadíj és az esetlegesen szükséges javító- és pótlóvizsga díjának – mértékét és fizetésének módját, figyelembe véve az előzetesen megszerzett tudás beszámítását, valamint a képzési díj megfizetésének a képzés megvalósítása teljesítésével arányban álló ütemezését.
Ugyanezen szakasz (2) bekezdése szerint, a felnőttképző a képzési díjat egy összegben köteles meghatározni a felnőttképzési szerződésben, továbbá a felnőttképzési szerződésben feltüntetett képzési díjon felül más jogcímen további díjat – ide nem értve a mulasztott foglalkozás pótlásának és a sikertelen vizsga megismétlésének díját – vagy költséget nem állapíthat meg a képzésben részt vevő személy terhére.
A Vhr. és az Fktv. vonatkozó rendelkezéseinek együttes értelmezéséből az következik, hogy a vizsga költsége osztja az oktatás, képzés egyéb költségeinek sorsát, így az egységesen kezelendő a társasági adóban is.
A fentiek alapján megállapítható, hogy a vizsgadíjat a társaságiadó-alapban elismert költségként akkor vehetik figyelembe a képzést, oktatást igénybe vevő társaságiadó-alanyok, ha rendelkeznek a képzés szervezője által kiállított nyilatkozattal.