Az utalványok uniós áfaszabályozása (3. rész)
Az előző cikkben már említett többcélú utalványokról azt érdemes kiemelni, hogy a többcélú utalvány értékesítési láncában nyújtott szolgáltatások esetében csak a közvetítő szolgáltatások vagy a különálló szolgáltatásnyújtások, például a forgalmazási vagy promóciós szolgáltatások tartoznak az áfa hatálya alá. Ezért amennyiben egy nem a saját nevében eljáró adóalany többcélú utalvány átengedésekor külön ellenértékben részesül, ezen ellenérték után az általános áfa-szabályozás szerint kell adóznia.
Végezetül a többcélú utalvány adóalapját illetően az utalványokról szóló irányelv egyértelművé tette, hogy annak biztosítása érdekében, megfizetett áfa összege pontos legyen, a Direktíva 73. cikkének sérelme nélkül a terméket értékesítőnek, illetve a szolgáltatást nyújtónak a többcélú utalványért fizetett ellenérték alapján kell megállapítania az áfát. Ezen információ hiányában az adóalapot a magán az utalványon vagy a kapcsolódó dokumentációban feltüntetett pénzbeli értéknek kell képeznie, csökkentve az értékesített termékekre vagy nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó áfa összegével. Ha a többcélú utalványt részben használják fel termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékeként, az adóalapot az ellenérték vagy a pénzbeli érték ennek megfelelő részének kell képeznie, csökkentve az értékesített termékekre vagy nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó áfa összegével.
Be nem váltott utalványok
Amennyiben egy többcélú utalványt részben használnak fel, az adóalapnak meg kell egyeznie az ellenérték vagy a pénzbeli érték megfelelő részével, levonva az értékesített termékekre vagy nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó áfa összegét, bár egyértelmű, hogy ez nem vonatkozik az olyan helyzetekre, amikor a többcélú utalványt a végső fogyasztó nem váltja be annak érvényességi ideje alatt, és a szóban forgó utalványért kapott ellenértéket az eladó megtartja (Az utalványokról szóló irányelv (12) preambulumbekezdése).
A következőkben nézzük meg, hogy milyen megállapításokra jutott a Bizottság a jelenleg érvényes rendelkezések végrehajtásának áttekintése során. Az utalványokról szóló irányelv azt az ütemtervet határozta meg a tagállamok részére, azok 2018. december 31-ig fogadják el és hirdessék ki azokat a rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelv érvényesülni tudjon. A tagállamok kötelesek voltak a rendelkezések szövegét a Bizottságnak haladéktalanul megküldeni, végül szintén előírás volt, hogy a rendelkezések 2019. január elsejével alkalmazásra kerüljenek. Az előbbieken túl a tagállamok kötelesek voltak közölni a Bizottsággal a nemzeti joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az irányelv által szabályozott területen fogadtak el.
Ami az új rendelkezések szövegének a Bizottsággal való közlésére vonatkozó kötelezettséget illeti, öt, a bejelentés elmulasztásával kapcsolatos kötelezettségszegési eljárás zárult le, miután Ciprus, Csehország, Görögország, Lettország és Románia bejelentette átültető intézkedéseit.
Az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság által 2019. január 1. után az egyes tagállamokban végzett megfelelőségi ellenőrzése azt mutatta, hogy négy tagállam nem tartotta be az új rendelkezések hatálybalépésének és alkalmazásának előírt időpontját (Csehországban a módosítások 2019. április 1-jén léptek hatályba, Dániában és Lettországban az új rendelkezések csak a 2019. július 1. után kibocsátott utalványokra, Szlovákiában pedig csak a 2019. szeptember 30. után kibocsátott utalványokra vonatkoztak).
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.