Az utalványok uniós áfaszabályozása (5. rész)
A sorozat előző részeit itt találja.
A közelmúltban hozott bírósági ügyek közül érdemes kiemelni a Finanzamt O (Bons à usage unique) ügyben hozott ítéletet (Az EUB 2024. április 18-i ítélete, Finanzamt O (Bons à usage unique), C-68/23, EU:C:2024:342.), amelynek középpontjában az állt, hogy az utalvány tárgyát képező szolgáltatások végső fogyasztók részére történő nyújtását megelőzően a saját nevükben eljáró gazdasági szereplők közötti forgalmazási lánc hatással lehet-e az egycélú utalványnak minősítés feltételére, azaz arra, hogy „az utalvány kibocsátásakor ismert az utalvány tárgyát képező termékek, illetve szolgáltatások értékesítésének, illetve nyújtásának teljesítési helye, valamint az adott termékek, illetve szolgáltatások után fizetendő áfa összege”.
Az EUB kimondta, hogy az utalványnak a Direktíva 30a. cikkének (2) bekezdése értelmében vett egycélú utalványnak minősítése kizárólag az e rendelkezésben meghatározott feltételektől függ, amelyek között szerepel az a követelmény, hogy az utalvány kibocsátásának időpontjában ismertnek kell lennie a végső fogyasztóknak nyújtott, az utalvány tárgyát képező szolgáltatások teljesítési helyének, függetlenül attól, hogy az utalvány a saját nevükben eljáró és az említett végső fogyasztók tartózkodási helye szerinti tagállamtól eltérő tagállamok területén letelepedett adóalanyok közötti átengedések tárgyát képezi-e. Az EUB lényegében megállapította, hogy az egycélú utalványnak a saját nevükben eljáró adóalanyok általi egymást követő átengedései, amelyeket a 30b. cikk (1) bekezdésének első albekezdése értelmében az utalvány tárgyát képező értékesítésnek kell tekinteni, nem kérdőjelezik meg az utalvány kibocsátásakor arra vonatkozóan végzett értékelést, hogy az utalvány egycélú utalványnak minősül-e, és különösen azt, hogy a kibocsátás időpontjában ismert-e az utalvány tárgyát képező szolgáltatások teljesítési helye.
Az EUB megállapította, hogy a Direktíva 30b. cikke (1) bekezdésének első albekezdése csak azokra az utalványokra vonatkozik, amelyek (már) a 30a. cikk (2) bekezdésében meghatározott és az utalvány kibocsátásakor értékelendő két kumulatív kritérium alapján egycélú utalványnak minősülnek.
Az EUB megjegyezte, hogy más értelmezés esetén az (egycélú vagy többcélú) utalvánnyá minősítés attól függene, hogy az utalvány átengedése egyetlen tagállamon belül vagy határokon átnyúló forgalmazási lánc keretében történik-e. Ez ellentétes lenne az utalványokra vonatkozó áfa-rendelkezések eredeti célkitűzéseivel, amelyek célja, hogy megelőzze a következetlenségeket, a kettős adóztatást vagy az adóztatás elmaradását, valamint a tagállamok közötti eltéréseket. Gyakorlatilag az utalványok egycélú utalványnak minősítését is lehetetlenné tenné.
Az Áfa-bizottság több alkalommal is megvitatta a jogi értelmezés és végrehajtás kérdését annak érdekében, hogy hozzájáruljon az utalványokról szóló irányelvvel módosított Direktíva rendelkezéseinek egységesebb alkalmazásához.
Az Áfa-bizottság különösen a városkártyák, a készpénz-helyettesítő fizetési eszközök és a felhasználói tokenek formájában megjelenő utalványokra vonatkozó áfa-szabályokat, valamint azoknak az áfára vonatkozó különös szabályozásokkal és mentességekkel (vagyis az egészségügyi adómentességekkel) való kapcsolatát elemezte, beleértve az áruk exportjára vonatkozóan meghatározott konkrét mentességeket is.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.