Hírek

A sorozat előző részeit itt találja.
A tagállamok többsége támogatta, ezért az Áfa-bizottság két iránymutatás-csomagot is elfogadott az utalványok áfa szempontból történő megítélésére vonatkozóan, amelyek – bár jogilag nem kötelező erejűek a tagállamokra nézve – hozzájárulnak a közös áfaszabályok egységesebb alkalmazásához.
Az első iránymutatás-csomagban (116. ülésen elfogadott iránymutatások, 1043. sz. munkadokumentum, B. dokumentumban) a következőkben állapodtak meg. Mivel az utalvány olyan eszköz, amelyet a kibocsátáskor megjelölt potenciális értékesítő(k)nél történő termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás ellenértékeként vagy rész-ellenértékeként el kell fogadni, az Áfa-bizottság egyhangúlag elismeri, hogy az utalványt korlátozott célú eszköznek kell tekinteni.
Az Áfa-bizottság szinte egyhangúlag úgy vélte, hogy az utalvány nem tekinthető készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek, mivel olyan eszközről van szó, amely a benne foglalt termékértékesítésért vagy szolgáltatásnyújtásért cserébe ellenértéknek minősül, és nem pénzátutalási hatással bíró eszközről van szó. A bizottság ezért szinte egyhangúlag egyetértett azzal, hogy az utalvány beváltását nem fizetésnek, hanem az utalvány tárgyát képező termékek vagy szolgáltatások megszerzésére vonatkozó jog gyakorlásának kell tekinteni. E tekintetben a bizottság szinte egyhangúlag megjegyezte, hogy az utalvány birtokosa az utalvány beváltásakor jogosult a termékek vagy szolgáltatások igénybevételére, az eladónak vagy szolgáltatónak pedig ellenértékként el kell fogadnia az utalványt.
Az Áfa-bizottság egyhangúlag megerősíti, hogy egy utalvány csak akkor minősül ilyennek, ha az értékesítendő termékeket vagy szolgáltatásokat, illetve azok potenciális értékesítőinek kilétét feltüntetik magán az eszközön vagy a kapcsolódó dokumentációban, beleértve a használati feltételeket is. Azon tokenek tekintetében, amelyek még nem részei az EU szabályozott piacának, és amelyek jellege változhat, a bizottság egyhangúlag úgy vélte, hogy a tokenek elvben nem minősülnek a Direktíva értelmében vett utalványoknak. Ezzel együtt a bizottság egyhangúlag egyetértett azzal, hogy eseti megközelítést kell alkalmazni annak mérlegelésekor, hogy egy token – sajátos minősítésétől és felhasználásától függően – utalványnak minősül-e.
Végül az első iránymutatás-csomagban a bizottság szinte egyhangúlag egyetértett azzal, hogy az áfa-ra vonatkozó különös szabályozás rendelkezései – mint például a kisvállalkozásokra, utazási irodákra vagy használt cikkekre, műalkotásokra, gyűjteménydarabokra és régiségekre vonatkozó rendelkezések, amelyek kivételt képeznek az általános áfa szabályok alól – elsőbbséget élveznek az utalványokra vonatkozó szabályok és más általános szabályok alkalmazásával szemben, amennyiben e szabályok bármelyike ellentétes lenne a különös szabályozás helyes alkalmazásával és célkitűzéseivel. A bizottság szinte egyhangúlag egyetértett azzal, hogy az utalvány jellegét nem változtathatja meg az a tény, hogy az utalványt kibocsátó vagy átengedő személy teljesíti a különös szabályozás alkalmazásához szükséges feltételeket.
A szerző, Molnár Péter független adótanácsadó.