Hírek

Releváns jogszabályok:
– 2000. évi C. törvény a számvitelről
– 1996. évi LXXXI. törvény a társasági adóról és az osztalékadóról
– 1991. évi XLIX. törvény a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról

Az Szt. 3. § (4) bekezdés 10. pontja sorolja fel azokat az eseteket, amikor egy követelés számviteli szempontból behajthatatlannak minősül. Ezen követeléseket ráfordításként szükséges elszámolni [pl. a behajthatatlanná vált vevőköveteléseket egyéb ráfordításként az Szt. 81. § (3) bekezdés b) pontja alapján, a behajthatatlanná vált, forgóeszközök között kimutatott vásárolt követeléseket pénzügyi műveletek egyéb ráfordításaként az Szt. 85. § (3) bekezdés m) pontja alapján stb.]. Létezik továbbá az ún. társasági adójogi behajthatatlanság is, ami

egyrészt magában foglalja a behajthatatlanság Szt. szerinti fogalmát,
másrészt behajthatatlannak tekinti azon követelés bekerülési értékének 20 százalékát is, amelyet a fizetési határidőt követő 365 napon belül nem egyenlítettek ki,
ugyanakkor nem ismeri el behajthatatlan követelésként az elévült, illetve a bíróság előtt nem érvényesíthető követelést (szemben a számviteli előírásokkal, amely behajthatatlannak tekinti ezeket is)

[A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 4. § 4/a. pont].
A Tao. tv. szerinti behajthatatlanság jogkövetkezménye az adózás előtti eredmény csökkenthetősége – Tao. tv. 7. § (1) bekezdés n) pont –, a nyilvántartott értékvesztés erejéig [azaz amennyiben adott követelésre a korábbi adóévekben az adózó értékvesztést számolt el, amelyre tekintettel megnövelte az adózás előtti eredményét a Tao. tv. 8. § (1) bekezdés gy) pontja alapján].
A számviteli szabályozás szerinti behajthatatlanság egyik klasszikus esete a felszámolási eljárásban a felszámolótól kapott behajthatatlansági nyilatkozat, amelyet a felszámoló a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Csődtv.) 46. § (8) bekezdése alapján állít ki. Eszerint, amennyiben a felszámolási eljárásban bejelentett követelést a felszámoló elismeri, de a jogosult nem kívánja a Csődtv. 46. § (7) bekezdés szerinti összeget befizetni, a jogosult kérésére a felszámoló 2000 forint költségtérítés megfizetése ellenében kiállítja az Szt. 3. § (4) bekezdés 10 pont c) alpont szerinti, a követelés behajthatatlanságára vonatkozó igazolást (feltéve, hogy a követelést nem engedményezték a felszámolás kezdetét követően, illetve várhatóan nincs fedezet a jogosulti igény kielégítésére).
Az Szt. utóbb hivatkozott rendelkezése szerint ugyanis – egyebek mellett – behajthatatlan az a követelés, amelyre a felszámoló által adott írásbeli igazolás (nyilatkozat) szerint nincs fedezet.
Ezen előírás alapján egyszerűnek tűnik a követelés leírása számviteli szempontból, ugyanakkor adózási oldalról nézve felmerülhetnek kérdések.
Ilyen kérdés lehet például, hogy amennyiben beérkezik a felszámolótól a behajthatatlansági nyilatkozat, abban az esetben melyik év társaságiadó-bevallásában van lehetősége a jogosultnak a társasági adó alapját csökkenteni. Vegyük például azt az esetet, hogy az adózó 2023 novemberében vagy decemberében kérelmezi a felszámolótól az említett behajthatatlansági nyilatkozat kiállítását, 2023-ban be is fizeti a 2000 forint összegű költségtérítést, ugyanakkor az említett dokumentum csak 2024 januárjában vagy februárjában érkezik meg az adózóhoz. Ilyenkor felmerülhet a társasági adó alanyában a kérdés, hogy

a 2024. évről szóló – 2025. május 31-ig benyújtandó – 2429. számú bevallásban érvényesítheti-e a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés n) pontja szerinti adózás előtti eredményt csökkentő tételt behajthatatlanság jogcímén, vagy
a 2023. évről szóló – 2024. május 31-ig benyújtandó – 2329. számú nyomtatványon teheti meg ezt.

A társasági adó rendszerében egy követelés azon időpontban válik behajthatatlanná, amikor arra a Tao. tv. 4. § 4/a. pontjában előírtak teljesülnek, vagyis

vagy bekövetkezik a számviteli előírások szerinti behajthatatlanság,
vagy a követelés az adóév utolsó napjáig (illetve, ha az korábban történt, a kivezetése időpontjáig) megfelel annak a feltételnek, hogy a fizetési határidejét követő 365 napon belül nem egyenlítették ki.

Jelen esetben az adózó az Szt. 3. § (4) bekezdés 10. pont c) alpontja szerinti jogcímen számolja el behajthatatlannak a követelést, és ebben az esetben a felszámoló által adott írásbeli igazolás dátuma az irányadó, tehát abban az évben válik a követelés behajthatatlanná, amikor az igazolás a felszámoló által kibocsátásra kerül. Ha tehát az igazolás kiállítására 2024-ben kerül sor, a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés n) szerinti adóalap-csökkentő tételt a 2024. évről benyújtandó 2429. számú társaságiadó-bevallásban lehet majd érvényesíteni.
Fel kell továbbá hívni a figyelmet arra, hogy ha egy követelés hitelezési veszteségként kivezetésre kerül, akkor a behajthatatlan követelés összegével legfeljebb a nyilvántartott értékvesztés összegéig csökkenthető az adózás előtti eredmény, ebből következően egy olyan behajthatatlan követelés kivezetésekor, amelyre korábban értékvesztést nem számoltak el, nincs lehetőség az adóalap-csökkentésre.
Tehát, ha az említett követelésre kiadta ugyan a felszámoló a behajthatatlansági nyilatkozatot, de az ezt megelőző adóév(ek)ben az adózó az említett követelés után nem számolt el értékvesztést, akkor a behajthatatlansági nyilatkozat kiállításának adóévében nincs nyilvántartott értékvesztés, ez pedig akadálya a behajthatatlanságra tekintettel történő adóalap-csökkentésnek.